Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képvi­selőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Először én is arról beszélnék, hogy nem minden főtisztviselő engedi ezt meg magának, amit Matolcsy elnök úr megenged magának.

És hadd állítsam példaként, nem fogom sokszor tenni, de azért most mégis hadd állítsam példaként Polt Péter főügyészt, aki ha itt a teremben nem tud válaszolni a kérdésekre, még akkor is, ha nem is vesz részt a vitában, de legalább egy zárszót mond, abban reagál, és utána pedig azt ígéri, hogy levélben fog mindenkinek válaszolni a feltett kérdésére. És alelnök úr, az a hírem van, hogy ezeket a leveleket mi meg is kapjuk.

(12.00)

Az egy másik dolog persze, hogy mi mit gondolunk ezeknek a tartalmáról, de van, aki a parlamentet tényleg annak a helynek tartja, ahol az ország ügyeit el kell intézni, ahol föl lehet tenni kérdéseket és ahol erre válaszokat is várhat, és hogyha itt helyben nem tud válaszolni, akkor levélben válaszol az országgyűlési képviselőknek. Úgy gondolom, hogy ezt a példát érdemes volna követni, még akkor is, ha nyilvánvalóan Matolcsy elnök úr egy végtelen időt rabló dolognak tartotta azt, hogy be kell jönni ide, a magyar törvényhozás házába, végig kell hallgatni rengeteg kritikát, fideszes képviselők meg annyira nem védik meg. Tehát ő akkor úgy gondolja, hogy nem feltétlenül érdemes ezt neki végigülnie.

Úgy gondolom, hogy ez a fajta viselkedés, és itt egy kicsit áttérek majd a Nemzeti Bank működésére is természetesen, tehát abba a fajta torz társadalomképbe, amit építenek, tehát a neobarokk társadalomképbe ez a fajta, kicsit ilyen méltóságos uras vagy tekintetes uras, bocsássák meg nekem, ha nem tudom egészen pontosan, tehát ez a fajta viselkedés tökéletesen bele is fér, amelyet egyébként önök ki is szolgálnak.

Na de említsünk fel egypár ügyet! Önök 250 milliárd forinttal indirekt módon támogatják a magyar költségvetést. Azt is tehetnék egyébként, hogy osztalékként befizetik a költségvetésbe ezt a pénzt. Ha osztalékként befizetnék, akkor esetleg akár az ellenzéknek, akár a kormánypárti képviselőiknek is lehetne arra lehetősége, hogy ennek a pénznek az elköltése tekintetében fogalmazzanak meg javaslatokat, még akkor is, ha ez időnként eltér a magukétól. Én tudom, hogy a méltóságos, tekintetes urak világába nem feltétlenül fér bele ez a fajta gondolkodásmód, hogy másnak is van ötlete és gondolata, hogy mit tegyenek azzal a közpénzzel ‑ és itt azért aláhúznám, hogy közpénz ‑, amellyel önök gazdálkodnak.

Az egy másik dolog egyébként, hogy a kormány ezt miért hagyja, és milyen érdeke van abban egyébként a magyar kormánynak, hogy Matolcsy György egy, a kormánytól független, ámbár szinte kiapadhatatlan gazdasági forrásokkal, finanszírozási forrásokkal rendelkező új hatalmi centrumot, a kormánytól független hatalmi centrumot építsen föl maga köré.

Ez egy másik kérdés egyébként, és én úgy gondolom, hogy akár a kormány jelen lévő képviselője, akár bárki a kormányból egészen nyugodtan magára veheti ezt a kérdést, és én is várnám, hogy formabontó módon akár a kormány képviselője, akár alelnök úr részt vegyen a vitában, ne csak a zárszóban fogalmazza meg azt, amit korábban megírtak számára.

Én sem tartom jónak, mint ahogyan nagyon sok képviselőtársam sem tartja azt jónak, hogy a magyar felsőoktatásra fordított összes költségnek majd’ a kétszeresét fordítja a Magyar Nemzeti Bank a matol­csyz­mus oktatására.

250 milliárd forintot alapítványokba tesz ki, és ott behúzva egyébként a fókuszba azt, ami valójában egyébként a tevékenységének egy ilyen mellékága volna, hogy a gazdaságtudományokat, a kutatásokat, az oktatást természetesen támogatnia kell a Magyar Nemzeti Banknak, behúzva ezt a fókuszba, nyilvánvalóan ezzel pedig elfelejtve azt, ami a legfőbb feladata volna, nem azt a közfeladatot látja el, ami a feladata volna, hanem a matolcsyzmus oktatására, az unortodoxia oktatására fordít iszonyatos energiákat.

