Nagy Márton István

NAGY MÁRTON, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke: Köszönöm szépen. Alapvetően nem készültem leirattal, nem egy olyan jegybankár vagyok, aki úgy válaszol a kérdésekre, hogy napokkal előtte leírja magának a választ. Szeretnék minden olyan szakmai kérdésre válaszolni, tisztelt képviselő urak és hölgyek, fordítva: hölgyek és urak, természetesen, amelyek szakmai viták, és szakmai kérdésekben azt gondolom, hogy jobb, ha van tisztánlátás. Politikai kérdésekbe nem gondolom, hogy bele kell menni. Nem vagyok politikus, ezért nem is szeretném fölvenni önökkel a versenyt.

Ami a gazdaságpolitikát érinti Magyarországon, azt gondolom, hogy próbáljunk meg büszkének lenni arra, hogy ma Magyarországon van egy egyensúlyi helyzet, a költségvetési hiány 3 százalék alatt van a GDP arányában, az államadósság csökken, és miköz­ben van egy egyensúlyi helyzet, Magyarország egy nagyon jó növekedést tud felmutatni 2014-ben is, 2015-ben is, és reményeink szerint 2016-ban is egy nagyon jó növekedést fog tudni felmutatni. Ezen kell dolgozni.

Amellett, hogy a jegybank, amelynek egyetlen célja van, hogy az inflációs célt elérje, ami 3 szá­zalék, azon kell hogy dolgozzon, hogy a kormány­zat gazdaságpolitikáját támogassa, ami ebben az esetben a minél nagyobb növekedés. Azt gondolom, hogy mindenki azért ül itt, hogy a minél nagyobb növe­ke­désen dolgozzon, hiszen akkor tud gazdagod­ni az ország. Szerintem ebben nincs is nagyon vita, vagy remélem, nincsen nagyon vita.

Abban, hogy a Nemzeti Bank hogyan tud hozzá­járulni ehhez a nagyobb növekedéshez, voltak fel­vetések, kérdések, kérdőjelek. Ezzel kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy csak az alapkamatra kell nézni és azt kell mondani: 1924 óta nem volt ilyen alacsony alapkamat Magyarországon. 1,35 százalék, ez a legalacsonyabb alapkamat. Ha nagyon messzire nem is kell menni, meg kell nézni a hozamgörbét, ami az állam finanszírozási költségeit mutatja. Ez azért fontos, sokkal fontosabb, mint minden más, mert ebből deriválódik, ebből adódik az, hogy a lakosság vagy a vállalati szektor milyen hitelkamaton tud fölvenni egyéves, kétéves vagy hároméves hiteleket.

Ha az állampapír-hozamgörbére nézünk, a 3 hónapos hozam 0,75 százalékon áll, soha nem volt még ilyen alacsony. Ha az egyéves hozamra nézünk, ami 0,8 százalék, soha nem volt ilyen alacsony. Vagy akár, ha a 3 éves vagy az 5 éves hozamokra nézünk, soha nem voltak ilyen alacsonyak, és ebből adódik az, hogy ma a lakosság vagy a vállalati szektor soha nem látott alacsony szinten tud, ha akar, hitelt fölvenni. Mondjanak egy olyan időszakot, amikor ilyen alacsonyak voltak a kamatok az elmúlt száz évben ‑ jó?!

Ebből adódóan szerintem nagyon tiszta az, hogy a jegybank milyen sikereket ért el és hogyan tud tényleg a növekedéshez hozzájárulni. Az is hibás állítás, hogy a növekedési hitelprogram 0,5 százalék­kal ‑ vagy voltak ilyen számok, hogy 0,2 százalék­kal ‑ járult hozzá a növekedéshez. A kamat­csök­kentés és a növekedési hitelprogram hatására körülbelül az elmúlt két évben 2 százalékpontját a GDP-nek a jegybanki programok adták. Egy nagyon egyszerű összefüggést hadd mondjak el, amit szeretném, ha használnának: az 1 százalék vállalati hitelállomány-emelkedés 0,2 százalékkal emeli a GDP-t Magyarországon.

A növekedési hitelprogram mínusz 5 százalék­ról, azaz 5 százalékos visszaesésről felhozta a vállalati hiteldinamikát 0,1 százalékra. Kérem szé­pen, szorozzuk meg 0,2-vel, és ki fog jönni az, hogy ez egy 1 százalékos GDP-emelkedést adott. Ennyire egyszerű a számítás, és nem kell nagyon messzire menni, azt gondolom, ez csak színtiszta mate­matika. 1 százalékot adott a GDP-be a növeke­dési hitelprogram és plusz 1 százalékot a kamat­csök­kentés.

A növekedési hitelprogramban, amikor azt mondják sokan, hogy nem érte el a hitelezés vágta­tását az, hogy itt hatalmas növekedési ütemet lássunk, akkor szeretném megjegyezni azt, hogy 2008-tól 2013-ig évente 5 százalékkal zsugorodott a vállalati hitelállomány. Ezt a növekedési hitel­prog­ram megállította, és ezután a vállalati hitelállomány 0,1 százalék körüli ütemben emelkedett, és a kkv-hitelállomány 2 százalékos emelkedést hozott. Ez egy olyan dolog, hogy ha ez nem történt volna meg, és szeretném, ha erről is néha lehetne beszélni, akkor hány vállalat ment volna csődbe Magyarországon a növekedési hitelprogram nélkül.

