Dr. Vejkey Imre (KDNP)

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar Országgyűlés a 2011. évi CCVI. törvény megalkotásával a lelkiismereti és vallásszabadsághoz fűződő jog által garantált együttes és nyilvános vallásgyakorlás szabadságát, vagyis a közös vallásgyakorlás intézményi kereteit szabályozta újra 2012. január 1-ei hatállyal.

A korábban hatályban volt egyházügyi törvénnyel az alapgond az volt, hogy az egyházalapítás feltételei rendkívül lazák voltak, amely által 20 év alatt számtalan bizniszegyház is létrejött, amelyeknek nem annyira a hitélethez, mint inkább a gazdasági gyarapodáshoz volt közük. Ezt a törvényi szabályozást úgy az egyházak, mint a civil szféra részéről számos kritika érte, mely által társadalmi igény merült fel a jogi szabályozás átfogó újragondolására.

A 2012. évi új egyházügyi törvény a társadalmi igényeknek megfelelően a vallási tevékenység közös gyakorlásának intézményi kereteit újraszabályozta, és a különböző állami egyházjogi modellekben ismert úgynevezett többszintű jogállási rendszert vezette be.

Az egyházügyi törvény a közös vallásgyakorlás lehetőségét egyfelől a korábban nyilvántartásba vett vallási közösségek részére ‑ vallási tevékenységet végző egyesület a törvény 34. § (1) bekezdése alapján ‑, másfelől pedig az egyház ‑ a törvény 7. § (1) bekezdése alapján ‑ intézményi keretei között garantálta. Mindkét szervezeti forma elkülönült jogalanyiságot biztosított a tagok számára a közös vallásgyakorlás és az ahhoz kapcsolódó oktatási, egészségügyi vagy egyéb jószolgálati tevékenység ellátásához.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A fentiekből egyidejűleg következik, hogy nem a közös vallásgyakorlás joga szűnt meg hazánkban, mint ahogyan azt a különböző szirénhangok megjelenítették, hanem a korábban hatályban volt egyházügyi törvény szerinti egyházi jogállás értelme és a közös vallásgyakorlás intézményi keretei változtak meg a 2011. évi egyházügyi törvénnyel. Mindezek, továbbá az alkotmányjogi panaszok alapján az Alkotmánybíróságnak kizárólag abban a kérdésben kellett volna döntést hoznia, hogy az egyházügyi törvény szabályozási koncepciója garantálja-e az Alaptörvény VII. cikkely (1) bekezdésében biztosított vallásszabadságból fakadó közös vallásgyakorlás intézményi kereteit. Az Alkotmánybíróság azonban nemcsak ezt vizsgálta, hanem jogkörét túllépve az egyes vallási csoportok típusaihoz kapcsolt költségvetési támogatás, jövedelemadó-kedvezmények, oktatási és egyéb költségek megtérítésének rendelkezéseit is.

Az Alkotmánybíróság előtt hiába hivatkoztunk az Alaptörvénnyel való összhang megítélése tekintetében más európai országok hasonló szabályozási koncepcióira, azoktól az Alkotmánybíróság - állás­pon­­tunk szerint jogellenesen - eltekintett; jogellenesen, mert ha más európai országoknak lehet velünk azonos egyházügyi koncepciója és az teljességgel törvényes, akkor nekünk, magyaroknak ugyanaz a koncepció miképpen lehet jogellenes. Milyen jogegyenlőség ez?

(11.40)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Alkotmánybíróság tehát a tények ellenére 6/2013. (III.1.) Ab többségi határozatával megállapította, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogáról szóló 2011. évi CCVI. törvény néhány rendelkezése álláspontja szerint jogellenes. Ezen alkotmánybírósági megállapítás, valamint a strasbourgi ítélet miatt vált szükségessé az egyházügyi törvény módosítása.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szükségesség jegyében a Fidesz és a KDNP parlamenti frakcióinak képviselői közösen nyújtották be a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogáról szóló 2011. évi CCVI. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/7409. számú törvényjavaslatot. E módosító törvényjavaslat értelmében a jövőben az egyházakat nem a magyar Országgyűlés ismerné el, hanem az egyházakat bírósági eljárás keretében vennék nyilvántartásba. A törvényjavaslat rögzíti továbbá azt is, hogy a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség lehet vallási egyesület, nyilvántartásba vett egyház vagy bejegyzett egyház.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vallási egyesületté bármely vallási közösség legalább tízfős taglétszám esetén válhat. A már egyházi státusszal rendelkező, nyilvántartásba vett egyházzá válás feltételei a nyilvántartásba vételt megelőző három év átlagában a legalább 400 darab 1 százalékos szja-felajánlás, továbbá a legalább ötéves vallási egyesületként való működés. Az öt év átlagában a legalább 4 ezer darab 1 százalékos szja-felajánlással rendelkező, továbbá hosszú ideje jogszerűen működő vallási közösségeket a bíróság bejegyzett egyházként veszi nyilvántartásba. Az előírt működési időtartam: 20 év vallási egyesületként vagy 15 év nyilvántartásba vett egyházként, vagy 100 éves szervezet, nemzetközi működés.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A fenti törvényjavaslat célja tehát egyrészről az, hogy megteremtse a jogforrások összhangját az egyházügyi törvény és annak hatálybalépését követően elfogadott 5. alaptörvény-módosítás között, másrészről pedig az, hogy le kell zárni azokat a nyitott szabályozási kérdéseket, amelyek a jelenleg hatályos szabályozás kapcsán a hazai fórumon, mint azt említettem, az Alkotmánybíróság előtt, nemzetközi fórumon pedig a Velencei Bizottság, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt felmerültek. A törvényjavaslat hosszú távon igyekszik megoldást nyújtani a lelkiismereti és vallásszabadság maradéktalan érvényesüléséhez, valamint a magyar állam és a Magyarországon működő vallási közösségek Alaptörvény szerinti különvált, de a közcélú feladatok ellátása területén együtt­működésen alapuló tevékenységéhez.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek alapján kérem, hogy támogassák az egyházügyi törvény módosításáról szóló T/7409. számú törvényjavaslatot. A KDNP parlamenti frakciója támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)