Dr. Kepli Lajos (Jobbik)

KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Egy olyan törvénymódosítási javaslat fekszik előttünk most, arról kell véleményt mondanunk, amely törvény tulajdonképpen még hatályba sem lépett. Hatályba sem lépett, és már módosítása szükséges, az indokolás szerint azért, hogy megfeleljen az európai akkreditálási együttműködés előírásainak.

Felmerül a kérdés, hogy miféle jogalkotói eljárásban született meg az eredeti javaslat, amely nem olyan régen volt a parlament előtt, ha annak a megalkotása során önök ezeket az előírásokat nem vették figyelembe, és ha ezek miatt az előírások miatt máris javítani kell. Miért nem lehetett már az eredeti javaslatba beépíteni, és akkor megkíméltük volna magunkat attól a blődségtől, hogy már néhány hónappal az elfogadása után is, még a hatálybalépése előtt módosító indítványt kelljen hozzá a parlament elé terjeszteni.

Azt gondolom, hogy nem tudom, miféle kodifi­ká­torcsoport dolgozik a kormány mögött, de hogy a Jobbik frakciója mellett dolgozó jogászok ennél igényesebb javaslatot tettek volna az asztalra, abban egészen biztos vagyok. Ilyen jogalkotási malőrt elkövetni nem hiszem, hogy túlzottan magas szakmai színvonalú jogalkotásra vall.

De egyébként a politikai döntések is mögötte állnak, hiszen olyan kapkodó politikai döntésekhez kell sokszor a jogászi szakmának és a tisztségvi­selőknek alkalmazkodni, ami nem is nagyon követhető, mert például ha önök elhatározzák, hogy a nemzeti akkreditálás rendszerét átalakítják, és ezt az elhatározást időben, megfontoltan a szakmai szervezetek elé tárják, a különböző egyeztetési folyamatokon végigviszik, és nem, mondjuk, egy egyéni képviselői indítványként keresztülverik néhány hét alatt, egy-két hét alatt a parlamenten, akkor nyilván az ilyen dolgok kiszűrhetőek lennének. Csakhogy mindig kell valamiféle politikai indíttatást keresni ezen döntések mögött, és mindig van egy olyan tisztségviselői gárda, akinek ezt jogszabályi formába kell önteni, és az ő feladatuk az, hogy ezeknek a kapkodó politikai elképzeléseknek megfeleljenek. Tehát igazából a kormányzat hibája elsősorban, hogy ez a jogszabálytervezet így megszülethetett.

(15.00)

Hiába tartalmazna egyébként a módosító indítvány akár pozitív dolgokat is – mondjuk, az akkreditálási státus négyről öt évre történő meghosszabbítása vagy akár a felügyeleti eljárással kapcsolatban ‑, mindez hiteltelenné teszi azt a folyamatot, ami a nemzeti akkreditálási rendszer átalakításával az elmondott szavak szerint a kormány érdekében áll vagy amit a kormány szándékozik tenni.

Azt gondolom, hogy ebből az sem derül ki, hogy 2016. január 1-je után mi lesz, hogy működni fog-e ez a rendszer, mi lesz a magyar akkreditálással, mi lesz azokkal, akiknek a tanúsítványa akkor jár le és kellene megújítani. Egy óriási bizonytalanság van a levegőben. November közepét írjuk, és mindez másfél hónap múlva hatályba fog lépni.

Mi azért is tartózkodtunk az eredeti törvényjavaslat zárószavazása során, mert azt mondtuk, hogy ha a kormány ehhez a jogalkotási és politikai döntéshozói igénytelenséghez a nevét adja, akkor ám legyen, de a Jobbiktól ne várják el, hogy ezt támogassa. Az, hogy maga a cél, hogy a nemzeti akkreditálást állami felügyelet alá vonjuk és a jelenlegi akkreditálási szisztémát úgymond szétverjük, jó-e, majd az idő fogja eldönteni, de maga a mód, ahogy megteszik, az egészen biztos, hogy nem támogatható részünkről.

