Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Hazánkban továbbra is több százezer család küzd az eladósodással. A jelzáloghitelek egyre növekvő terhei mellett a rezsi- és egyéb lakásköltségek is fizethetetlenné válnak sokak számára. Sokaknak nincs elegendő jövedelme, és a vagyonuk felélése sem jelent fedezetet a tartozásaikra. Ezek a családok úgy érzik, hogy soha nem fognak tudni megszabadulni a tartozásaiktól. Számukra a magáncsőd intézménye lehetőséget adhatott volna a kilábalásra.

Nemcsak a rezsi kifizetése jelent problémát ma sokaknak, hanem az is, hogy ne sodródjanak bele még jobban az adósságspirálba. Miként egy lakhatással foglalkozó civil szervezet megállapította a jelentésében, közmű- vagy hiteltartozása miatt Magyar­országon évente körülbelül 500 ezer végrehajtási ügy indul, ez a szám évről évre nagyobb, 10 százalékkal növekszik. A közműdíjtartozást felhalmozók aránya sokkal nagyobb, mint a jelzáloghiteleseké. Míg rezsitartozása a lakosság közel negyedének van, addig a jelzáloghitel-tartozások a népesség 6,8 százalékát érintik.

A Magyar Szocialista Párt több mint négy éve egy teljesen kidolgozott törvényjavaslatot nyújtott be a magáncsőd bevezetésére, ami minden adósnak érdemi segítséget jelentett volna. A kormánypártok azonban évekig napirendre sem voltak hajlandóak tűzni a magáncsőd ügyét, miközben hónapról hónapra adósságcsapdába került családok tömegei folytattak küzdelmet a mindennapi megélhetésért. Törvényjavaslatunk elfogadása helyett évekkel később előterjesztettek egy olyan törvényt, ami csupán az adósok egy részének jelenthetett volna ‑ most már kimondhatjuk, jelenthetett volna ‑ megoldást, az évek­kel ezelőtt adósságcsapdába került családok zömének semmilyen segítséget nem nyújt. Ráadásul azoknak az adósoknak sem jelent biztos kiutat, akik egyáltalán végig akarják szenvedni az adósságrendezési eljárás teljes folyamatát.

Néhány megállapítás a törvényjavaslathoz. A természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényt borzasztó jogalkotási színvonalon nyújtotta be a KDNP az év tavaszán. A kidolgozás minőségét jól jellemzi, hogy a 127 paragrafusból álló törvényjavaslathoz végül 185 pontból álló összegző módosító javaslatot nyújtott be a Törvényalkotási bizottság. A Magyar Szocialista Párt legfőbb kifogásai a törvény tervezetével összefüggésben az alábbiak voltak.

A törvény számos olyan megszorítást tartalmaz, ami az adósok jelentős részét kizárja az adósságrendezési eljárásból. A törvénnyel szemben az MSZP által benyújtott törvényjavaslat nemcsak akkor tette volna lehetővé az adósságrendezési eljárás megindítását, amikor az adós már 90 napos késedelembe esett, hanem a fizetésképtelenség veszélye esetén is. Különösen az adósságtörlesztési terv végrehajtásának időszakára a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvény lényegében nyomorba dönti az adóst.

A Magyar Szocialista Párt számos módosító javaslatot nyújtott be ekkor a tervezethez, ami szélesítette volna az adósságrendezési eljárásba bevonható személyek körét, illetve életszerűbbé, méltányosabbá tette volna az adósok terheit. Azonban ezek egyikét sem támogatta a fideszes többség. Mivel az MSZP álláspontja szerint a törvény teljesen alkalmatlan a bajba került adósok problémájának orvoslására vagy akár csak enyhítésére, ezért az MSZP tartózkodott a zárószavazásnál.

Az MSZP álláspontjának helyessége mostanra kétséget kizáróan beigazolódott. Mondhatnánk azt is, hogy megmondtuk, hogy ez nem fog működni. A törvény alapvető hibáin a mostani javaslat semmit nem fog javítani. Így a jelentkezési határidő kitolásától sem várható, hogy az adósok tömegei élnének a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvény nem sok perspektívát kínáló lehetőségeivel. A hosszabb futamidejű kölcsönszerződésekből eredő követelések törlesztésének rendezése fontos, előremutató rendelkezése a javaslatnak. Talán ez az egy pozitívuma van.

A Magyar Szocialista Párt már 2010-ben benyújtotta a magáncsődről szóló teljesen kidolgozott javaslatát, ami az adósok széles körének tudott volna érdemi segítséget nyújtani. A Fidesz még a törvényjavaslatunkat sem támogatta, hangsúlyozom még egyszer. Az adósok valódi megsegítése helyett a Fidesz meghagyta a KDNP saját játszóterének e rendkívül fontos kérdést.

