Ritter Imre

RITTER IMRE nemzetiségi szószóló: Sehr geehr­ter Herr Vorsitzender, seh geehrtes Parlament! Erlau­ben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag vom Ausschuss der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt, bezüglich des Gesetzesänderung des Gesetzes Nr. 2, Jahr 2012 über die Regelverstösse und die Verfahren zur Erfassung von Ordnungs­widrigkeiten und Regelverstössen erörtere.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében kifejtsem álláspontunkat a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvényt módosító, T/6625. számú törvényjavaslattal kapcsolatban.

Minden ember személyiségének része és formálója az a nyelv, amelyet születésétől kezdve hall és használ, amelyen gondolkodik és amelyen véleményt nyilvánít. Minden ember élete első szavait anyanyelvén ejti ki. Azonban nemcsak ilyen, látszólag szentimentális okok miatt fontos az anyanyelv használata, hanem azért is, mert a Magyarországon élő nemzetiségek tagjai közül egyesek nem is beszélnek más nyelvet, ezért számukra a mindennapi, akár magánjellegű, akár hivatali ügyintézés során felmerülő kapcsolattartás is gyakran csak - a magyar hatóságok szempontjából nézve - nemzetiségi nyelven lehetséges.

A 2012. évi II. törvényt módosító T/6625. számú törvényjavaslatnak a Magyarországon élő nemzetiségeket nevesítetten, közvetlenül érintő két módosítása a törvény 36., valamint a 82/K. §-át érinti és technikai jellegűnek nevezhető. Nevezetesen a 36. § (1) bekezdése kimondja: a szabálysértési eljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv ismeretének hiánya miatt senkit nem érhet hátrány. A (2) bekezdés szerint pedig a szabálysértési eljárásban mind szóban, mind írásban mindenki anyanyelvét, törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott körben, regionális vagy kisebbségi nyelvét, vagy ha a magyar nyelvet nem ismeri, az általa ismertként megjelölt más nyelvet használhatja.

Itt nagyon fontos és szeretném kiemelni, hogy a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott körben, regionális vagy kisebbségi nyelvét, esetünkben a nemzetiségi nyelvet használhatja egy nemzetiségi állampolgár akkor is, ha az érintett egyébként ismeri a magyar nyelvet. Tehát nemzetiségiként szabad választási joguk van.

A 82/K. § (1) bekezdés szerint a közvetítői eljárás során felmerült költség nem szabálysértési költség, azt eltérő megállapodás vagy e törvény eltérő rendelkezése hiányában az eljárás alá vont személy viseli. A sértett viseli a saját érdekkörében felmerült költségeket, kivéve, ha erről a sértett és az eljárás alá vont személy másképp állapodik meg.

Ugyanakkor ezen szakasz (2) bekezdése azt írja, hogy az állam viseli azt a költséget, amely annak kapcsán merült fel, hogy az eljárás alá vont személy vagy a sértett hallássérült, beszédfogyatékos, vak, a magyar nyelvet nem ismeri, vagy az eljárás során regionális vagy kisebbségi nyelvét használta. Ezt a bekezdést dr. Staudt Gábor is idézte már, de előzékenyen ennek az utolsó mellékmondatát - hogy „vagy az eljárás során regionális vagy kisebbségi nyelvét használta” - meghagyta nekem. Köszönöm.

A mostani törvénymódosítás a „körben regionális vagy kisebbségi nyelvét” szövegrész helyébe a „körben nemzetiségi nyelvét” szöveget, illetve a „során regionális vagy kisebbségi nyelvét” szövegrész helyébe a „során nemzetiségi nyelvét” szöveget teszi be.

Ezen módosításokkal a korábbi regionális, illetve kisebbségi meghatározások helyett a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény szerinti új „nemzetiségi nyelv” fogalmat használja az egységes fogalomhasználat érdekében, amellyel a Magyarországi nemzetiségek bizottsága részéről teljes mértékben egyetértünk.

A nemzetiségi nyelv, az anyanyelv használatának fontosságát mutatja az is, hogy az Európa Tanács megalkotta és 1992. november 5-én Strasbourgban elfogadta a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját, amellyel a csatlakozó államok elismerik, hogy az adott állam hivatalos nyelve mellett az adott országban élő nemzetiségek anyanyelvhasználatát nemcsak megtűrni, de mind a magánéletben és a közéletben szóban és írásban való használatát megkönnyíteni és bátorítani kell.

Magyarország a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját 1995. április 26-án ratifikálta, 1998. március 1-jével léptette hatályba, elismert nyelvként kiterjesztve a német, horvát, román, szerb, szlovén és szlovák nyelvekre.

(13.30)

Ennek megfelelően folyik a nemzetiségi oktatási intézményekben a nemzetiségi nyelvek oktatása, és ennek része az is, amikor eszközöket biztosítanak a nemzetiségi nyelvet használók körzetében lakó nem nemzetiségiek számára, hogy amennyiben kívánják, elsajátíthassák a nemzetiségek nyelvét.

