Szelényi Zsuzsanna (független)

SZELÉNYI ZSUZSANNA (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A maga módján, ahogy már ezt jó páran elmondták, lehangoló ez a mai vita, tekintettel arra, hogy azt, hogy milyen egy demokratikus ország egyháztörvénye, amely a lelkiismereti szabadságról szól, évekkel ezelőtt is nagyon jól tudtuk. Ehhez képest az, hogy most ezt a vitát le kell folytatni, mert az Orbán-kormány által pár évvel ezelőtt készített vallástörvény nem felelt meg sem a magyar Alaptörvénynek, és ráadásul az Emberi Jogok Európai Bírósága is több körben elutasította, mindenképpen nagyon aggasztó; főleg azért, mert én is úgy gondolom, ahogy már jó páran elmondták, hogy ez a mostani előterjesztés megint csak nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyeknek egy alkotmányos vallástörvénynek meg kell felelnie.

Nézzük, hogy mik ezek a feltételek, hogyan kellene kinéznie egy valóban alkotmányos vallástörvénynek! Mindenekelőtt a lelkiismereti szabadság, az állam semlegessége elvének és a jogegyenlőség elvének kellene hogy megfeleljen. Az egyenlő lelkiismereti szabadsághoz való jog biztosítása, az állam és az egyház szétválasztásának elve és a vallási értelemben vett semleges állam eszménye annak a politikai belátásnak a következménye, hogy a modern társadalmak világnézetileg sokszínűek. Ezért az állam bármilyen elköteleződése valamely egyház iránt megkérdőjelezhetővé teszi az állam autoritását, azok részéről mindenképpen, akik a kivételezett egyháznak adott esetben nem a hívei.

(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét Mirkóczki Ádám váltja fel.)

Másfelől a pluralizmus felszámolására irányuló totalitárius berendezkedések tapasztalatai is éppen elengedő alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy az állam bizony maradjon semleges az egymással rivalizáló világnézetek versengésében. Az állam nem léphet fel a világnézetek közötti döntőbíró szerepében, nem mondhatja azt, hogy az egyik világnézet jobb vagy rosszabb, mint a másik; és azt sem mondhatja, hogy a hívő ember életformája, bizonyos számú hívőké jobb, mint más hívők életformája.

Jó, hogy itt, ebben a mai beszélgetésben, vitában egyértelműen kimondatott kormánypárti képviselőkről, hogy bizony az államvallás megteremtésére tesz kísérletet ez a törvény. Én azt gondolom, hogy Magyarország történeti okokból ezt egyszerűen nem engedheti meg magának. Részben a reformáció óta Magyarországon plurális az egyházi élet, a kommunizmus tapasztalatai pedig egyértelműen azt mutatják, hogy az egyházakkal való kivételezés és kizárólagosság bizony nagyon súlyos következményekhez vezethet. Magyarország vallástörvényének tiszteletben kell tartania a lelkiismeret pluralitását.

A lelkiismereti szabadság szorosan összefügg a másokkal való egyesülés szabadságával is, magába foglalja annak szabadságát is, hogy az emberek világnézeti alapon társuljanak egymással. Az államnak ehhez méltányos és egyenlő feltételeket, szervezeti kereteket kell biztosítania, és nagyon is tiszteletben kell tartania az egyházak autonómiáját.

Az egyházak alapítására lehetőséget kell biztosítani, ennek szabadsága tulajdonképpen az egyesülési szabadságnak egy különleges esete. Az egyházként való elismerés feltételei ennek következtében semmi módon nem lehetnek tartalmiak. Az állam nem mondhatja meg azt, hogy mi minősül hitnek, és nem válogathatja meg világnézeti alapon, hogy mely közösségeknek biztosítja az egyházi jogállást és melyeknek nem. Az egyházi jogállás megszerzésének kizárólag egy adminisztratív eljárásnak kell lennie.

