Dr. Staudt Gábor (Jobbik)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önmagában az, hogy a 2012-ben elfogadott szabálysértési törvény korrekciójára kerül sor, nem ördögtől való. Valóban van jó néhány pont - ki is fogok térni ezekre -, amelyek előremutatóak, jó irányba tett lépések. Persze vannak olyanok is, amelyek megkérdőjelezhetőek; természetesen ezeket is ki fogom fejteni. Úgy érzem, hogy alapvetően a pozitív irányba tett lépések dominálnak, az államtitkár úrnak ezt is el kell mondanom, de felvezetőként, mielőtt még a konkrét szabályokra rátérnék, azt a régi problémát ide kell hoznom, hogy nem elég jó törvényeket alkotni, a végrehajtás legalább annyira fontos, vagy sok esetben sokkal fontosabb. A szabálysértési törvények, a szabálysértési tényállások, való igaz, az emberek életét leginkább meghatározó területekre szoktak kiterjedni, és a nagy számban előforduló, sok esetben az embereket leginkább bosszantó tényállások idetartoznak. Firtl képviselőtársammal ebben egyet is tudunk érteni, de sok esetben sajnálatos módon a bűnüldözés ezen a területen nem kellően hatékony, és nagy energiákat kellene arra fordítani, hogy valóban az elkövetők felelősségre vonhatók és megtalálhatók legyenek. Sok esetben egyébként a bűncselekmények esetében is ez egy probléma. Az Országgyűlésben többször elmondtuk, hogy akár egy lopási összeghatár besorolásánál is a hatóságok arra törekednek, hogy a szabálysértési összeghatárhoz közelítsék az ellopott dolog értékét, még akkor is, ha teljesen egyértelmű, hogy az a bűncselekményi kategóriába tartozik, tehát hogy 50 ezer forint fölötti ez az érték.

(13.10)

Több példát elmondtam én is, hogy olyan esetekben is, amikor valaki vett egy biciklit, mobiltelefont, lehetne sorolni, olyan tárgyi eszközt, amely jóval az összeghatár fölött volt, és számlával tudta igazolni, hogy nemrégen vette, abban az esetben is a rendőrség a legtöbb esetben - és jómagam is több ilyen határozatot láttam - 49 ezer forint környékére taksálta ezen dolgok értékét, lévén, hogy akkor szabálysértési eljárásban a rendőrségre nézve sincsenek olyan szigorú szabályok, illetőleg nem a bűncselekmények statisztikáját fogják ezek az esetek rontani. Ez is egy rossz gyakorlat, mert eleve az állampolgárokban egy kételyt indít meg, hogy a hatóságok az ő problémájukat nem veszik kellően komolyan. Hiszen az, hogy mondjuk, egy összeget nem megfelelően állapítanak meg vagy őt ért kárt nem megfelelően állapítanak meg, ez is bizony abba a körbe tartozik, hogy az őt ért sérelmeket a hatóság nem kezeli a helyén. Egyébként nem elmélyedve természetesen itt a végrehajtás kérdésében, de ha a rendőrség ezen a hatékonyságon tudna változtatni, a statisztikai szemléletet a háttérbe tudnánk szorítani, és sok esetben a papírmunka helyett a valódi bűnüldözésre tudnának a rendőrök koncentrálni, akkor talán ezen a területen is előre tudnánk lépni, tehát sok esetben a végrehajtás a legfontosabb.

Rátérve az előttünk lévő javaslatra, sorban fogok haladni, és el fogom mondani a pozitív, a negatív, illetve a kérdéseket felvető javaslatainkat is.

Rögtön a 2. §-ban találhatunk egy életszagú és pozitív rendelkezést, ez a járművezetéstől eltiltás tartamára vonatkozik. A javaslat azt fogalmazza meg, hogy ha valaki leadja vagy elvették a jogosítványát, akkor ez az időtartam is számítson bele, tehát végül is, ha a vezetői engedélyét bevonják, amikortól vagy azon időponttól fogva, hogy ő ezt nem tudja használni, teljesen logikus, hogy az időtartamba ez beleszámítson. Ezt, azt hiszem, nem is kell tovább ragozni.

