Mirkóczki Ádám (Jobbik)

MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Kezdeném ott, hogy ne gyakoroljanak önök kegyet, amikor arról beszélnek, hogy miért és miként vagyunk most itt, főleg azok után, hogyha…, nem tudom, lehet, hogy van még itt egy-két képviselő, akivel mondjuk, a toplista élén vagyok vezérszónoki tekintetében, hiszen csak az egyházügyi törvény kapcsán az elmúlt négy évben, ha jól számolom, akkor ez az ötödik vezérszónoki felszólalásom, és mind az öt alkalommal önök másról sem beszéltek, csak hogy milyen fantasztikus, bebetonozott törvényt alkottak, amihez nem kell hozzányúlni, és hosszú távra, évtizedekre megnyugtatóan rendezi a vallási közösségek sorsát, és garantáltan kizár mindenfajta visszaélést, és minden olyan jogos problémát, ami egyébként 2010-ben felmerült, hogy azt a tarthatatlan szabályozást valóban meg kell szüntetni, ezzel maximálisan egyetértünk.

Annak, mondjuk, kifejezetten örülök, hogy nem úgy indult most a kormánypárti képviselők részéről a felszólalás, ahogy talán a legutóbbi, hogy milyen nagyszerű, hogy adventi időszakban vagy az adventi időszakhoz közeledve tárgyalhatunk róla, mert az sem azért volt, mert az az időszak érkezett el, hanem azért, mert önöknek minden egyes alkalommal sikerült egy olyan javaslatot letenni az asztalra, amely egyrészt ezer sebből vérzett, másrészt a saját fejük után menve, egyeztetéseket megspórolva kihagytak sok olyan kört, ami, én azt gondolom, hogy óriási hiba volt. És most sem mondták el természetesen egyetlen esetben sem, sem a Fidesz, sem a KDNP részéről, hogy beláttuk azokat a hibákat, amelyeket elkövettünk; nem, megint megy a mutogatás. De itt nem azért volt probléma, mert valaki rosszindulatúan tett egy feljelentést, vagy a nemzetközi fórumok különböző intézményei kiszúrtak egy-egy problémás részt, hanem alapjaiban recsegett-ropogott az egész. És egyébként túl azon, hogy vannak megnyugtató és előremutató elemek, azért van vele probléma most is, tehát nagyon sok olyan része van, amelyek egyébként a két ötpárti egyeztetésen fel sem merültek, és lám-lám, mennyire bölcsen nyilatkoztam az ötpárti egyeztetésen a tekintetben, hogy nem merem még azt mondani, bár első olvasatra abszolút támogatandónak tűnt, mert nem tudjuk, hogy a sorok között mik vannak elrejtve, és lám-lám, itt is találtunk a sorok között olyan passzusokat, amelyek nem feltétlenül a pozitív előremozdulást vagy a hitélet pozitív előmozdítását szolgálják, és nyilván ki is fogok ezekre térni.

Azt, hogy nem tudunk megszabadulni a mennyiségi kritériumoktól, azt én továbbra is problémásnak tartom ‑ ezt mind az öt alkalommal elmondtam, most is elmondom. Nyilván könnyített rajta, tehát az előző rugalmatlan, szinte betarthatatlan kritériumokhoz képest jelentős könnyítések álltak elő, azonban az alapelv ugyanaz. Elhangzott itt Vejkey képviselő úr részéről is, hogy amelyik 400 személyi jövedelemadó 1 százalékos felajánlást fel tud mutatni, akkor nagyszerű ‑ ez csak egy példa, most én nyilván nem akarom felsorolni az egészet. És hogyha 398-at, akkor mi van? Tehát ez kell hogy döntsön arról, hogy valaki egyház-e vagy sem? Én ezt nem azért mondom, mert azt támogatnám, hogy itt boldog-boldogtalan azzal a biznisz céllal, amit láthattunk a 90-es évek során, hozzon létre egyházat; én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a mennyiségi kritériumok nem pótolhatják a minőségit, és nem állhatnak fölötte.

Én azt gondolom, hogy egy vallási közösség, egy hitéletet gyakorló intézményesített forma nem attól egyház, hogy hány taggal bír, hogy mekkora személyi jövedelemadó-felajánlásokat tud a háta mögött, hanem attól, hogy tartalmilag megfelel-e mindannak, ami a küldetése, ami a hivatása. A tartalmát tekintve azonban ez a törvény továbbra sem azt helyezi előtérbe, hanem sok minden mást.

Való igaz, hogy látszatra három kategóriát határoz meg a törvénytervezet, azonban vannak olyan hangok, amelyek szerint ez a három kategória valójában hat kategória, hiszen külön megállapodás révén azért létrejönnek különböző státusok. Én nagyon szeretném, hogyha ezt egyszer és mindenkorra tényleg feketén fehéren meg lehetne magyarázni; itt konkrétan a 9. és a 38. § alapján mondanak többen olyan véleményeket, hogy itt azért valójában nem három kategóriáról beszélünk, hanem többről, hiszen lesznek „állam az államban” szervezetek. Szeretném hangsúlyozni: nekem azzal önmagában problémám, hogy a mindenkori kormány különmeg­állapodást kössön valamilyen egyházzal, azzal alapjáratban nincs bajom, viszont ne haragudjanak meg érte, de az elmúlt ötéves munkásságuk tekintetében meg azt mondom, hogy Isten ments, hogy ilyen egy kétharmados törvénybe bekerüljön.

