Mirkóczki Ádám (Jobbik)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon örülnék, hogyha önök is kivennék a részüket a tekintetben a vitából, hogy megpróbálnák észérvekkel megmagyarázni a szinte megmagyarázhatatlant.

Ugyanis az, amilyen céllal benyújtatott ez a javaslat, és amilyen céllal a rendészeti bizottság elnöke, Kósa Lajos kezdeményezte ezen javaslat módosítását vagy egyáltalán vitáját, pont ezek nem teljesülnek. Én végigültem azt a hosszúórás bizottsági ülést, amikor első körben az MLSZ képviselőit, illetve néhány klub meghívott képviselőjét hallgattuk meg egyeztetés céljából, és semmi mást nem tapasztaltam, mint bősz egyetértést bizonyos túlkapások tekintetében, amelyek hosszú távon mind-mind hozzájárultak ‑ sőt rövid távon is ‑ ahhoz, hogy lassan konganak a magyar stadionok.

Akkor ígéretet kaptunk akár az MLSZ-től, akár a klubok részéről arra, hogy ezeket felül fogjuk vizsgálni, ezeket át fogjuk gondolni, és megtesszük azokat a szükséges módosításokat, amelyek minden fél számára egyaránt pozitívak lesznek. A klubok nem érzik magukat úgy, hogy nincs biztonság, vagy hogy folyamatos kockázatnak legyenek kitéve a különböző rendbontások tekintetében. A szurkolók nem érzik magukat kriminalizálva, nyugodtan járkálhatnak mérkőzésekre, akár hazai, akár idegenbeli meccsekre. És egyáltalán mindenki jól jár, hogy újra lesz hangulat, újra lesznek nézők a stadionokban.

Aztán a bizottsági ülés folytatódott egy második körrel, amikor kifejezetten a szurkolók képviselői, azon szurkolói csoportok képviselői vettek részt, amelyek ma és mind a mai napig bojkottálják ezeket a mérkőzéseket. Ott pártállástól függetlenül mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy nem bűnözőkről, nem maffiózókról, nem mit tudom én, milyen huligánokról, rendbontókról van szó, hanem egyszerű szervezett szurkolói táborokról, amelyek garantálják mérkőzésről mérkőzésre, helyszíntől függetlenül a hangulatot.

Akkor mind a Fidesz, mind az MSZP, mind a Jobbik, talán csak a DK-t nem lehetett idesorolni, mindenki egyetértett a közös minimumokban. Ezen közös minimumok egyike volt… ‑ ha jól emlékszem, én magam egy más javaslattal éltem, amely kifejezetten a stadionok biztonsági ellenőrzésére vonatkozott. Én azt javasoltam első körben, hogy sokkal egyszerűbb lenne a dolgunk, hogyha minden mérkőzésen a területileg illetékes rendőrség látná el a biztonságra vonatkozó feladatokat, és a klub a saját pénzéből nem különböző bizonytalan hátterű és eredetű verőlegényeket alkalmazna biztonsági szakemberek címén, hanem egyszerűen a rendőrség költségeit fedezné, ami mindenki számára elfogadható lenne.

Tettem további engedményt arra vonatkozólag, hogy ha önök nem fogadják el… Bár én nagyon szívesen meghallgatnám, hogy egyébként ezzel is mi a probléma, ezzel az általam tett javaslattal például mi a probléma, hogy mondjuk, egy mérkőzésen a területileg illetékes rendőrség lássa el a biztonságra vonatkozó feladatokat. Hogyha a rendőrségben nem bíznak meg, akkor kiben? De menjünk tovább!

