Dr. Apáti István (Jobbik)

APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezt az egyébként jogos elnöki kérést ilyen pofátlan törvényjavaslatok vitájában rendkívül nehéz lesz betartani, de ígérem, hogy egy határozott kísérletet teszek rá.

Részben ott folytatnám, ahol Mesterházy Attila abbahagyta. Akárhogy bokszolnak, akárhogy harcolnak, akárhogy ácsolnak vagy ácsoltatnak maguknak színpadokat, a végén a Hegylakó című film igazsága fog érvényesülni: csak egy maradhat. Teljesen mindegy, hogy hogy fognak egymással birkózni. Egyébként én a saját politikai szimatom alapján ebben a küzdelemben végső soron nem Rogán Antalra fogadnék a kettejük harcában. De ez az én privát véleményem. A végén csak egy fog maradni. Hogy hogy fogják kinyírni, ellehetetleníteni, tönkretenni egymást és ez milyen károkat okoz a Fidesznek, az meg legyen az ő gondjuk.

Abban sem vagyok biztos, erről vitatkozhatnánk, hogy a kettejük háborújának ezt a csatáját ki nyerte meg vagy ki veszítette el. Nem vagyok abban biztos egyébként, hogy Lázár János olyan rosszul járt ezzel a felállással, bár kénytelen benyelni azt, hogy a legnagyobb riválisának most egy igen látványos és drága színpadot ácsoltak. Formálisan vitatkozhatnánk vagy beszélhetnénk arról, hogy létszámkereteket old fel, meg gyakorlatilag bérplafonokat, bérkereteket tesz teljes mértékben, a végletekig, a végsőkig tágíthatóvá, mert erről szól a történet. Mindegy, hogy tanácsadónak, főtanácsadónak nevezzük, vagy éppen hogyan címkézzük, de valóban arról szól a történet, hogy Rogán Antal innentől kezdve létszámkorlát és szinte fizetési korlátok nélkül nevezheti ki hűséges fegyverhordozóit. Épp a vita megkezdése előtt láthattuk, hogy már rögtön államtitkári kinevezések történtek. De semmi másról nem szól ez a kérdés - és inkább erre szeretnék kilyukadni ezen javaslat kapcsán -, hogy ez már a politikai kannibalizmus egyfajta kezdeti időszaka. Ugyanis eszméletlenre nőtt a Fidesz politikai és gazdasági holdudvara, nagyon sok éhes szájat kell etetni.

Közismert tény, hogy minél jobban telezabálja magát valaki, annál inkább kitágul a gyomra, minél tágabb a gyomra, annál több élelmet kell magához vennie. Ez pedig egy öngerjesztő folyamattá válik. Ennek az öngerjesztő folyamatnak az egyik szégyenteljes állomása az, hogy Rogán Antalnak önálló minisztériuma lesz, és az, hogy létszámkeretek és bérplafon nélkül végezheti vagy végeztetheti ezt a tevékenységét. Ennek az árát az adófizetőknek kell megfizetni, azoknak az adófizetőknek, akik többségükben egy év alatt nem keresnek, nem tesznek zsebre annyi nettó fizetést, mint amennyit adott esetben egy Rogán-tanácsadó vagy -főtanácsadó zsebre fog vágni, haza fog vinni a hónap végén. Gondolok itt elsősorban, de nem kizárólagosan azokra a kelet-magyar­országi munkavállalókra, akár egyébként köztisztviselő kollégákra, akik kistelepüléseken, középfokú végzettséggel 80-90 ezer forint nettókért végzik a munkájukat.

(15.20)

Arra lennék még kíváncsi - s ezt meg fogjuk majd vizsgálni -, hogy a tanácsadóknak, főtanácsadóknak és a különböző megcímkézett siserahad egyes résztvevőinek mi lesz a munkaköri leírásában. Tehát a valóságban ténylegesen mit fognak ezek az emberek dolgozni, mivel foglalkoznak, mivel töltik a napi nyolc órát? Milyen munkát lehet ennyi embernek adni? Mondvacsinált munkakörök lesznek? Főállású kávéfőzögetők meg kávézgatók lesznek? Esetleg társalkodófiúk? Vagy Rogán Antal kifutó futárjai, esetleg személyzetének ingatlanával kapcsolatos tevékenységnek az ellátói? Mit tudunk ezeknek az embereknek adni több százezer vagy adott esetben több millió forintokért havonta? Tessék ezt nekem megmondani! Mindenki majd a miniszterelnök úr különböző tevékenységeit, belföldi és külföldi útjait fogja szervezni? Vagy mivel fognak ezek foglalkozni? Államtitkár úr, tudom, hogy az ön számára ez egy kellemetlen helyzet, mert önnek kell védeni a védhetetlent, de most ez a szerep jutott önnek.