A növekedési hitelprogram 28 ezer vállalatot ért el. Ha megnézzük a mikro-, kisvállalati és a közép­vállalati részt, akkor azt kell mondani, nagy átlagban minden negyedik vállalathoz hozzákerült, ez a 25 százalékos szám egy jó szám volt, minden negyedik­hez odakerült. Ez érvényes a középvállalatokra, egy kicsit nagyobb ez a szám, a kisvállalatokra, és a mikro­vállalatoknál 5-10 százalékot tudtunk elérni. Ezzel együtt egy nagyon-nagyon széles vállalati szektort tudtunk elérni; sokkal szélesebbet, mint az uniós támogatások, amelyeknek 15-20 százaléka ment gazdaságfejlesztésre az elmúlt években. Sokkal szélesebbet! A program nagyon nagy mértékű és nagyon nagy segítséget adott a kis-, középvállalati szektornak. Az is elhangzott, hogy miért nem megy több pénz a mezőgazdaságba. Itt van egy hiba: a növekedési hitelprogram több mint 40 százaléka a mezőgazdaságba ment, és a mezőgazdasági ágazatot segítette, pont azt az ágazatot, ahol a legnagyobb volt a hiteléhség.

Ezzel kapcsolatosan fölmerült az is, hogy a válla­lati hitelezést hogyan lehet helyreállítani, van vita a Magyar Nemzeti Bank és a Nemzetgazdasági Minisz­térium között. Jelentem, nincs vita. Azt gondolom, hogy a célok azonosak, a megvalósításban, mint általában, mindig vannak viták, de ezek szakmai viták, és azt gondolom, az, hogy ez az elmúlt 3-4 hónapban, ha egyszer fölmerült, azt a média felfújta, azt gondolom, ha ma megkérdezik a Nemzeti Bank munkatársait vagy a Nemzetgazdasági Minisztérium munkatársait, kiváló összhang van abban, hogy a programok kialakításában együtt dolgozzunk és adott esetben sikeres programokat alakítsunk ki. Nincs ilyen vita, kérem szépen.

Ami a jegybank eredményét illeti: a jegybank eredménye természetesen nagyon sok mindentől függ. Voltak kiragadott dolgok, ilyen például az árfolyam kérdésköre. A jegybank eredménye három nagy részből áll, egyrészről a kamat eredményéből, az árfolyam eredményéből és a működési ered­ményéből. Ebben nagyon jelentős az a rész, ami a kamateredményt jelenti, hiszen a kamatcsök­ken­tések következtében ez a kamateredmény jelentősen javult az elmúlt időszakban, így amikor a jegybank eredményéről beszélünk, ne csak az árfolyamot ragad­juk ki, hanem a kamatot is.

Kétségtelen, hogy a jegybank árfolyam­ered­ménye ugyancsak magas. Ugyanakkor a jegybank dedikáltan vállalta, és ez a gondolkodása, hogy amikor pozitív az eredménye, arról a jegybank igazgatósága dönt, amikor negatív az eredménye, akkor pedig elkerüli ezt az eredményt, ha pedig nem tudja, az eredménytartalékból ezt képes pótolni. Ebből adódóan a jegybank eredménye soha, soha nem fogja terhelni a költségvetést és az adófizetői pénzeket.

(13.30)

A jegybanki bérekkel kapcsolatosan, működési költségek. 2013 elejétől fogva lényegében 25 százalékkal csökkent a jegybankban a vezetői posztok száma. Itt voltak számok a fizetéseket illetően. Én ezeket a számokat nem ismerem. Ugyanakkor szeretném, ha igazából a bértömegre fókuszálnának (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), nem a fizetésnagyságra, a bértömegre. Egy cég működési költségében a bértömeg számít, nem az, hogy ki mennyit keres. Ez jelenti a megfelelő gazdálkodást. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Tényleg?) Ebben a bértömegben, még egyszer, a vezetői számok csökkentésével lehetett megtakarítást elérni.

Ugyanakkor felmerült az is, hogy a működési költségek milyen jelentősen emelkedtek. Szeretném azért hangsúlyozni, hogy a felügyelet összeolvasztásával itt egy sokkal nagyobb intézmény jött létre, sokkal több dolgozóval. Ezt mindenféleképpen figyelembe kell venni. Másrészt a jegybanki funkciók és feladatok is nagyon-nagyon sok esetben bővültek az elmúlt években, ilyen például a szanálási ág, aminek a kialakítása több ember felvételét tette szükségessé.

Azt gondolom, hogy a jegybank el tud számolni minden olyan kritikával, hogy a munkavállalók száma és az ebben bekövetkezett bértömeg-gazdálkodás miért történt meg.

