Mirkóczki Ádám (Jobbik)

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Csak néhány konkrétummal indítanám a felszólalásomat. Mende, kettős gyilkosság; VIII. kerület, lövöldözés; Várpalota, egy férfit vertek agyon a napokban; Szihalom, saját udvarán támadták meg az ott élő becsületes állampolgárt, aki 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szerzett. Székesfehérváron buszon vertek össze egy idős embert, Kunhegyesen kiraboltak egy idős asszonyt. A BKV-já­ratokon Budapesten rendszeresek az erőszakos cselekmények. Ma reggel pedig a hírolvasó állampolgár arra ébredhetett, hogy a Havanna-lakótelepen egy kétgyermekes családapát nemes egyszerűséggel nyakon szúrtak, „van egy cigid?” felszólítással. Ugye, tudjuk ezt a bűncselekményi elkövetési formát is, hogy kikre és hogyan jellemző, és hogy önök mennyire nem tesznek ez ellen érdemben semmit.

Mindez, amit felsoroltam, az elmúlt napok és egy-két hét eseménye, és ebből is csak a jéghegy csúcsa. Nagyon sok esetben, ha véletlenül rendőrkézre kerül az elkövető, akkor vagy a bíróság hoz felháborító ítéletet, amely tovább borzolja a társadalom felháborodását, ha pedig valaki végső elkeseredésében saját kezébe veszi saját testi épségének vagy éppen anyagi javainak védelmét, akkor pedig a bíróság példátlan szigorral jár el. Ennyit a kettős mércéről, ami az igazságszolgáltatást illeti.

A magyar társadalom szubjektív biztonságérzete sokkal mélyebben van, mint eddig bármikor. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem a rendőrség hibája. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a rendőrséget kritizáljuk, hanem azokat a politikusokat, azokat a döntéshozókat, akik a rendőrségnek néha vagy éppen elég gyakran politikai parancsokat adnak. Hogy a rendőrség többet foglalkozik pénzbehajtással, mint bűnmegelőzéssel vagy bűnüldözéssel, ez nem a rendőri vezetők hibája, hanem a Belügyminisztériumé vagy éppen a kormányé.

Ha már a szubjektív biztonságérzetnél tartunk, akkor szeretném azt is leszögezni, hogy az egy merénylet volt a magyar társadalom békés lakossága ellen, amikor önök 20 ezer forintról 50 ezer forintra emelték a szabálysértési értékhatárt. Ezzel az egy lépéssel elérték azt, hogy az addig pitiánernek számító kisebb ‑ vagyon vagy személy elleni - bűn­cse­lekményeket most már jóval nagyobb mértékben követik el, jóval szélesebb földrajzi területen. Nem mondhatjuk már azt, hogy csak Északkelet-Magyar­országon van gond, vagy csak Baranyában lenne gond, hanem most már látjuk Budapesten, látjuk a Dunántúlon, látjuk azokban a térségekben, ahol egyébként a közbiztonság szempontjából viszonylag jó volt a helyzet; most már ott is fokozatosan romlik. Mindez a szabálysértési értékhatár brutális mértékű megemelésének köszönhető.

Ez az, amit önök ezzel elértek, és érdemben továbbra sem foglalkoznak azzal, hogy hogyan tehetnék élhetővé, közbiztonság szempontjából élhetővé a vidéket.

Természetesen a felsorolt bűncselekmények jelentős része ‑ vagy szinte kizárólag ‑ a cigányság törvényen kívüli részének köszönhető. Ők azok, akiket önök Magyarország rejtett erőforrásainak tartanak. Köszönjük szépen, hogy ezeket az erőforrásokat hagyják így garázdálkodni, hogy szenved tőlük cigány, nem cigány, teljesen mindegy, aki próbál értelmes életet élni és a normákat betartani, az mind-mind áldozatává vált ennek a rétegnek, amely egyébként nem csökken, hanem kifejezetten lélekszámban is és elkövetési módban is növekszik.

Természetesen itt nem szeretném megkerülni a cigány politikai elit felelősségét sem, hiszen ha az átlag cigányember azt látja, hogy a saját politikai elitje lop, csal hazudik, és tollal, papírral vagy éppen nyakkendővel eszközli ki a legbrutálisabb korrupciós ügyeket, akkor mit várunk az átlagtól. Mit várnak önök attól, ha a saját politikai elitje a hazai cigányságnak egy olyan mintát ad, ahol egyébként lehet nyugodtan a törvényeken kívül nagyon szépen gyarapítani a vagyont. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt Orbán Viktor egyszemélyes felelősségéről is beszélünk. Amíg önök ezt a konzekvenciát többek között nem vonják le, amíg a szabálysértési értékhatárt nem csökkentik, amíg a rendőrséget nem pénzbehajtásra, hanem végre bűnüldözésre és bűnmegelőzésre nem fogják használni, addig ezek a folyamatok nem fognak csökkenni.

Itt szeretnék kitérni arra, amit nyilván állam­titkár úr el fog mondani, hogy a rendőrség milyen munkát végez Magyarország déli határainál, ez természetesen így van, és köszönet jár érte nekik. De azt is szeretném hangsúlyozni, hogy azok a rendőrök Magyarország egyéb megyéiből és területeiről most hiányoznak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért kellett volna határőrség, hogy ne a rendőröket kelljen határvédelemre használni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)