A 3. §-ban egyrészről a fiatalkorúak esetében jó, hogy 1-6 hónapos próbaidőre felfüggeszthetőséget helyez kilátásba a javaslat a szabálysértési elzárás esetében, de azt is figyelembe kell venni, hogy a kizáró rendelkezések, tehát hogy mikor nem függeszthető fel ez az elzárás, az véleményem szerint túl enyhe lett. Ugyanis, ha első alkalommal követ el egy fiatalkorú olyan szabálysértést, ami alapján elzárásra lehet ítélni és elzárásra is ítélnék, egyetértek, kapjon egy lehetőséget, hogy elgondolkozzon. A fiatalkorúak könnyen befolyásolhatóak, könnyen kerülhetnek rossz társaságba. Sok esetben, ha a törvénnyel első körben összeütközésbe kerülnek és a hatóságok elé kell járulniuk, az bizonyos esetekben a jövőben visszatartó erővel bírhat. Bizonyos esetekben. De más esetekben, aki viszont már egy bűnöző életmódra állt rá, abban az esetben nem indokolt a felfüggesztést alkalmazni. Itt a három hónapot - ami kvázi a bűnismétlés határidejét határozza meg, aminek el kell telnie két elkövetett szabálysértés között - túl szűk időtartamnak tartom, hiszen államtitkár úr el tudja képzelni, hogy ha mondjuk, egy fiatal három és fél havonta követ el szabálysértéseket, tehát három hónapon túl követi el, akkor már nem esik ebbe a kategóriába, és úgy gondolom, hogy azért ez egy elég rövid időtartam ahhoz, hogy egy folyamatos felfüggesztett büntetéssel ezt meg lehessen úszni.

Sajnálatos módon azt is lehet látni, és ezért támogatta a Jobbik bizonyos esetekben 12 évre is a leszállítását a büntethetőségnek, nem ezekben az ügyekben természetesen, de látjuk, hogy vannak olyan elkövetői körök vagy akár olyan családok, amelyek esetében már a 14 év alatti, akár gyermekkorúak is elkövethetnek bűncselekményeket, és ez a 18 év alatti, mondjuk, 14-18 év közötti elkövetőkre fokozottan igaz.

Az 5. §-nál államtitkár urat meg szeretném kérdezni - itt értjük, hogy a nyilvános rendezvény fogalma bekerül a szabálysértési törvénybe, némileg egy kicsit más szóhasználattal, mint ami a Btk.-ban van. Azt szeretném megkérdezni, hogy van-e ebben tudatosság, hogy az egyik esetben a „nyitva áll” kategória van, a másikban a „látogatható” kategória. Most az egész mondatot nem idézném, de államtitkár úr meg fogja érteni kérdést, hogy ez csak egy nüánsznyi különbség, vagy volt-e ebben valami tudatosság, amikor önök ezt a javaslatot idehozták az Országgyűlés elé.

Aztán a 27. § egy apró, de nagyon fontos módosítás, ami arra vonatkozik, hogy tolmács nemcsak azoknak járna, akik a magyar nyelvet nem ismerik, hanem beszédfogyatékos, siketvak, hallássérült magyar állampolgároknak is, illetve akik nem feltétlenül az idegennyelvűség vagy a magyar nyelv nem ismerete miatt szorulnak erre rá, és ezt a költségvetés, az állam viseli, ez egy fontos kiegészítés véleményem szerint, és indokolt volt, hogy itt is elhangozzék.

Aztán a 28. §-ban némi kritikát szeretnék megfogalmazni, illetve pontosító javaslattal is fogunk élni. Itt a határidők megállapítására kerül sor kijavítás, kiegészítés esetében. Itt a hatóság esetében a döntésének a kiegészítésére, kijavítására 30 nap lesz meghatározva és kérelemre 3 hónap. Úgy gondolom, hogy a kérelemre történő kijavítás, kiegészítés, tehát amikor valaki kéri a hatóságot, hogy a hatóság lássa be, hogy adott esetben hibázott, ő ezt belátja, de nem tudja módosítani ezt a döntést, hiszen a 30 nap vagy a 3 hónap eltelt, ez nem indokolt véleményem szerint, és azt szeretnénk, ha ez hosszabb időben lenne meghatározva, akár mondjuk, az elévülésig. Hiszen ez azt jelenthetné, hogy plusz bürokratikus köröktől meg lehet kímélni abban az esetben a hatóságot és az állampolgárokat, ha az adott hatóság belátja, hogy hibáztunk, kiegészítenénk, kijavítanánk ezt a határozatot, de eltelt a 3 hónap, ezt nem tehetik meg, akkor újabb szerveket fogunk eljárásra kényszeríteni, vagy tulajdonképpen a probléma megoldható lenne az adott hatóságnál, de a jogszabály kizárja ezt. Ezen indokolt lenne változtatni.

Aztán következik az a rendelkezés, hogy a perújításra akkor is lehetőség lesz, ha a szabadságvesztésre történő átváltoztatás során jogsértés történik; ez is egy jónak mondható rendelkezés. Illetve a bíróság a perújítás keretében tárgyalást is tarthat, ha az elkövető kéri; ezzel sem lehet vitatkozni, a bíróságnak megadja azt a lehetőséget, hogy eldöntse, hogy kívánnak-e részletesebben belemenni és ezt a tárgyalást megtartani. Ha a szabálysértési eljárást azért szüntetik meg, mert a cselekmény bűncselekmény, és elkezdte letölteni, leülni a büntetését az elkövető, akkor logikus, és ez a 36. §-ban van, hogy ha ez beszámítható a büntetésbe, akkor kártérítés nem jár neki. Ez is, azt hiszem, egy evidenciát mond ki. És a 37. §-t is üdvözölni tudom, ami azt mondja ki, hogy a hatóság visszafizeti a már megfizetett bírságot, ha a hatályon kívül helyezés megtörténik.