Nem sajnálja rá a pénzt, egy pillanatig sem sajnálja rá a pénzt. És állítom, hogy ez a köz vagyonából megy el. Ne legyen ezen vitánk, hogy ez közpénz vagy nem közpénz. Ha nem közpénz, akkor tessenek nekem arra válaszolni, hogy akkor micsoda? Miért vannak választott vezetői ennek a banknak? Miért vannak választott tisztségviselői ennek a banknak? Az megint egy másik kérdés, hogy miért tartott olyan nagyon sokáig, hogy felügyelőbizottsága is legyen egyébként a Magyar Nemzeti Banknak, amelyik felügyeli azt a menedzsmentet, ami egészen érdekes dolgokat csinál, de én úgy gondolom, hogy jobb helyen volna ez a pénz akkor, ha nem egy önálló hatalmi centrumot próbálna meg kiépíteni maga körül Matolcsy György. Én úgy gondolom, hogy a kormánynak erről kellene hogy legyen véleménye, és úgy gondolom, hogy az európai sztenderdek alapján is legalábbis véleményes az, ha indirekt módon finanszírozza a magyar költségvetést a Magyar Nemzeti Bank.

A hitelezés tekintetében, a növekedési hitelprogram tekintetében, ahogyan már előttem is elmondták képviselőtársaim, egyfelől nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, másfelől viszont lelassította azt a folyamatot, ami szerintem egyébként az önök szempontjából is fontos volna, ha ezzel foglalkoznának és nem a matolcsyzmussal foglalkoznának. Rengeteg bankszakemberrel beszélgetve, akik azt mondják, hogy ösztönözné őket a kormány, mentesülhetnének a bankadó alól, ha hiteleznének, főleg, ha magyar kkv-kat hiteleznének ‑ de kérem szépen, hogyan tudna hitelezni ő versenyképesebben ebben a szférában, mint ahogyan a Magyar Nemzeti Bank a saját maga által saját magának kialakított feltételek között hitelezi a magyar kis- és középvállalkozókat? Arról nem beszélve, hogy egy szerény, ámbár nem sértő 6 milliárd forintot költöttek el a sikertelen vállalkozás propagálására.

Ha emellé hozzátesszük azt, hogy ebben az évben, mondjuk, a gyermekéhezés megszüntetésére vagy legalábbis ennek a csökkentésére 3,6 milliárd forint áll csak rendelkezésre, kicsivel több mint a fele, és talán pont ennyi hiányzik, pont 6 milliárd forint hiányzik, akkor úgy gondoljuk, hogy nem feltétlenül találják el sem azokat a közpolitikai, sem azokat a gazdaságpolitikai és sem azokat a társa­dalompolitikai célokat, amelyeket önöknek is szem előtt kell tartani, mert az a baj, hogy az a nagyon torz világkép, az a nagyon torz társadalomkép, ami egyéb­ként megszüli ezeket a helyzeteket, általában idevezet.

Ezeket önök nem hitbizományba kapják, sem a pozíciókat, sem pedig azokat a pénzeket, amelyek fölött diszponálnának.

Az önök fő tevékenysége mégiscsak azért csak a gazdaságpolitika alakítása, a monetáris politika alakítása ‑ elnézést, ha untatom ‑, ezeknek a kutatása, javaslattétel volna. Ha ezt a feladatot önök ellátnák és legalább a bennünket körülvevő világra figyelnének, akkor Magyarország nem kapna olyan iszonyatosan kemény nemzetközi bírálatokat, mint amilyeneket kap.

Egy héttel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államok nagykövet asszonya elmondta, hogy a befektetők neki azért panaszkodnak, mert Magyarországon kiszámíthatatlan a gazdaságpolitikai szabályozórend­szer, kiszámíthatatlan az adórendszer. Ezt alátámasztja az is, hogy mintegy harminc új adónemet sikerült megszülni az elmúlt időszakban. Kiszámíthatatlan ezeknek a bevezetése.

(A jegyzői székben Ikotity Istvánt Mirkóczki Ádám váltja fel.)

Nagyon sokszor az látszik egyébként, hogy az adózást és az adóztatást nem, mondjuk, a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyensúlyozására, nem a versenyképesség növelésére, nem a bizonyos gazdaságpolitikai célok elérésére, hanem egyszerű büntetésre használja egyébként ez a kormány. Úgy gondolom, hogy csak szemet kellene szúrjon a Magyar Nemzeti Banknak is, hogyha mondjuk, a nemzetközi közösségeknek vagy éppen a nemzetközi közösség egyes nem elhanyagolható szereplőinek ez egyébként már mégiscsak szemet szúrt, kivéve a Magyar Nemzeti Bankot, azért, mert a Magyar Nemzeti Bank építi a neobarokk társadalmat, és ebbe nem fér bele ez a probléma, hogy a tekintetes uraknak vitáik legyenek egymással.

Ugyanez érvényes egyébként az árfolyam-politikára is. Kiszivárogtak hírek, ezt a mai napon is lehetett olvasni, persze ezt érzékelni is lehet. Nem feltétlenül foglalkoznak az árfolyammal. Nem feltétlenül foglalkozik a Magyar Nemzeti Bank az árfolyammal, pedig úgy gondolnánk, hogy az egyik elsődleges feladata volna egyébként a forint stabilitásának a megőrzése.