(11.40)

Hosszú évek hitegetése után végül a KDNP egy jogalkotási szörnyszülöttet nyújtott be az Országgyűlésnek. A KDNP teljes szociális érzéketlenségéről tett tanúbizonyságot, olyan drákói feltételeket támasztott az adósokkal szemben, amiket képtelenség teljesíteni, ezért nem vette ezt senki igénybe ez idáig.

A KDNP magáncsődtörvénye teljes kudarc, amin a toldozgatás-foldozgatás semmit nem fog segíteni. Ráadásul itt el kell mondani, hogy Harrach Péter KDNP-s képviselő úr az utóbbi hetekben többször nyilatkozott a sajtónak, és a nyilatkozatai alapján senki nem tudott rájönni, hogy most félezren je­lent­­keztek erre a magáncsődre vagy csak százan, mert egyik alkalommal ötszázat mondott, majd utána már csak százat, és lényegében a magyar médiát hi­báz­­tatta azért, hogy nem sikeredett ennek a magán­­csődintézménynek a bevezetése. Nem azt mond­ta el képviselő úr, hogy maga a törvény rossz, hanem magát a médiát hibáztatta érte.

Amikor a törvényt benyújtották, 20-25 ezerre becsülték azoknak a számát, akik igénybe fogják venni a magáncsőd intézményét. A mai napig hallunk olyan számokat, hogy száz, de hallunk olyan sajtóhíreket, hogy nulla azoknak a száma, akik jelentkeztek a magáncsőd intézményére. Ráadásul képviselő úr azt mondta ‑ szó szerint fogom idézni ‑, hogy arra számít, hogy a végrehajtási moratórium lejárta után és a végrehajtások újraindításakor többen veszik majd komolyan a fenyegetettséget, és adják be jelentkezésüket a családi csődvédelmi programra. Kiemelte, tudatosítani kell az érintettekkel, hogy két lehetőségük van: vagy az otthonuk elvesztésével járó végrehajtás, vagy az életformaváltás. Remélem, hogy ez nem fenyegetés volt, képviselő úr. Szeretném megkérdezni, hogy hogyan gondolta azt, hogy életformaváltás. Ezek az emberek nem azzal küszködnek, hogy Pick szalámi helyett, mondjuk, zalait egyenek, hanem már hús sem jut az asztalukra. Milyen életformaváltásra gondolt, képviselő úr? Mert én azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek már nincs miről lemondaniuk.

A másik, ami előtt én döbbenten álltam, miután egy írásbeli kérdést tettem fel, hogy mennyibe fájt nekünk ez a 103 nap ‑ a törvény kihirdetése óta 103 nap telt el ‑, és azt a választ kaptam, hogy 626,7 millió forintot költött eddig a kormány a nem működő csődvédelmi programra. Tudják, ez a 626 millió forint a 103 napra elosztva több mint 6 millió forint naponta. Több mint 6 millió forintot löktek ki az ablakon a nem működő programra úgy, hogy előre figyelmeztettük a kormánypártot, hogy ezzel a törvénnyel nem fognak segítséget nyújtani a csődbe jutott embereknek. 6 millió forintot dobtunk ki az ablakon!

Most meg van egy törvénytervezet, ami azt mondja, hogy márciusig kitoljuk a határidőt, és további több száz millió forintot lehet kidobálni az ablakon úgy, hogy egyetlenegy embert nem tudunk vele megmenteni. Mikor jön el az az idő, amikor normális módosító indítványokat el fognak fogadni, és figyelembe veszik, hogy van olyan módosító indítvány, amivel segíteni lehetne az embereken?

Ne játsszuk már tovább azt a játékot, hogy milliárdokat költünk el hónapok alatt, mert lassan eljutunk odáig, hogy 7-8 hónap alatt el tudunk költeni több mint 1 milliárd forintot, és egyetlenegy embert nem tudtunk megmenteni vele! A napi 6 millió forinttal több száz családon lehetett volna segíteni. Ha csak száz családnak 60 ezer forintot tudnak adni naponta, már megmentettünk száz családot. Ehhez képest semmi nem történt.

Úgyhogy, ha ez a törvénytervezet így marad, ahogy most van, semmiféleképpen nem fogjuk tudni támogatni, és módosító indítványokat fogunk beadni a törvényhez. Reméljük, hogy végre eljut odáig a Fidesz-KDNP-kormány, hogy figyelembe fogja ezt venni, és ténylegesen a segítséget veszi alapul, és nem azt, hogy egy működőképtelen törvényt fogunk húzni tovább még márciusig. Köszönöm szépen, elnök úr. (Demeter Márta tapsol.)