(11.50)

Azért, mert önök ezzel a felhatalmazással, ami az előző ciklusban is volt, és ami most már nincs meg, de majdnem, rendre nem éltek, hanem visszaéltek. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van!) Ez egy nagyon intő példa. Legyen bármilyen összetételű kormány ‑ nyilván én most önökről tudok beszélni ‑ vagy bármilyen pártszínű hatalom Magyarországon, az elmúlt öt év kizárólag azt bizonyítja szinte minden esetben, hogy a hatalommal nem élnek, hanem visszaélnek. Ebből a törvénytervezetből is kiderül, és Isten ments, hogy bármely vallási közösség vagy egyház itt azt gondolja, hogy én ellenük lennék vagy amellett ágálok, hogy ilyen lehetőségek ne legyenek, nem! Én az elmúlt ötéves gyakorlat miatt mondom, hogy ez mennyire veszélyes. Még egyszer hangsúlyozom: az, hogy egy állam vagy egy kormány külön egyedi megállapodásokat vagy együttműködési szerződéseket, nevezzük bárhogy, köt egy egyházzal, azzal nincs problémám, csak kiindulva az elmúlt időszakból, ezek rendre mind-mind olyan sunyi célokat szolgáltak, amelyek okkal feltételezik azt, hogy ha az ellenzék itt aggódik, akkor annak bizony van alapja.

Ami örömteli, és azt hiszem, talán ez az egyetlen olyan pont, amiben minden ellenzéki párt megegyezett és nagyon örült, és minden ellenzéki párt ezt szerette volna megakadályozni az előző ciklusban is, konkrétan azt, hogy a parlament döntsön arról, hogy ki egyház és ki nem. Azt láthattuk, hogy ez hova vezetett, és most sem hallottam azt, hogy igen, belátjuk itt az Országgyűlés előtt, hogy ez egy nagyon rossz precedens volt, és ez be is bizonyosodott. Tényleg csak egy példát szeretnék mondani, és jellemző, hogy ezt is egy kereszténydemokrata képviselő produkálta az előző ciklusban, nevezetesen Rubovszky György, amikor bizottsági elnökként arról kezdett beszélni ‑ a jegyzőkönyveket vissza lehet keresni ‑, hogy őt felhívta egy ország bizonyos nagykövete, hogy mely vallási közösségeket szavaztassa meg a kormánypárti többséggel. Hát ez volt az önök elmúlt ciklusbeli hozzáállása, és ez volt a kereszténydemokraták hozzáállása az egyházügyi törvényhez és a vallási kérdésekhez, és ennyire lehetett megbízni önökben! Amikor mi azt mondtuk, hogy Isten ments, hogy a parlament döntsön ilyenekről, akkor önök a saját bölcsességükre hivatkozva próbáltak mindenkit megnyugtatni, hogy milyen jó lesz így.

Láttuk, hogy mennyire jól működött, és láttuk azt is, hogy egyébként hogyan veszítették perek sokaságát nemzetközi fórumokon, nem véletlenül, és nem azért, mert valamelyik ellenzéki párt feltüzelte ezeket a közösségeket, hanem ordított az igazságtalanságtól és ordított a politikai, hatalmi arroganciától az egész szabályozás.

Amire most szeretném külön felhívni a figyelmet, ami legalább ennyire problémás, az konkrétan a 4. §, amely a titoktartást szabályozza, és lényegében az egyházak számára csak a hitéletre vonatkozó titoktartást, és mondjuk úgy, önkormányzati működést hagyja meg. Ez agyrém. Ha valaki abból indul ki, hogy önök listázni akarnak, akkor megint nem lehet messze az igazságtól, mert mit akarnak tudni akár történelmi egyházakról, akár másokról? Bele akarnak nézni minden egyes perselybe? Tudni akarják, hogy az egyházi belső hierarchián hogyan és miként hoznak meg döntéseket egyházi vezetők? Mi az, hogy csak a hitéletre vonatkozó? Lényegében önök a gyónási titkot hagyják meg, vagy azt szeretnék ezen paragrafus alapján meghagyni az egyházaknak, és minden másról, ha önök igényt tartanak rá, akkor a törvény szerint beszámolási kötelezettséggel bírna minden egyes egyház. Ez agyrém!

