Egyed Zsolt (Jobbik)

EGYED ZSOLT (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslattal kapcsolatban szeretném én is néhány gondolatomat megosztani önökkel, ugyanis itt nagyon jól látható volt, hogy most önök egy korábbi, elhibázott és rossz döntést próbálnak valamilyen módon korrigálni azáltal, hogy ezt a módosítást idehozták az Országgyűlés elé. Viszont szeretnék néhány dolgot kiemelni ebből, amiről eddig beszéltek már itt képviselőtársaim is előttem, de fontosnak tartom.

Ugye, államtitkár asszony is említette, hogy nagyon fontosnak tartják önök is, hogy növekedjen a nézőszám. Tehát gondolom, hogy ebben egyetértünk mindannyian, hogy ez egy nagyon fontos dolog. Viszont sajnos azt kell hogy mondjam, hogy ez, amit önök idehoztak most a tisztelt Ház elé, ez még mindig kevés lesz ahhoz, hogy a nézőszám növekedjen, ugyanis hogyha valaki kívülállóként nézi azt, amit önök a sporttal ‑ és most a sporton belül is beszéljünk a labdarúgásról ‑, a labdarúgással kapcsolatban csinálnak, az egy teljesen és totálisan kontra­produktív dolog. Ugyanis mi történik? Egyrészről kommunikálják azt, hogy kevés a nézőszám, növelni kell a nézőszámot, másrészről, ugye, a stadionépítési programmal ‑ és itt most megnyitnék egy zárójelet, itt Varga képviselőtársam is mondta, hogy nagyon sokan örülnek neki, hogy lesznek új stadionok, még többen talán ellenzik, az én személyes véleményem az egyébként, hogy ezeket a milliárdokat jobban el lehetett volna költeni talán az egészségügyben vagy az oktatásban, de itt be is zártam ezt a zárójelet ‑ új stadionokat építenek gyakorlatilag olyan csapatoknak is, aminek a nézőszáma néhány száz fő.

(16.00)

Itt felvetődik azért a kérdés minden józan gondolkodású emberben, hogy hogyan kívánják önök ezzel növelni a nézőszámot, ugyanis ‑ menjünk végig egy pillanatra! ‑ itt az államtitkár asszony is mondta, hogy nem kell szurkolói kártya, nem kell névre szóló jegy, kivéve a kiemelt biztonsági kockázatú mérkőzéseken, amit egyébként majd maga a klub eldönt, hogy annak fogja-e nyilvánítani vagy nem. Most megnyugtatok mindenkit, itt gyakorlatilag ki tudnék emelni három klubot, amelynek talán Magyarországon most komolyabb nézőszáma van: Diósgyőr, Ferencváros, Debrecen. Nyilván ezek a klubok nem fogják megkockáztatni azt, hogy büntetések tömkelegét fizessék, tehát biztos, hogy azok a mérkőzések, amelyeket ezek a csapatok játszanak, mindig kiemelt kockázatúak lesznek, tehát így gyakorlatilag nem tettünk semmit az ügy érdekében.

Amit Szilágyi György kollégám elmondott, egyébként tényleg nem vállalható dolog, úgy gondolom, hogy egy mérkőzés előtt akár több órával kimenjenek az emberek, és várakozzanak, tehát ez nem életszerű, higgyék el!

Itt szeretnék még egy párhuzamot vonni ezzel az ‑ én úgy gondolom ‑ túlbiztosított rendszerrel szemben: az egyik kedvenc sportágam egyébként a labdarúgás, a másik kedvenc sportágam pedig, amit most idehozok ellenpéldának, a ralisport.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Képzeljék el, egy raliversenyen egy szakaszra gyakorlatilag ellenőrizetlenül, kameráktól távol lévő helyekre több ezer, akár tízezer ember is kimegy egy helyre! Abban nincs kockázat? Abban is benne van a kockázat. De én úgy gondolom, hogy a labdarúgás valamiért az önök szemében egy ilyen fekete ló ebből a szempontból, tehát én úgy gondolom, hogy egyszerűen nem érdemlik meg azok a szurkolók, akik évtizedeken keresztül kijártak a klubcsapatuk mérkőzéseire, esetleg akkor is, amikor az a csapat adott esetben a másodosztályban játszott, kitartottak mellettük évtizedekig, és ezeket az embereket, ezeket a szurkolókat büntetik azzal, amiről már én is beszéltem, és amiről Szilágyi képviselőtársam is beszélt előttünk.

Én tehát úgy gondolom, hogy az lenne itt a megfelelő, hogy újra kellene gondolni ezt az egészet, nem módosítgatni, toldozgatni-foldozgatni, hanem egyszerűen felnőtt módjára meg kellene bízni az emberekben, ugyanis én nem hiszem, hogy Magyarországon jelenleg olyan biztonsági kockázata lenne egy mérkőzésnek, ami a szurkolóknak a rendbontásából adódna, hogy indokoltak lennének ezek az intézkedések. Kérem önöket, hogy beszélgessenek el komolyan a különböző klubcsapatok szurkolóival, vezérszurkolóival, és ténylegesen hallgassák meg a véleményüket, hiszen most önök, az államtitkár asszony is és a fideszes vezérszónok is, aki elhagyta már az üléstermet, utalt rá, hogy meghallgatták őket; lehet, hogy meghallgatták őket, de én valószínűsítem, hogy amit ők megfogalmaztak észrevételekként, abból semmit nem fogadtak meg. Én tehát biztos vagyok benne, hogy itt további egyeztetésekre lenne szükség ahhoz, hogy egy szurkolóbarát, adott esetben családbarát rendezvényről, rendezvényekről beszélhessünk a labdarúgó-mérkőzések kapcsán, és higgyék el, a nézőszám attól fog növekedni, hogyha ezeket, amiket elmondtunk, megfontolják és megfogadják.

Még egy dolgot szeretnék azért kiemelni, ami nagyon fontos dolog: talán át kellene értékelni a labdarúgó-mérkőzésekre való bejutás anyagi vonzatait, ugyanis ha egy négy- vagy öttagú család ki szeretne menni egy labdarúgó-mérkőzést megtekinteni, az bizony igen tetemes összeg, én tehát úgy gondolom, hogy itt is meg kellene tenni a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a magyar labdarúgás tényleg a magyar családokat, a szurkolókat szolgálja, és talán ‑ bízzunk benne! ‑ hogyha ezekhez a szükséges lépéseket mi mint döntéshozók megtesszük, akkor eljön majd az az idő, amikor a magyar labdarúgás is a régi fényében fog tündökölni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)