Mindezek mellett a nemzetiségek nyelvhasználata tekintetében az egyik sarkalatos pont a közigazgatási eljárások során, valamint az igazságszolgáltatásban a nemzetiségi nyelv használatának biztosítása. Ennek szem előtt tartásával vállalta Magyar­ország a nyelvi chartához való csatlakozásával, hogy a bíróságok nem fogják az igazságszolgáltatás rendes ügymenetét akadályozó magatartásnak tekinteni azt, ha valamelyik magyarországi nemzetiség tagja akár büntetőeljárásokban, akár polgári eljárásokban, akár közigazgatási ügyekben és eljárások során azzal fordul a hatóságokhoz vagy a bírósághoz, hogy az eljárás alatt anyanyelvét használhassa. Ez alatt azonban nem csupán azt kell érteni, hogy az egyes eljárásokban részt vevő fél megszólalását engedélyezik nemzetiségi nyelven, hanem ehhez fordító- és tolmácsszolgáltatást bocsátanak rendelkezésre, adott esetben lehetővé teszik a nemzetiségi nyelven a dokumentumok kiállítását vagy benyújtását. A fordítások és tolmácsok esetleges alkalmazása pedig nem jelenthet többletköltséget a nemzetiségi fél számára, annak költségeit az állam viseli.

A magyar állam ezen törvényi szabályozással biztosítja a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájában meghatározott követelményeknek történő jogszabályi megfelelést, amelyet a Magyarországon élő nemzetiségek részéről örömmel nyugtázunk.

Hozzáteszem, személy szerint én akkor lennék a legboldogabb, de gondolom, valamennyi, Magyar­országon élő nemzetiségi lakos nevében is mondhatom, hogy akkor lennénk a legboldogabbak, ha a büntetőeljárásokban, a szabálysértési eljárásokban, igazságszolgáltatási és hatósági szervek előtt egyáltalán nem kellene nemzetiségi nyelvet használni, mert sem önhibájából, sem azon kívül nemzetiségi lakos nem lenne ezen eljárásoknak részese. De hát emberek vagyunk, így nyilvánvalóan ilyen típusú ügyek és eljárások bennünket, nemzetiségeket is érintenek és érinteni is fognak esetenként. Ráadásul ezekben az ügyekben az abban érintettek egy kiélezett, nehéz helyzetben vannak, így különösen fontos, hogy érdekeik, jogaik érvényesítését nyelvi akadályok ne hátráltathassák.

Az anyanyelv mint nemzetiségi nyelv használatával kapcsolatos jogok és jogalkalmazás kérdéskörének aktualitását igazolja az is, hogy éppen öt nappal ezelőtt, az elmúlt hét csütörtökén volt lehetőségünk itt a Parlamentben találkozni és megbeszélést folytatni az Európa Tanács anyanyelvi szakbizottságának tagjaival. A megbeszélésen a Magyarországi nemzetiségek bizottsága részéről széleskörűen áttekintettük a nyelvi chartában megfogalmazottak alkalmazásának magyarországi helyzetét, amelyről összefoglalóan és nagy vonalakban a következő megállapításokat lehet tenni. Egyrészt a magyarországi jogszabályok döntő többségükben megfelelnek a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája jogi előírásainak, követelményeinek.

Másrészt ennek ellenére a jogalkalmazás során a hivatali, hatósági eljárásokban, a nemzetiségi jogok gyakorlati érvényesítése során továbbra is jelentős problémák, nehézségek merülnek fel több területen is. Hadd utaljak vissza csak arra a nem egyedi esetre, az itt lévők közül, bár nem vagyunk sokan, néhányan részesei voltak, amikor néhány hónappal ezelőtt itt a parlamentben az anyakönyvezési törvénnyel kapcsolatban több mint tíz percben elmondtam és kifejtettem, hogy milyen négyéves kálváriát kellett bejárjak ahhoz, hogy gyermekem nemzetiségi anyakönyvi kivonatot kapjon, holott törvény szerint erre alanyi jogon jogosult. Magyarán és világosan: a Magyar­országon élő nemzetiségeket megillető jogok egy jelentős része még ma is csak jogilag, papíron létezik, de a gyakorlatban nem vagy csak részlegesen lehet élni velük, érvényesíteni őket.

Harmadsorban viszont mindezen jogalkalmazási és eljárási gondok ellenére örömmel tájékoztattuk az Európa Tanács anyanyelvi szakbizottságát, hogy a magyar politika, a magyar parlament az elmúlt mintegy három évben igen jelentős pozitív lépéseket tett a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak elismerése, a gyakorlatban való tényleges támogatása érdekében, amelynek kézzelfogható bizonyítéka többek között a 2015-16. évi központi költségvetési törvény vagy éppen itt a magyar parlamentben a nemzetiségi szószólók jelenléte is. Mindezek figyelembevételével és mindezek alapján a Magyarországi nemzetiségek bizottsága a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvényt módosító T/6625. számú törvényjavaslattal egyetért, és annak elfogadását támogatja. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps.)