Azt el tudom képzelni, hogy más a cél, ezt el tudom képzelni, hogy más kitűzött célokat kell hogy kiszolgáljanak önök. De annyi szakmai becsület csak kellene hogy legyen, hogy ahogyan mi is itt, hiszen önök nem fognak velünk vitatkozni ‑ örülni fogok, ha ezt formabontó módon megteszik ‑, akkor legalább a jegyzőkönyv kedvéért vagy legalább egy feljegyzés kedvéért elmondják erről a véleményüket, hogy a magyar árfolyam-politikát miért kellett szabadjára engedni, miért kell a lovak közé bedobni a gyeplőt, aztán történik, ami történik, és majd megpróbálják önök követni ezeket a folyamatokat.

(12.10)

Úgy gondoljuk, hogy a fenntartható pálya kijelölése ‑ és ezt a tegnapi zárszámadási vitában is elmondtam ‑, a gazdaságpolitikai folyamatok megfigyelése, kutatása fontosabb feladat volna, mint az ingatlanvásárlás, mint a matolcsyzmus oktatása.

Kérem önöket, hogy húzzák ezt vissza a fókuszba. Legyen szakmai igényességük ezekben az ügyekben, és adjanak tanácsot, még akkor is, ha ez időnként konfrontatív. Akkor is, ha ez időnként vitával tehető csak meg Házon belül, és legfőképpen érdemes meghallgatni a kritikákat is, mert időnként azokból is nagyon sokat lehet tanulni, vagy esetleg mi is megtanulhatnánk azt, hogy valamit helytelenül kritizálunk.

Ez a fajta kiüresítése ezeknek a beszámolóknak, főleg azután, hogy évekig nem is volt ilyen beszámoló, azon túlmenően, hogy méltatlan, hihetetlenül hatékonytalan ebben a dologban, és kérem, hogy ezt értse meg.

Azokra a nemzetközi ‑ és vissza kell utaljak még egyszer az amerikai nagykövet múlt heti beszédére ‑ és a gazdaságpolitikát markánsan érintő bírálatokra nem lehet, hogy arra sem reakció, sem pedig semmilyen olyan megnyilvánulás a büntetésen kívül nincs, amikor azt mondják, hogy Magyarországon a növekedést megeszi a korrupció. Az nem lehet, hogy arra nincs reakció, nincs reagálási képesség vagy éppen akarat az országban, ha azt mondják, hogy Magyarországra azért nem jönnek a külföldi befektetők; azért nem jön a nemzetközi tőke Magyarországra, mert Magyarországon kiszámíthatatlan a gazdaságpolitikai szabályozás, kiszámíthatatlan az egyes szektorok szabályozása, és kiszámíthatatlan, előreláthatatlan az adózás rendszere. Ha erre a magyar gazdaságpolitikát figyelő, arról időnként nyilatkozó Magyar Nemzeti Banknak nincs reakciója, úgy gondolom, hogy az alapvető hiba, és ezen érdemes volna változtatni.

A brókerbotrányokról, kevés maradt már nekem is az időm, de majd többet is szeretnék beszélni. Azért, hogy abban a képben feltüntetik magukat, akik végre leleplezték ezeket a brókereket, ezeket a pénzügyi szolgáltatókat, úgy gondolom, hogy az arcpirító!

2010. szeptember 17-én Szász Károly aláírásával egy 17 megállapításból álló olyan határozatot hozott a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, amelyet önök nagy valószínűség szerint nem hajtottak végre, vagy ha végrehajtottak, akkor nekem számtalan kérdésemre önök nem válaszoltak. Hogyan lehet az, hogy ezeknek a cégeknek az informatikai rendszerét már 2010-ben rossznak találták, de mégsem történt semmi. Mégsem történt semmi! Hol van az azokban a megállapításokban található féléves utánkövetési rendszer, a belső ellenőrzési rendszer javítása, hol vannak azok a dolgok, amelyeket ott 17 pontban megírtak, és mi történt azóta ezekben az ügyekben?

Még egy dolog még a szűkös időben: pontosan azért, mert általában az informatikai rendszerekkel van baj, elgondolkoztak‑e azon ‑ tudom, hogy elgondolkoztak, csak elvetették ezt a gondolatot ‑, hogy a pénzügyi szervezetek informatikai rendszere egész Európában mindenhol nemzetbiztonsági érdek; nem kezelheti egy magát a kormánytól függetlennek tartó Magyar Nemzeti Bank, nem kezelheti azt még akármelyik minisztérium sem, hanem a nemzetbiztonsággal foglalkozó minisztériumok kezelik ezt. Ha volt ilyen gondolkodás, akkor elvetették-e? Van‑e a továbbiakban ilyen gondolkodás, hogy ezeket az informatikai rendszereket biztonságossá és nemzetbiztonságilag kiemelten biztonságossá kívánják tenni, és mikor kívánják ezt megtenni azért, hogy ezt elkerülhessük?

Folytatni fogom. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)