A jogegyenlőség pedig azzal jár, hogy egyetlen egyház sem tarthat igényt megkülönböztetett bánásmódra más egyházi közösségekhez képest olyan szempontok alapján, amelyek irrelevánsak a polgárok lelkiismereti szabadságának szempontjából, pél­dául társadalmi támogatottság vagy történelmi múlt. Nem lehet irányadó az a XIX. századi modell, amelyet egyébként a kommunista rezsim is megőrzött, amely az úgynevezett történelmi egyházaknak közjogi, államvallásszerű jogosítványt biztosít.

A lelkiismereti szabadság biztosítása és a jogegyenlőség elve felelősséget ró az államra a közpénzekkel való támogatást illetően is. Az állam nem tehet különbséget belátása szerint egyház és egyház vagy civil társulás között, ha azok közfeladatot látnak el. Az állami közfeladatok állami támogatása kapcsán persze, természetesen ezeknek a pénzeknek az ellenőrzése legitim igény az állam részéről, de a hitéleti támogatás esetében a különbségtétel teljes mértékben illegitim. Az állam nem támogathat egyes egyházakat másokhoz képest megkülönböztetett módon, hogyha azok ugyanazokat a közfeladatokat látják el.

(12.20)

Az új egyháztörvény emellett alaptörvény-mó­do­sítást is igényel, mivel a hatályos Alaptörvény nem veszi figyelembe az állam semlegességének, a polgárok lelkiismereti szabadságának és a jogegyenlőségnek a követelményeit. Sajnos ez a törvényjavaslat továbbra sem felel meg ezeknek a feltételeknek. Bár a javaslattal visszakerült az egyházak bejegyzési joga a parlamenttől a bíróságokhoz, és könnyebbé válik az egyházzá válás feltételeinek teljesítése is, az új törvényjavaslat továbbra is számtalan lehetőséget ad a mindenkori kormány kezébe, hogy egyes egyházakkal kivételezzen másokkal szemben, és ezzel visszaéljen. Nem támogatható, hogy a törvényjavaslat értelmében több különböző egyházi státus jönne létre, még a bevett egyházak jogai sem lennének egyenlők.

Komoly fenntartások fogalmazhatók meg az egyházak pénzügyi támogatásainak tervezett rendszerével kapcsolatban. Úgy tűnik, a kormánynak az a célja, hogy a teljes finanszírozást az állammal való egyéni megállapodáshoz kösse. Ez igazi nagy probléma, pont úgy, ahogy a kormány úgynevezett stratégiai megállapodásokat köt bizonyos cégekkel. Azok is és ezek a különmegállapodások is aláássák a jogállamiság és a közbizalom rendszerét. A különalkuknak ugyanis az a lényege, hogy pénzügyi támogatásért cserébe az államnak különleges elvárásai lehetnek, adott esetben nem nyilvánosak. Ez az egyházak esetében rendkívül veszélyes gyakorlat. Az egyházak autonómiája forog itt kockán, és így ez minden magyar egyház számára kártékony és kockázatos.

Az egyházak elismerése és támogatása csak objektív kritériumok szerint történhet. A jó kritériumok persze a csalókat kizárják az egyházak közül, de elismernek mindenkit, akik érdemi hitéleti tevékenységet folytatnak. A pénzügyi támogatás pedig alapvetően közhasznú tevékenységek elvégzése céljából normatív alapon kell hogy történjen. Ez a törvényjavaslat ezen követelmények egyikének sem felel meg, nem felel meg sem a semleges állam elveinek, sem a lelkiismereti szabadság, sem a jogegyenlőség alapvető demokratikus elveinek. Ebből a javaslatból messzemenően úgy tűnik, hogy a kormány önkényes hatalomgyakorlást, egyfajta keleti kormányzást akar megvalósítani a vallás támogatása során. Ha ezt így elfogadják, arra lehet készülni, hogy ez a törvény megint megjárja majd az Emberi Jogok Európai Bíróságát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)