Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Bárándy Gergely szavait folytatom: méltatlan és elfogadhatatlan. Méltatlan és elfogadhatatlan, hogy akkor, amikor Matolcsy Györgynek itt lenne a helye, ő valami egészen más elfoglaltságot talál magának. Akkor, amikor nem 2012-nek, nem ’13-nak, nem egy, nem két esztendőnek, hanem három esztendőnek, ’12-nek, ’13-nak és ’14-nek az üzleti beszámolójáról esik szó, Matolcsy György egyszerűen elmondja, amit ő gondol a világ alakulásáról, és elhagyja a termet. Azt gondolom, hogy ez a magyar parlament megcsúfolása.

Valahonnan egészen máshonnan is lehetne kezdeni ezt a történetet, mint ahol Matolcsy György a szószékről elmondta a dolgait, onnan is, hogy hogyan alakul Magyarország versenyképessége, hogyan és miképpen alakulnak a befektetési szándékok nemcsak a külföldi, hanem a hazai befektetők részéről, mennyire kerülik el Magyarországot, mi a várható jövő, hogyan alakul a Magyarországon élő emberek sorsa. Nem fogok ennek a részleteibe belemenni, ezt a néhány gondolatot csak azért tettem ide az elejére, mert nem olyan rózsás ez a kép, mint ahogy akár a Magyar Nemzeti Bank elnökének, akár a Gazdasági bizottság elnökének a szavaiból ez a vezérszónoklatok kapcsán kitűnt.

Ezért is érhetetlen az, hogy mindakkor, amikor bizonyos értelemben pozitívabb folyamatok játszódnak le Magyarországon ‑ hál’ istennek, ebben rengeteg külső tényező is segíti az országot ‑, akkor a nyereséget szabad prédának tekintik, úgy gondolják, hogy azt arra és úgy használhatják fel, ahogy önök akarják, miközben ezernyi dolog lenne ebben az országban, aminek az irányába ésszerűen, célszerűen és az emberek érdekét szolgáló módon lehetne ezeket a forrásokat felhasználni.

Pazarlás zajlik: 250 milliárd forint hat alapítványon keresztül, idézőjelbe tett oktatási programok megvalósítására hagyatkozva és hivatkozva. Közben azt kell lássuk, hogy nagyjából 50 milliárd forintos nagyságrendben terveznek ingatlant vásárolni, mintegy 40 milliárd forintos nagyságrendben felújításokat végrehajtani. Van olyan palota, amelynek a megvásárlásáért 45,3 millió euró plusz áfa összeget fizettek, és van egy Értéktár-program is, amely keretei között, ha az emlékképeim nem csalnak meg, akkor közel 9 milliárd, 9000 millió forintnyi nagyságrendű forrást használtak fel különböző műtárgyak és gyűjtemények megvásárlásához illesztetten. Az ingóságok, az ingatlanok megvásárlása mellett az állampapír vásárlása is jellemzővé vált. Nem kívánok mélyen belemenni, de legalább kérdéses az állampapírok vásárlásának a Magyar Nemzeti Bank részéről való megtétele.

S közben mi zajlik a Magyar Nemzeti Bank falai között? Amikor a váltás bekövetkezett, akkor nagyjából 600 ezer forint környéki átlagfizetések voltak kimutathatók a Magyar Nemzeti Bank keretei között, majd miután Matolcsy a saját embereinek egy részét bevitte a Magyar Nemzeti Bankba, akkor ez már 750 ezer forintra duzzadt, most meg ott tartunk, hogy 900 ezer forint felett van ez az átlag. Persze, az átlagon belül ott vannak az ötmillió forintos nagyságrendű fizetések is.

Miközben Magyarországon az elmúlt öt évben ‑ példaként említem ‑ a közmunkát végző emberek a megkeresett pénzük vásárlóerejének az egyharmadát elveszítették ‑ mert önök elvették tőlük ‑, miközben a minimálbéren dolgozó emberek nagyjából 4-5 ezer forinttal kevesebbet érő pénzt kapnak a kezükbe, ja, persze közben a munkaadókat és a munkavállalókat járulékteherrel, többlettel terhelték, a minimálbérre rakódóan 32 ezer forint többlettel, aközben a Magyar Nemzeti Bank keretei között 5, azaz ötmillió forintos fizetések vannak. Ja, persze ez még nem az egész, nem az összes, hiszen kafetéria és egyéb más keretek között még kiegészítő források is jutnak, nyilván azért, hogy ne szűk körülmények között kelljen élniük az életüket, nyilván azért, hogy az ötmillió forint révén legalább százszor annyi legyen a kezükben havonta, mint ami, mondjuk, a közfoglalkoztatott vagy a minimálbéres embernek. Gondolom, ez így rendben van önök szerint. Énszerintem végképp nincs rendben.