Én akkor éltem azzal a gyanúperrel, hogy nem fogják ezt javasolni ‑ nyilván ennek több oka is van ‑, vagy nem fogják ezt támogatni, de akkor azt mondtam ‑ és ez már elhangzott itt Varga képviselő úrtól is és Szilágyi képviselőtársamtól is ‑, hogy amennyiben ezt nem támogatják, akkor hogyan létezik az, hogy az élet minden területén, ahol magán biztonsági cégeket, személyeket alkalmaznak, a bankoktól az üzleteken át a kereskedelem, a gazdaság különböző szegmenseiben, mindenhol van többféle előírás, amelyeknek egy őrző-védő kft. emberének meg kell felelnie. Erre vonatkozó előírás nemcsak a különböző tanfolyamok elvégzése, hanem bizony-bizony az erkölcsi bizonyítvány megléte, amely garantálja azt, hogy nem köztörvényes bűnözők lesznek egy-egy klubvezető kegyencei, akik egyébként a stadionok területén belül meg sokszor azon kívül is, élet és halál urát játsszák. Ez van a Fradinál, ez van a Kispestnél, és nem akarom sorolni azokat a jogos, teljesen jogos szurkolói panaszokat, amikor mind-mind nagyon súlyos túlkapásokkal szembesülnek nap mint nap az egyáltalán nem bűnöző szurkolók. Na, erre tessék nekem magyarázatot adni!

Miért fáj az önöknek, hogyha előírjuk a biztonsági embereknek, hogy erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezzenek? Ez miért fáj önöknek? Mert én azt tudom, hogy mondjuk, Kubatov Gábornak ez miért fájna, vagy egyes klubvezetőknek miért fájna ‑ ezt pontosan tudjuk. Lehet itt mosolyogni, csak arra kérek mindenkit, hogy nyomjanak gombot. Nyomjanak gombot, és beszéljenek arról, hogy önök szerint ez a javaslat mi a túrót változtatott az eddigihez képest! Mert el lett itt mondva, hogy igen, vannak előrelépések, de lényegét tekintve, és abból kiindulva, ami a két bizottsági ülésen közös nevező volt, legalábbis Kósa elnök úr részéről közös nevező volt velünk, hogy tarthatatlan a biztonsági helyzet, tarthatatlan a szurkolók adatkezelése.

Mert azért sehol a világon nincs olyan, hogy egy-egy, mondjuk úgy, erkölcsi bizonyítvánnyal nem rendelkező, sőt sokszor, mondjuk ki nyíltan, köztörvényes bűnözőkből álló verőlegények több száz meg több ezer ember személyes adatait kezelik, teljesen törvénytelenül. Hozzáteszem, még az MLSZ sem kezelheti, legalábbis a hatályos jogszabályok szerint ő sem kezelheti, de mi kiadjuk különböző olyan csoportoknak, amelyek egyébként ezt arra használják föl, hogy olyan ügyekben, amelyeknek a focihoz vagy egyáltalán a sporthoz és a szurkoláshoz az égadta világon semmi köze nincs, felkeressenek bizonyos személyeket, megzsaroljanak, adott esetben bántalmazzanak ilyeneket.

Na, erre tessék nekem választ adni, hogy az az egy módosítás például, hogy ezek a személyek rendelkezzenek erkölcsi bizonyítvánnyal, ez önöknek miért fáj, és mi az akadálya ennek. Mert én legalábbis a két bizottsági ülés után elképedve olvasom azt, hogy ebben szó nincs ilyenről. És önök, akik mindig azzal jönnek, hogy legyen rend, legyen családbarát egy-egy olyan mérkőzés, amely önök szerint eddig nem volt az… ‑ hozzáteszem, hogy el kellene látogatni más országok más mérkőzéseire, és akkor megtudnák, hogy mi a családbarát mérkőzés, és egyáltalán nem arról szól, hogy mondjuk, mennek-e olyan rigmusok, amelyeket egy-egy politikus nem szívesen hallgat.

Ezt is tudomásul kell venni. A foci és a szurkolói élet már csak ilyen, hogy olykor-olykor véleményt nyilvánítanak nem feltétlenül a focihoz szorosan kapcsolódó témákban is.

(16.20)

