Harrach Péter (KDNP)

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt még az előterjesztésről szólnék, kénytelen vagyok érintettség címén néhány mondatot az előbb elhangzott, megdöbbentően populista és tájékozatlan felszólaláshoz fűzni.

Képviselő asszony hiányolta azt a nyilatkozatot, aminek néhány részletét idézte. El kellett volna olvasni pontosan, és a szavakat érteni, hogy most ne tévedéssel álljon elő. Először is: az nem igaz ‑ bárhol olvasta ‑, hogy nem jelentkezett senki. Szerződéseket kötöttek meg. Én az ön által idézett nyilatkozat kapcsán azt mondtam, hogy igaz, hogy száz alatt van ennek a száma. Igaz? Így hangzott el. És hogy szólt az az ötszáz körülbelül három héttel ezelőtt? Úgy, hogy már ötszázan elkezdték a folyamatot, kikérték az adatlapot, és így megindították a csatlakozás folyamatát. Ezt el kellett volna olvasni, de nem olyan médiumban, amelyik tévesen idézett. Tehát ha megengedi ezt a kis korrekciót az ön felszólalásával kapcsolatban. Említette, hogy sok az a pénz, amit a csőd­biztosok felkészítésére fordítottunk. Ön úgy képzeli el ennek a törvénynek a végrehajtását, hogy dilettáns módon foglalkoznak az adósokkal? Képezni kell, kiépíteni a rendszert. Ez egy új jogintézmény. Ez a jogintézmény Magyarországon most kerül bevezetésre ‑ önök is szerették volna ‑, és ez a nyugati tapasztalat szerint évek alatt kerül elfogadásra, nemcsak az előkészítés szakasza hosszú, hanem a bevezetés szakasza is. Egyetlen olyan állam sem volt, ahol egyik percről a másikra megrohanták a lehetőséget az adósok. Mindenhol fokozatosan került ez nemcsak bevezetésre, hanem igénybevételre. Most ebben a szakaszban vagyunk.

Két fontos módosítást kell most végrehajtanunk. Az egyik a határidő kitolása. Bár idézte azt a mondatot is, amit elmondtam, most újból el kell mondanom: az adósok egy része nem érzékelte azt a veszélyt, amit a végrehajtás jelent számukra. Ez a végrehajtás az otthonuk elvesztését jelenti. Ha érzékelik a végrehajtási folyamat megkezdésével ‑ ami október második felében esedékes ‑, akkor nyilván igénybe fogják venni azt a lehetőséget, amit számukra felkínálunk, ez pedig a családi csődvédelem. Nyilvánvaló, hogy egyfajta életmódváltásra van itt szükség, és ez nem azt jelenti, amit ön mondott, hogy már nincs mit változtatni. Ez azt jelenti, hogy egy törvényben meghatározott módon, a nem feltétlenül szükséges kiadások csökkentésével, de az emberhez méltó életfeltételek biztosításával egy olyan életformát kell élni, ami az adósok részére az otthonuk megmentését és az újrakezdés lehetőségét szolgálja. Ön, úgy látszik, ezt nem szeretné megadni az adósoknak.

De kezdjük talán az elején! Az állami adósságmentő eszköztárból hiányzott az a lehetőség, amit szeptember 1-jén az Országgyűlés elfogadott. Ennek célja a fizetőképesség helyreállítása. Másrészt viszont kétségtelenül az is cél, hogy az adósságcsapdában lévő családok számára védelmet nyújtson a hitelezők versengésével szemben. Tudjuk azt, hogy a legtöbb adósnak nem egy hitele van, és a hitelezők szeretnék a saját hitelüket minél előbb behajtani. Ez a jogintézmény pedig azt biztosítja az adósnak, hogy sorrendet állít fel a hitelezők között. Természetesen a probléma megoldását az is elősegíti, amennyiben minimális vagyonnal és törlesztőképességgel rendelkezik az adós. Az állami felügyelet is megvalósul, hiszen a részvételhez három fél kell: a hitelintézet, az adós és az állami felügyelet.

(11.50)

Az első ütemben azok vehetik igénybe ezt a szolgáltatást, akiknek az otthona veszélybe került. Ahogy említettem, két fontos módosítás van az előttünk lévő anyagban. Az egyik a póthatáridő biztosítása március 1-jéig, azonban nem javasoljuk az érintett családoknak bevárni ezt a határidőt, minél hamarabb meg kell fontolni, hogy kívánnak-e élni a magáncsődeljárás lehetőségével és az ezzel együtt járó csődvédelemmel is, hiszen elfelejtették eddig mondani, hogy csődvédelmet is jelent ez az eljárás, és a végrehajtások megakasztását.

A törvényjavaslat az adós számára választási lehetőséget biztosít arra, hogy közvetlenül a főhitelező pénzügyi intézménynél benyújtva kezdeményezi a bíróságon kívüli adósságrendezést, vagy ‑ és ez a második fontos módosítás ‑ az eljárást kezdeményező iratokat a családi csődvédelmi szolgálat területi szervénél, a kormányhivatalnál terjeszti elő.

A harmadik lényeges módosítás: az adósnak a hitelező számára a minimális megtérülést csak a jelzálogszerződés szerinti futamidő végéig kell teljesítenie, ha pedig a hitel- vagy pénzügyi lízingszerződést már korábban felmondta a hitelező, az adóst akkor is megilleti az a kedvezmény, hogy a minimális megtérülést olyan időszak alatt teljesítse, ami megfelel a futamidő hosszának. A nagy pénzügyi intézmények a magáncsődeljárás korábbi hiányát a magyar jogrend fejletlensége jeleként értékelték, ezért ennek a jogintézménynek a bevezetése ebből a szempontból is fontos volt. Ismét szeretném kihangsúlyozni azt, amit a bevezetőmben mintegy válaszul szocialista képviselőtársamnak mondtam, hogy nem mi találtuk ki ezt a jogintézményt, ez Európa nyugati felében bevett és működő intézmény. 1984-ben Dániával kezdődött a sor, 1986-ban az Egyesült Királyságban, 1989-ben Franciaországban, majd Finnországban, Norvégiában; Svédország, Ausztria, Németország1994-ben vezette be ezt a törvényt.

Meggyőződésünk, hogy a családi csődvédelemről szóló törvény a kezdeti bizonytalanságok után sok, a Nemzeti Bank véleménye szerint körülbelül 20 ezer családnak nyújthat védelmet; ehhez természetesen a három fél együttes szándéka és együttműködése szükséges. Ismét hangsúlyozom, hogy olyan lehetőséget teremt a családoknak, ami az emberi méltóság megőrzésével, egyfajta áldozatvállalással, az állami együttműködés biztosításával és a hitelintézet segítségével nemcsak védelmet jelent az otthonok elvesztésével szemben, hanem a futamidő lejárta végén pedig az adósság egy részének elengedését is.

Én mindenkit biztatni tudnék, akinek az otthona veszélybe került, vegye igénybe ezt a részére benyújtott törvényt és a mostani módosítással ennek könnyítését. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)