Az alapítványok esetén. Többször elmondtuk, hogy az alapítványok különálló jogi egységek. Az alapítványok tekintetében van egy kuratórium, és ebben a kuratóriumban helyet foglalnak Nemzeti Bankban dolgozó szakemberek. Ugyanakkor a kuratórium többségét független külsős emberek alkotják, ebből adódóan (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mitől független?) meg lehet őrizni azt, hogy a kuratóriumi döntések függetlenül születhessenek meg. Ez az egyik dolog.

A másik. Hibásan állítják azt is, hogy a Nemzeti Bank dolgozói fölveszik a fizetésüket a kuratóriumi tagságuk után. (Dr. Szakács László közbeszól.) Erről minden esetben lemondanak. Ki lehet kérni, hogy ki milyen civil szervezet javára mond le, szívesen meg is osztjuk, ha ezt megteszik. Én is lemondok egy ilyen civil szervezet javára, amelyik mellesleg a beteg gyerekeket támogatja.

Az alapítványok befektetéséről. Az is hibásan jelenik itt meg, hogy a 250 milliárdos szám egy pontos szám. Ugyanakkor az alapítványok nem a 250 milliárdból gazdálkodnak, ezt többször elmondtuk már, hanem annak kamataiból gazdálkodnak, annak éves hozamaiból gazdálkodnak. Kérem önöket, hogy amikor azt nézik, hogy az oktatásra mennyit költenek az alapítványok, akkor a 250 milliárdot mindig szorozzák meg egy hozamszámmal, ami jelenleg, mondjuk, 3-4 százalék körüli érték, és azt lehet elkölteni az alapítványoknak oktatásra minden évben. Ez egy nagyságrendileg kisebb szám. Persze 250 milliárddal mindig könnyebb dobálózni, de a hozamok az érdekesek.

A másik dolog, hogy a 250 milliárdot miben kell tartani. Ha önöknek odaadnának 250 milliárdot, hogy hová fektessék be, mibe fektetnék be ugyan? Mi a legbiztosabb befektetés? Ez pedig az állampapír. Az állampapír nem egy irányított döntés, hogy állampapírt kell vásárolni, hanem ha meg akarjuk őrizni az értékállóságát a vagyonnak, és biztos helyre akarjuk tenni, állampapírba tesszük. Egy másik kérdés, hogy ha ebben a hozamkockázat-térképben elgondolkodunk, hogyan tudunk még kisebb kockázat mellett nagyobb hozamokat hozni. Itt jelennek meg az ingatlanbefektetések. Tehát ilyen oldalról kellene ezt a dolgot ugyancsak vizsgálni.

A Quaestor-ügyek kapcsán azt gondolom, hogy a jegybanki vezető kollégáim többször válaszoltak erre a kérdésre. Én nagyon szerencsésnek tartom, hogy a jegybank és a felügyelet összeolvadt 2013 végén. Ez adta meg azt a lehetőséget, hogy sokkal hamarabb feltárjunk ilyen ügyeket, ilyen visszaéléseket, amelyek mellesleg nem minden esetben bankrendszert érintőek, hanem brókercéget, tehát egy elszeparált, ebben a szektorban sokszor megjelenő, lopással gyanúsítható emberek visszaéléséhez köthetők. Az, hogy ezeket az információkat még hamarabb megkapja a felügyelet, és lássa a számlákat, amiről adott esetben elveszik ezeket a papírokat, ez irányban egy törvénymódosítást kezdeményeztünk, és azt gondolom, hogy ez jó úton halad, egy olyan csomagot, ami olyan információt és olyan eszközöket ad a jegybank kezébe, ami azt jelenti, hogy még hatékonyabban fel tud lépni és a megelőzése iránt.

Azt önök például soha nem fogják látni, amikor a felügyelet nagyon sokszor preventív módon megelőz egy-egy ilyen visszaélést, mert az nem kerül ide, azért soha nem fogják megveregetni a felügyelet vállát, mert nem derül ki, hogy mi lett volna, ha. Itt ebben az esetben olyan visszaélések történtek, még egyszer, ami az információ és az információ­megosztás hiányából adódik. (Dr. Szakács László: Itt kiderült!) A törvény módosítása, azt gondolom, hogy ezeket a dolgokat kezelheti.

Végül annyit hadd mondjak még egyszer, hogy a jegybanknak egyetlen célja van, és az az infláció és az infláció célra való tolása. Ebben a monetáris politika a legfontosabb eszköz. Azt gondolom, ha értékelik a jegybank működését, és azt, hogy az helyes is, akkor ezt kell megnézniük, hogy a jegybank minden eszközével ezen dolgozik-e, a kamatpolitikájával és az egyéb eszközeivel el tudja‑e érni az inflációt, és mellette, ha ez engedi, akkor a növekedést megfelelően segíti. Ezeknek a programoknak a növekedést emelő részét kell előtérbe helyezni, és azt, hogy közben a kormányzat gazdaságpolitikáját, adott esetben a hozamok leszorításán keresztül a kamatkiadásait hogyan képes javítani és segíteni a jegybank. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokból.)