Ön szerint, és erre határozott választ kérnék, milyen munkakörök képzelhetők el ilyen létszámban, ilyen fizetésért úgy, hogy 2010-ben takarékos kormányzást, takarékos államot ígértek. Akkor nemcsak létszámstopokat hirdettek, meg a pofátlan végkielégítéseknél meghúzták a határt, volt a 98 százalékos különadó, ami mostanra 75 százalékosra módosult, illetőleg a 2 millió forint feletti végkielégítéseket arcátlannak tartották, leállították a gépjármű-, irodaszer- és bútorbeszerzéseket, az informatikai beszerzéseket. Aztán ezt a stopot a 2010-es önkormányzati választások után feloldották, és évente több tíz milliárd forint megy ki erre a célra.

Most már ott tartunk, hogy van - ha jól számolom - 51 államtitkár, 101 helyettes államtitkár meg 51 miniszteri biztos. Semmi másról nem szól a történet, mint a kitágult gyomorról, az egyre nagyobb élelem utáni vágyról és az egyre több éhes szájról. Ezt a rendszert, a gazdasági holdudvart, a legbelsőbb, egyre szélesebb, egyre nagyobb létszámú politikai holdudvart etetni kell valamiből, és a rendszer most már önmagát kezdi felélni és felzabálni. Most már egymástól fogják elvenni a falatokat, hiszen akár a földmutyi, akár a trafikmutyi, akár a kaszinómutyi kapcsán végesek a lehetőségek.

Olyan ember lehet ma Magyarországon miniszter, akinek nem tisztázott a szerepe, a viszonya egy offshore-lovaghoz és egy kaszinótulajdonoshoz, aki olyan emberrel ápol közeli jó barátságot, aki miatt le kellett fejezni egy komplett hazai üzletágat, aki miatt emberek ezrei, tízezrei váltak munkanélkülivé (Révész Máriusz: Százezrek!), akik nem szorosan a szerencsejáték-iparhoz vagy a nyerőgép-tevékenységhez kapcsolódtak, hanem az azzal kapcsolatos vendég­látóipari tevékenységhez. Könnyű annak kiabálni, Révész képviselő úr, aki nem lett ennek kárvallottja! Számtalan olyan embert ismerek, és elsősorban őket sajnálom, akik nem a nyerőgépből éltek, hanem alkalmazottak voltak olyan vállalkozónál, olyan vállalkozásnál, akár tucatszám, ahol ilyen tevékenység folyt. Ezeket lefejezték csak azért, hogy egy havernak oda lehessen ezt a gyakorlatilag most már állami monopóliumot. Na, oda kellene, a Vajna-kaszinóba bekötni online a különböző pénztárgépeket, ott kellene online percről percre ellenőrizni, hogy milyen forgalom folyik, s nemcsak a térfigyelő kamerák révén, hiszen onnan elképesztő mennyiségű pénz áramolhatna be az államkasszába, és akkor talán egy fokkal indokolhatóbb vagy magyarázhatóbb lenne az, amit tettek.

Olyan ember lett miniszter, és nevezhet ki létszámkorlát és bérplafonkorlát nélkül tanácsadókat és főtanácsadókat, aki nem tisztázza azt, hogy a napi életvitelét miből finanszírozza. Nemrég látott napvilágot egy hírportálon egy cikk, amely szerint a hivatalos nettó fizetése nem fedezi a költségeit. Ha megnézzük azt, hogy a megint nem teljesen tisztázott körülmények között vásárolt ingatlanjainak mennyi a közös költsége, a megélhetés különböző költségei, arra sem tud választ adni, hogy a bejárónőnek, a titkárának, a különböző nem politikai jellegű munkatársainak miből fizeti a munkabérét, egyáltalán hogy mennyit fizet nekik, és élelemre papíron szinte már alig futja. Miből, honnan telik Rogán Antalnak erre? Arra sem válaszolt, azt sem tudja megmondani, hogy hogyan történt az ő vagyongyarapodása. Feltételezhetően az ő esetében sincs arányban az adózott nettó jövedelem, valamint az ingó, ingatlan és egyéb vagyon gyarapodása.

Ezeket az alapvető kérdéseket kellett volna a miniszterelnök úrnak nagyobb körültekintéssel megvizsgálni, amikor Rogán Antalból minisztert faragott. Az pedig, hogy az eskü letétele után egy nappal már ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, különösen cinikus. Én az önök helyében nagyon nehezen tudnék vagy nem is tudnék azoknak a köztisztviselőknek a szemébe nézni, akik ezen összegek töredékéért kénytelenek robotolni nemcsak napi nyolc, hanem sokszor tíz vagy tizenkét órában.

Ha alaposabban átgondolják ezeket az érveket, akkor vagy visszavonják ezt a törvényjavaslatot, vagy valamilyen létszám- és bérplafonbeli korlátot mégiscsak szabnak Rogán Antal féktelennek tűnő étvágyának. Mert az ugyan igaz, hogy a szabad szervezetalakítás joga megilleti a mindenkori kormányzatot, de a szabad pénzszórás joga egyik kormányzatot sem illeti meg.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)