De amióta világ a világ, ez így volt, és amíg világ a világ, így lesz. A nagy kérdés, hogy önök azt szeretnék-e a folytatásban, ami most van, hogy a szurkolás a stadionon kívül van, és az ember sokkal inkább megy a stadionon kívüli közösségbe szurkolni egy képernyő előtt, mint a stadionon belülre. És azt is fontolják meg ‑ az önök saját ellentmondása, de ordító nagy ellentmondása ‑, amit Szilágyi képviselőtársam mondott, hogy önök egyetlenegy érv alapján szelektálnak, ez pedig a pénz, legalábbis bizonyos stadionokban ez működik. Mert én lehetek egy köztörvényes, rosszindulatú, adott esetben bűncselekményt elkövetni akaró személy, ha a Fradi-stadionba szeretnék bejutni, és van pénzem, akkor ezt gond nélkül megtehetem vénaszkenner, szurkolói kártya és minden egyéb azonosítás nélkül. Viszont ha szegény vagyok, de egyébként tényleg a foci szeretetéért járok meccsre vagy szeretném megnézni bármely csapat vagy csapatok labdarúgó-mérkőzését, akkor esélyem nincs, csak egy olyan vegzálási sor után bejutni, amelyet a legtöbb ember a magyar foci színvonala érdekében nem biztos, hogy végigjár. Mert nem attól lesz jó a magyar labdarúgás, amit önök kitaláltak, hanem attól lehet hangulatos vagy vonzó, amit egyébként más országok stadionjaiban rendre tapasztalunk, sőt az önök ámokfutása előtt Magyarországon is tapasztalhattunk a nagyobb magyar klubok és a nagy szurkolótáborokkal rendelkező klubok mérkőzésein.

De egy szó, mint száz, én tényleg csak arra szeretném kérni önöket, hogy ne a vita legvégén válaszoljanak egy semmitmondó mellébeszélés formájában, ahogy ezt rendre szokták, hanem nyomjanak most gombot, és ezekre a nagyon jogos kritikákra válaszoljanak, és ha önök tényleg rendet akarnak, akkor kezdjük már a fejnél, ne mindig az ismeretlen tömegbe rúgjunk bele, ahogy önök azt előszeretettel szokták tenni, hanem akkor a rend kezdődjön ott, hogy azokat vesszük elő első körben, és ott biztosítjuk a tényleg alapvető erkölcsi normákat, akik egyébként a rendre vigyáznak, vagy az lenne a hivatásuk, hogy a rendre vigyázzanak, csak ezt önök ebben a javaslatban nemhogy nem tették meg, meg sem próbálták megkísérelni, annak ellenére, hogy a két bizottsági ülésen teljesen másról beszéltek.

De az is lehet ‑ akkor azt mondják meg nyíltan ‑, hogy Kósa Lajos mint egyébként sport- és futballbarát ember, aki pontosan tudta a debreceni szurkolókon keresztül a problémákat, tett ‑ és egyetértettünk vele ‑ több javaslatot, önök meg egy más lobbiból kifolyólag, mondjuk, Kubatov Gábor érdekérvényesítési képességén felbuzdulva úgy döntöttek, hogy ennek nem adunk teret. Ez is egy tiszta, őszinte válasz, csak ezt a sunnyogást hagyjuk már abba, ami itt folyik, hogy most hoztak önök nem is olyan rég egy katasztrofális törvényt, akkor is megmondtuk ugyanígy, ugyanezekkel a személyekkel felszólalva, pártállástól függetlenül megmondtuk, hogy mi lesz a vége: nem most lesz családbarát, nem most fognak járni a családok mérkőzésekre. Igen, most meg látjuk, hogy egy Eb-re kijutás után, egy tényleg történelmi időben konganak a magyar stadionok. Minek köszönhetően? Hát annak a silány fércmunkának köszönhetően, amit önök a múltkor letettek az asztalra. Most pedig behoztak egy újabb módosítást azzal a célzattal, hogy mindent kipipáltunk, ami akkor rossz volt, és saját magunknak is ellentmondunk ugyan, hiszen pontosan fordítva használják ugyanazokat az érveket bizonyos esetekben, de én azt mondom, hogy ha tényleg komolyan gondoljuk, hogy ezt rendbe akarjuk tenni, akkor beszéljünk őszintén, és mondom, én azt is elfogadom, ha önök azt mondják, hogy frakción belül veszített Kósa Lajos, és akkor nem kérem önökön számon. De jelenleg én abból tudok kiindulni, ami a két bizottsági ülésen elhangzott, és ott egész más volt az alapállás, és egész más volt a közös nevező, és szerintem ezt minden olyan képviselőtársam meg tudja erősíteni, aki ezeken a bizottsági üléseken részt vett.

De még egyszer: a legfontosabb a biztonság kérdése, azt kezdjük már azokon, akiket illet első körben. Úgyhogy én ezekre szeretnék választ kapni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)