(11.50)

Végképp nincs rendben, mert azt gondolom, hogy a közpénzek felhasználása nem egyesek javát kell hogy szolgálja, hanem a Magyarországon élő emberek összességének a javát kell hogy szolgálja. (Korózs Lajos: Például az éhező gyerekekét!) Igen, mint ahogy képviselőtársam mondja, például az éhező gyermekekét is.

De mondhatom azt is, hogy a közpénzek tekintetében, tudják, hogyha a Magyar Nemzeti Bank „nyereséget” halmoz fel, az nem az ő nyeresége. Ez az ország nyeresége, főleg úgy, ahogy ma a Ház falai között elhangzott, hogy ennek egy jelentős részét gyakorlatilag az emberek kihasználásával éri el: devizahitelesek ‑ emlékezzenek vissza az átváltások mi­kéntjére. Ha a nyereség a Magyar Nemzeti Banké lenne, ami nem az övé, mondom, az embereké, akkor a veszteség is. Csak tudják, amikor veszteség van, akkor valami egészen más történik. Ha veszteség van, akkor azt szétosztják, akkor azt az emberek viselik, nem Matolcsy György, és nem a Magyar Nemzeti Bank alkalmazottai vagy épp a hat alapítványa. Érdemes lenne elgondolkodni ezen is tehát, hogy ha nyereség van, az ugyanúgy az állampolgárokat érinti és illeti, mint hogyha veszteség születik.

A Gazdasági bizottság elnöke szólt arról, hogy milyen fontos az a hitelprogram, ami növekedési hitelprogram címszó alatt született. Én is azt gondolom, minden olyan program fontos, ami a mikro-, kisvállalkozásokat segíti vagy segíteni tudja. De szeretném jelezni, hogy ennek a durván 700 milliárd forintos nagyságrendű pénznek a 2-3 százaléka az, ami a mikrovállalkozásokhoz eljutott. A 2-3 százaléka az, ami a mikrovállalkozásokhoz eljutott! Miről beszélünk akkor?

Hogyha be akarják csapni az embereket, akkor jó arról szólni, hogy ezek a folyamatok zajlanak, de ezek valójában nem állják meg a helyüket. Ha jól emlékszem, Bánki Erik azt mondta, hogy a 28 európai uniós ország tekintetében hét év leforgása alatt 4 milliárd eurónak megfelelő pénzeszköz volt az, ami ilyen hitelprogramok keretei között megjelent, de Magyarországon hét év leforgása alatt ez 2…. (Bánki Erik: 7 milliárd!) ‑ hetes milliárd. Na, ez volt az, ami megütötte a fejemet (Riz Gábor: Fülemet!), mert én úgy emlékszem, mintha mi is részei lennénk a 28-aknak. És ha a 28-akon belül összességében 4 milliárd használódik fel, akkor Magyarország 7 milliárd eurós felhasználása ezzel nehezen illeszthető össze.

De még lehet erre is magyarázatot találni. De akkor azt mondom, hogy ha ez így van, és igaz, akkor Bánki Erik képviselőtársam, mint a Gazdasági bizottság elnöke, legyen kedves annak érdekében tenni, hogy ezek a források oda jussanak el, amiről szól a történet, magyarul: a magyar mikrovállal­ko­zások­hoz, és a forrásoknak ne a 2-3 százalékával találják magukat szembe ezek a vállalkozások.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a Magyar Nemzeti Bank működésével kapcsolatosan arról a kieső időszakról is szóljunk, amikor felügyelőbizottság nélkül működött a Magyar Nemzeti Bank. Azért tar­tom fontosnak, mert abban az időszakban látható módon olyan torzók alakultak ki, amelyek elkerülhetők lettek volna, persze hogyha a kormány is úgy szerette volna. Nem fogok a mélyére menni, képviselőtársaim fognak szólni róla, Quaestor-botrány és egyéb más ügyek tekintetében, ahol is a minisztériumok az utolsó pillanatokban minden tudás ismerőjévé váltak, az emberek meg a kirekesztettjeivé. Azt gondolom, hogy nem tisztességes, talán még azt is mondhatom, hogy nem törvényes mindaz, amit e tekin­tetben csináltak. Gondolom én, hogy ez az időszak példaértékű lesz majd, ha visszatekintünk rá a későbbiekben, hiszen látható módon annak a 32 ezer embernek az érdekei nem érvényesültek, de másokéi igen.