A módosító indítvány elfogadása során is, ahogy az eredeti javaslat elfogadása során is, ugyanezt a szemléletet fogjuk követni, és most is azt mondjuk, hogy lelke rajta a kormánynak. Kíváncsian várjuk, hogy ez a törvényjavaslat, illetve az ennek nyomán életbe lépő nemzeti akkreditáló szervezet, amely állami felügyelet alá fog tartozni, a működése során hogyan fogja a hozzá fűzött reményeket beváltani. Nyilvánvaló, mindenkinek az volna a célja vagy az volna az áldásos, hogyha ezáltal a bürokrácia csökkenne, a vállalatok akkreditációval és felülvizsgálati eljárással kapcsolatos költségei valóban csökkennének, és leginkább ‑ ez egy nagyon fontos dolog ‑ az átmenet zökkenőmentesen zajlana le. Ennek az utóbbinak a legkevésbé sem látjuk jelen pillanatban tanújelét, hogy mi lesz azokkal a szervezetekkel, amelyeknek a nemzetközi akkreditációja lejár, és január 1-jétől egy légüres térbe kerülnek, hogyha ez a szervezet nem fog megfelelően működésbe lépni.

Egyébiránt az, hogy az európai akkreditációs testület érdekeinek vagy előírásainak megfelelően történnek adminisztratív módosítások, tehát a határidők kitolása 10-20 napokkal, az is érdemben talán jelent valamit, de igazából nem hiszem, hogy ez volna a leglényegibb mondanivalója ennek a törvénymódosító javaslatnak, hiszen alapvetően pozitív például az, ahogy már az előbb is említettem, hogy négy évről öt évre nő ez az akkreditált státus, és ahogy ez a felvezetőben, előterjesztői expozéban is elhangzott, csökken a felügyeleti vizsgálatok és a megújító auditok száma, ezáltal valóban megtakaríthatnak a vállalatok költséget az auditálás során.

Azonban súlyos kérdéseket vetettünk fel már a törvényjavaslat vitája során is korábban, hogy olyan akkreditált intézmények, például vizsgáló laboratóriumok, akár igazságügyi orvosszakértői vagy bűnügyi laboratóriumok, amelyeknek az akkreditációja megszűnik, és ha nem lesz ez a kérdés rendezve, vagy olyan cégek, amelyek nem fognak nemzetközi akkreditációval rendelkezni, hogyan fogják tudni a feladatukat ellátni, amelyekre akkor sem kaptunk megnyugtató választ. Nagyon reméljük, hogy ez az újabb törvénymódosító javaslat nem azt jelenti, hogy a kormány berkein belül is kapkodás és fejetlenség van, ugyanis azt támasztja alá, hogy ha a következő másfél hónapon belül önök még egy újabb módosítási javaslatot akarnak majd ide az Országgyűlés elé terjeszteni, mert majd rájönnek, hogy tulajdonképpen még így sem felel meg azoknak az európai akkreditálási együttműködési előírásoknak, amikkel most is indokolták a módosítás Ház elé hozását, akkor tulajdonképpen kicsúszhatunk a határidőből, és azt jelentheti, hogy január 1-jén mégsem fog felállni az a szervezet, és mégsem fog az akkreditálás az elvárásoknak megfelelően működni.

Ezzel az aggodalmunkkal zárnám mai felszólalásomat itt a nemzeti akkreditálás megújításának témájában, és pontosan ezért nem fogjuk tudni nyugodt szívvel támogatni, illetve semmilyen módon támogatni. A legjobb, amit tőlünk a kormány várhat, az egy semleges, tartózkodó álláspont, amely annak szól, hogy kíváncsiak vagyunk, hogy ebből a kapkodó jogalkotásból és ebből a zűrzavarból mi fog kisülni a jövőben.

Vannak itt még olyan részletek, amelyekkel kívánunk foglalkozni és amelyekkel kapcsolatban módosító indítványt is nyújt be a Jobbik-frakció, de ezekről majd normál felszólalásában Szilágyi György képviselőtársam fog beszélni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)