Ha elmegyek az énáltalam látogatott - rend­sze­resen a hitemet gyakorló katolikusként ‑ saját templomomba, és ott, nem tudom, egy katolikus általános iskola vagy katolikus óvoda javára, vagy bármilyen más karitatív célra van perselypénz, ahhoz ne legyen már köze a kormánynak, hogy ott például mennyi jött össze, mert e paragrafus alapján, konkrétan a 4. § alapján önök ezt kérhetik, hiszen az van benne, most látom, hogy megy némi dilemma, konkrétan az van benne, hogy a titoktartás lehetősége csak a hitéletre vonatkozik, de azt már nem írják elő, hogy mi a hitélet. Azt nem szabályozza sehol a törvény! Azt lássák be, hogy ez megint egy olyan jogi csűrcsavar, ami lehet, hogy csak gondatlanság, lehet, hogy csak figyelmetlenség, de lényegében azt eredményezné, hogy ha a mindenkori kormány kérné a hétvégente megtörtént adományokat vagy felajánlásokat, akkor a törvény alapján ezt biztosítania kéne az önök számára az egyháznak. Ez katasztrófa, és nem hiszem, hogy ez is meg fog állni hosszú távon. De még egyszer mondom, az, hogy a parlament fennhatósága alól kivesszük azt a lehetőséget, hogy ki egyház és ki nem, ez önmagában, és „csak” ezért támogatnunk kéne, hiszen az a rendszer, ami most van, katasztrofális.

Viszont az is egészen biztos, hogy fogunk módosító indítványokkal élni, többek között az ilyen szabályozási pontosításra, hiszen ha hihetünk a különböző ‑ sajtóban is az elmúlt napokban megjelent ‑ híreknek, akkor nem hiszem, hogy van olyan egyház ma Magyarországon, amelyiknek ez tetszik. Nem véletlen, hogy töröltek is belőle részt, ami jelenleg még hatályos, ami konkrétan egyfajta egyházi önkormányzatiságot garantált eddig. Szerintem majd az általános vita folytatásában ki is térek rá, hogy mely paragrafus az, amit óriási hiba törölni.

Viszont ha az önök szándékában nem volt semmilyen rossz, negatív, vagy semmi olyan trükk, ami a különmegállapodásokat érinti, mert az ötpárti egyeztetéseken az merült fel, hogy itt inkább ilyen szimbolikus együttműködésekről van szó, és inkább ilyen, nem tudom, például az egyházak tulajdonában lévő műemlékek fenntartása, segítése, s a többi, s a többiről van szó, akkor miért nem lehet ezeket taxatíve felsorolni? Még egyszer mondom, én nem vagyok ellene, és nem látok abban problémát, hogy ha egy mindenkori kormány különmegállapodásokat köt különböző közösségekkel vagy egyházakkal, de ha nem akarunk trükközni, akkor ezt a néhány területet, mert ez nem lesz sok terület, nyugodtan fel lehetne akár taxatíve sorolni, és akkor egyértelmű lenne, hogy mi a szándék. Még egyszer: itt ne az ellenzék rosszallását vagy állandó opponensi magatartását lássák ebben a kritikában, hanem azt, hogy főleg ebben a kérdésben is, ahol már ötödjére tárgyalunk egy szűk időintervallumon belül, elvesztették azt a bizalmat, hogy itt mindenki elhiggye, hogy valójában csak jó szándék van. Lehet, hogy jó szándék van, csak akkor nem pontosan fogalmaznak, és sajnos helyet adnak arra, hogy itt különböző aggályok merüljenek fel.

Sajnos kiment Bárándy képviselőtársam, de nyilván vissza fogja követni a vitában elhangzottakat. Itt ő konkrétan megemlítette, hogy a nemzetbiztonsági kockázat lehetőségét próbálja a törvény szabályozni. Igen, ezt én javasoltam már az előző ciklusban többször és az ötpárti egyeztetésen is. Én például nagyon örülök neki, hogy ez a nemzetbiztonsági passzus bekerült. Ezt szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem kötelező jelleg, és nem automatikus. Ez egy olyan lehetőség a törvényszék, illetve a bíróság számára, hogy ha azt érzi, hogy valami nem kerek, és gondoljunk itt csak a nagy bevándorlási hullámra, vagy ha az MSZP elfogadná vagy elfogadtatná a kvótarendszert, és olyan távol-keleti vallások, mondjuk, bizonytalan eredettel jelennének meg, amelyek egyébként gond nélkül teljesítenék ezeket a kritériumokat. Itt is mondom, hogy miért probléma a mennyiségi kritérium, mert ezeket gond nélkül tudnák teljesíteni, közben pedig vahabita vagy szalafita ága egy-egy közösség az iszlám vallásnak, amiből egyébként az Iszlám Állam napjainkban táplálkozik, és láthatjuk, hogy Boszniában mekkora létszámra rúg már ez a közösség, és ezt Magyarországon meg lehetne tenni. Amikor mi nemzetbiztonsági kockázatokat említünk, akkor pontosan erre gondolunk, hogy nem a jelen állapotból kell kiindulni, hanem abból, hogy ha a sorsunk rosszabbra fordul ilyen szinten, akkor legyen egy olyan törvényes lehetőség, amely kontroll mentén, de korrektül ki tudja zárni ezeket a kockázatokat.

Látom, hogy az időm lejárt, úgyhogy majd az általános vita folytatásában természetesen részletezem azokat az aggályokat, amelyeket az imént említettem. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(12.00)