A 39. §-ban viszont én érzek egy bizonytalanságot, egy kicsit az indokolásban nem kellőképpen megjelenő bizonytalanságot, ez a „kit illet meg a bírság?” problémakör. Önök azt mondják, és teljesen egyértelművé teszik a szabálysértési törvényben, hogy a pénzbírság, helyszíni bírság, rendbírság az államháztartás központi alrendszerét illeti, tehát befolyik a nagy közösbe, és az indokolásból annyit tudhatunk meg, hogy a költségvetési törvény nem nevesíti, hogy ez az önkormányzatoknak járna, az önkormányzati törvény nem teljesen egyértelmű ebben a tekintetben, bár tartalmazza az átengedett bírságra vonatkozó kitételt. Én ebből azt a következtetést vonom le, hogy bizonyos esetekben az önkormányzatok megkaphattak ezekből a bírságbevételekből. Államtitkár úrtól azt szeretném kérdezni, hogy történt-e egyeztetés az önkormányzatokkal, tehát várható-e, hogy az önkormányzatoknál bevételkiesés fog megvalósulni, ha elfogadjuk ezeket a szabályokat, vagy ön ilyenről nem tud, és így tulajdonképpen, bár mondanám azt, hogy csak egy egyértelműsítő rendelkezésről van szó, de az indokolásból, az önök általi indokolásból az derül ki számomra, hogy azért nem biztos, hogy ez az önkormányzatok számára is egyértelmű lesz.

(13.20)

De fontos lenne tisztázni, hogy lesznek-e csalódott önkormányzatok, amelyek adott esetben eljárva majd számítanának ezekre az összegekre, de nem kapják meg azokat.

A közérdekű üzem működésének megzavarásánál is egy szabálysértési tényállás bevezetése következik be. Ez önmagában zavarokozáshoz köthető lesz. Önmagában ez nem feltétlenül rossz, a szándékos gondatlan bűnösség is tényállásszerűként kerül bevezetésre, de aki a megfelelő gondosságot tanúsítja, az nem lehet majd az elkövetője a szabálysértésnek. A puding próbája az evés. A közérdekű üzemek talán megérnek annyit, hogy ebben a körben is próbáljuk megvédeni őket.

Egyes fegyverek gyártására, forgalmazására, javítására vonatkozó szabályok megszegése is szank­cio­nálandó lesz. Ez a gyakorlatban szép elvnek tűnik. Meg fogjuk látni, hogy a megvalósulása során ez mennyire kerül majd valójában a hatóságok látókörébe, de itt is adjuk meg a lehetőséget, hogy a gyakorlatot megtekinthessük.

A 48. §-nál, ami az új pszichoaktív anyagok beemelését illeti - itt a 10 gramm alatti érték szabálysértés lesz -, ezzel önmagában maximálisan egyet lehet érteni. Annyit azért itt is elmondanék, állam­titkár úr, hogy sok esetben - és ezt az Apáti képviselőtársammal való egyeztetés is alátámasztotta - a bűnüldözéssel van a probléma. Főleg vidéken, de nagyvárásokra is igaz, hogy mindenki tökéletesen tudja, hogy kik azok, akik mondjuk, kábítószerrel vagy egyéb pszichoaktív anyagokkal kereskednek, de mégsem tud a rendőrség kellő hatékonysággal fellépni. Itt a legnaivabb hozzáállásunk is az, hogy nem végzi kellően a rendőrség a dolgát. Sok esetben felmerül az, hogy valamilyen szempontból érintettek; vagy akár, mert mondjuk, besúgóként alkalmaznak bizonyos személyeket, és úgy gondolják, hogy el lehet nézni egy kis törvénysértést ezen személyek részéről, hiszen információt szolgáltatnak a rendőrségnek.

Én itt nagyon óvatosan húznám meg a határt, hiszen sok esetben több kárt okoznak ezek az emberek, mint amennyit, mondjuk, besúgással vagy egyéb tevékenységükkel pozitívan fel tudnak mutatni a rendőrség felé. Az meg már fel se merüljön bennünk, hogy bizonyos esetben a rendőrök nem mernek eljárni kellően hatékonyan ezekben az ügyekben.

Úgyhogy államtitkár urat kérem, hogy a végrehajtásra is kellő figyelmet fordítsunk, mert jó, hogy szabálysértés lesz, jó, hogy a bűncselekményi kategória is megvan, de ha nem hajtjuk végre kellőképpen, akkor ezzel nem csináltunk semmit. Elnök úr, köszönöm, szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)