Szó esett róla, ezért csak egy mondattal egészítem ki, mondjuk, a végtörlesztés intézményrendszerének a bevezetése kapcsán biztos emlékeznek rá, ami leginkább azokat érintette, akik a legjobb anyagi pozícióban vannak, hiszen ők tudtak 20-30-50 millió forintokat egyik pillanatról a másik pillanatra elővenni, akkor önök itt, a Ház falai között olyan törvényt szültek, ami arról szól, hogy mondjuk, annak a 30-50 millió forintnak az eredetét a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nem vizsgálhatja. Emlékeznek rá, ugye? Ezt nem tudom másképp nevezni, mint az arcátlanság törvényének, hiszen magyar állampolgár a bevételei után adóbevallásokat tesz, minden egyes forintjáról és fillérjéről el kell számolnia. Ha téved, ha hibázik, ha bármi történik, akkor felelősséget is kell viselnie. Önök azokat támogatták, már feltételezni se merem, hogy önök között is van olyan, aki 20-30-50 millió forintot fizetett vissza végtörlesztés kapcsán, azzal a nyugalommal, hogy persze ezt önöktől soha meg nem kérdezheti senki, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal sem, hogy honnan származik ez a pénz. Na, hát ezek azok a dolgok, amik egy kicsit érdekessé teszik mindazt, ami zajlik Magyarországon, akár a Nemzeti Bankhoz illesztetten is.

Az alapkamat csökkentéséről szól Matolcsy. Beszél arról, hogy 7 százalékról hogy jutunk el 1,35 százalékra, ha jól emlékszem, de elfelejti mondani, hogy a Fed, az Európai Központi Bank intézkedései, hogy az olaj- és a földgázár megfeleződése, hogy a pénzbőség ezekben az időszakokban hogy jelenik meg és hogyan és miképpen hat ki az alapkamat alakulására. És mi lett volna, ha ezek nincsenek, ha ezek nem jellemzőek? Akkor ugyanezt a pályát futjuk be? Érdemes lett volna erről is beszélni, nem csak saját eredményként megpróbálni feltüntetni mindazt, ami, mondom, hála istennek, pozitív külső körülmények okán is született. S arról beszél Matolcsy, hogy közpénzekből, ő mondja, közösségi vagyont építünk a közjó szolgálatában, és ezt tesszük a kormánnyal való egyeztetés kapcsán. Közpénzből! Még egyszer mondom, ha közpénz valami, akkor az az emberek javát kell szolgálja, nem egyesekét, az emberek javát kell szolgálja, nemcsak akkor, ha veszteség születik, amit szétosztanak, hanem akkor is, hogyha nyereség van.

S egy dolog, amit most itt csak megemlítek, de a későbbi vitában majd kibontom. Bánki Erik arról is szól, hogy milyen pozitív hatásokkal volt ez a három esztendő a gazdaságra, és ezen túl magára a foglalkoztatásra. S hozzáteszi, hogy a kormány komolyan veszi az ígéreteit. Most itt, ebben az egy percben, ebből a kettőből csak az egyikről szólok, a másikról majd egy másik hozzászólásban.

Hogy milyen komolyan veszi a kormány az ígéreteit, erre csak azt tudnám mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem túl sok ígéretük volt, nem csak 2014-ben, hanem 2010-et megelőzően. Az ígéreteik nagyjából arról szóltak, hogy radikális adócsökkentést fognak végrehajtani ebben az országban. Az ígéreteik arról szóltak, hogy 1 millió új munkahelyet teremtenek a gazdaságban.

Ebből látjuk, körülbelül 30 új adónem bevezetésére, 2011-2012-ben több mint 2000 milliárd forint új teher kivetésére került sor; foglalkoztatási oldalról pedig majd még fogok szólni arról, hogy mi alakult.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)