Kulcsár Gergely (Jobbik)

KULCSÁR GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint ismeretes, a 2014-es walesi NATO-csúcson a tagállamok egy olyan készenléti akciótervről döntöttek, amelyben létrehoznának egyfajta vezetési irányítási központi rendszert Kelet- és Közép-Európa hét országában a megnövekedett biztonsági kockázatok miatt. Ennek eredményeként a kormány önként felajánlotta annak lehetőségét, hogy a NATO Székesfehérváron gyors reagálású hadtestek koordinálására szolgáló központot hozzon létre, véleményünk szerint ezáltal szükségtelen kockázatoknak kitéve hazánkat.

Mára tisztán látható, hogy amit kezdetben egy „tervező irodaként” próbált bemutatni a kormány, az egy 40 fős NATO-parancsnokságot jelent, amely a rendkívül magas készenléti erők koordinálása mellett létrehozni kíván a térségünkben egy 5 ezer fős gyors reagálású kontingenst, amelyet 48 órán belüli mozgósításra tudnának használni. Ezt legutóbb a NATO védelmi minisztereinek tanácskozásán pár hete eldöntötték, tehát ezt tényként kezelhetjük.

Egyértelműen érzékelhető, hogy a Közép-Európában zajló amerikai katonai műveletek, a kecskeméti és a pápai légi bázis fejlesztése, a Közép-Európát átfogó koordinációs rendszer nem védelmi fejlesztés, ahogy az sem, amit az imént említettem, ugyanis a NATO amerikai vezetésének ezen agresszív, demonstratív lépései, illetve a folyamatos fegyvertelepítések, állomásoztatások és egyre intenzívebb hadgyakorlatok nem az orosz-ukrán konfliktus megoldására, a helyzet csillapítására szolgálnak, hanem annak eszkalálódásához vezethetnek, ezáltal veszélybe sodorva Magyarország és a térség országait.

Felhívom a figyelmet arra is, hogy a gyors reagálású erők és központjaik elsődleges célpontok lehetnek egy fegyveres konfliktus esetén, és szintúgy célpontul szolgálhatnak az Iszlám Állam terroristáinak. Mint tudjuk, kormányunk küldte Irakba katonáinkat felelőtlen módon az Iszlám Állam ellen. Választ várnánk a honvédelmi vezetéstől ‑ most nem tudunk választ várni, hiszen nincs itt egyetlenegy kormányképviselő sem ‑ azokra a kérdésekre, nem gondolják-e úgy a vezetőink, a kormány tagjai, hogy az amerikai geopolitikai célok feltétel nélküli kiszolgálása értelmetlen veszélybe sodorja hazánkat.

(20.00)

Nem gondolják-e úgy, hogy azzal, hogy önként felajánlották a NATO-nak a központ létrehozását, nem lesz-e célpont egy esetleges konfliktusban hazánk, veszélynek kitéve ezzel a magyar állampolgárokat? Sok minden másról is beszélhetnék honvédelem kapcsán, akár a balti légtérvédelemben való részvételről, ami szintén kockázatos, vagy a V4 harccsoportba Ukrajna bevételéről, de az élet átírja a dolgokat, így az az egyik internetes portálon megjelent mai hír, miszerint Dankó Istvánnak, a Honvédelmi Minisztérium jelenlegi közigazgatási államtitkárának a tárcánál végzett munkája mellett négy állami cég igazgatóságában van betöltött elnöki pozíciója. Dankó István, akit 2013 januárjában neveztek ki közigazgatási államtitkárrá, 2014 nyarán vált álláshalmozóvá. Ezt a négy, a HM irányítása alá tartozó, 100 százalékban állami tulajdonú cégben betöltött igazgatósági elnöki poszt is bizonyítja. Ezzel megvalósult gyakorlatilag a magyar hadiipar egy kézben összpontosítása. Amellett, hogy az államtitkári fizetése közel 1 millió forint, még a négy közül az egyik cégben 500 ezer forint, a másikban 230 ezer forint fizetés jár neki, és a másik két cégben költségtérítést fizetnek az államtitkár úrnak.

Az is érdekes dolog, amire szintén kitér ez a cikk, hogy ezen vállalatok számos közbeszerzési megbízást nyertek, összesen több milliárd forint értékben. A beszerzéseket végrehajtó beszerzési hivatalt is a közigazgatási államtitkár, azaz Dankó István felügyeli. Ez azt jelenti, hogy direkt befolyása van rá. Ő hagyja jóvá az eljárások lefolytatását, megismerheti valamennyi információt a megrendelő és a pályázó oldaláról is, ami gyakorlatilag kizárja, hogy a közbeszerzésekben más cégek is egyenlő eséllyel indulhassanak.

Aggályaink vannak ezzel kapcsolatban. A hatályos jogszabályok szerint az ajánlatkérői pozícióban lévő személy nem lehet olyan társaságban tisztségviselő, amelyik közbeszerzési eljárásban indul. Ezért az államtitkár sem lehetne egyszerre közbeszerzési eljárás megbízója és ajánlatkérője. Komoly összeférhetetlenséget látunk itt, és ebben az ügyben is várnánk a tárca álláspontját. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)