Mesterházy Attila (MSZP)

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Normál esetben egy ilyen módosítás tulajdonképpen vita nélkül kellene hogy a Házon keresztüljusson, hiszen az, hogy a kormányzati szerkezet hogyan alakul, mindig a mindenkori kormány felelőssége és joga, hogy eldöntse, hogy milyen struktúrában tartja a leghasznosabbnak, leghatékonyabbnak az ország irányítását. Hogy mégis ebbe a vitába az ellenzéki képviselők, így mi is beleszólunk és hozzászólunk, az talán akkor értelmezhető jobban, ha egy kicsit így a történelmi távlatokba is helyezzük, hogy miért van szükség Magyarországon egy új minisztérium létrehozására.

Ebben a történelmi hűségben egy kicsit visszább kell menni, talán egy kicsit szélesebb kontextusba kell helyezni ezt a kérdést, hiszen hónapokkal ezelőtt vagy talán már a választások után elindult egy utódlási harc Orbán Viktor helyéért. Ebben két főszereplő volt, szokták mondani, a kék sarokban volt az egyik úriember, Lázár János, a pirosban meg Rogán Antal, és elkezdték egymást is csesztetni folyamatosan, hogy a miniszterelnök majd később, amikor ’18-ban utódlási kérdés van… - akkor a két ember közül valamelyik (Révész Máriusz: 2026!) elnyerje ezt a dolgot. Én értem, hogy Révész Máriusz képviselőtársamnak nehéz az igazságot elviselni, de hát kénytelen lesz elviselni.

Erről szólt a történet, hogy ez a két fiatalember, a két ifjú török egymással küzdött, harcolt. Ennek a vitának aztán Orbán Viktor pontot tett a végére, mert nevezetesen azt mondta, ahogy szokták mondani, megjött a kukoricáshoz a csősz és a partizánokat kizavarta onnét. Tehát azt mondta, hogy gyerekek, nyugodjatok meg, én fogok indulni 2018-ban miniszterelnök-jelöltként, innentől kezdve ennek a harcnak így már értelme tovább nem volt. De megmaradt a harcnak egy másik dimenziója, nevezetesen, hogy ki lesz a kis kedvenc, ki lesz az első az egyenlők között.

(15.10)

Tehát ez a két úriember továbbra is küzdött, harcolt egymással a Fideszen belül, és ennek egy leképeződése lett az, amiről ma itt törvényjavaslat formájában beszélünk. Annak már csak egy diszkrét bája van, hogy mindezt Lázár Jánosnak kellett a nevére venni, hiszen ebből a törvényjavaslatból az derül ki, hogy Rogán Antal, legalábbis egy időre, megnyerte ezt a csatát, hiszen kapott egy minisztériumi bársonyszéket, sőt egy egész minisztériumot pakolnak a hátsó fele alá. Eközben olyan jogosítványokkal rendelkezik, amelyekkel egyébként Lázár János nem rendelkezik, hiszen Lázár Jánosnak kell tartania a különböző törvényekből fakadó létszámkorlátot, bérezési korlátot, míg Rogán Antalnak nem kell erre figyelemmel lennie. Ezért azt lehet mondani tehát, hogy ezt a politikai küzdelmet, ezt a politikai harcot, még egyszer mondom, lehet, hogy csak átmenetileg, de Rogán Antal nyerte meg. Kívülről nézve ez úgy néz ki, mintha lenne egy politikai államtitkára a tárcának, ez Rogán Antal miniszteri rangban, és lenne egy közigazgatási államtitkára Lázár János személyében, szintén miniszteri rangban.

Az már csak egy érdekesség, hogy a miniszterelnök úgy gondolta, nincs szükség Magyarországon egészségügyi tárcára, nincs szükség Magyarországon környezetvédelmi tárcára, nincs szükség Magyarországon pénzügyminisztériumra, de propagandaminisztériumra viszont szükség van, mert enélkül tényleg nem lehet a munkát elvégezni egészen biztosan. Tehát magyarul, ha már egészségügyi tárca nincs, ha már környezetvédelmi tárca nincs, akkor legalább legyen egy tárcája Rogán Antalnak, és ehhez megfelelő stafírungot is kap.

A kérdés az pusztán a mi olvasatunkban, azt nem értjük pontosan, hogy egy ilyen politikai harcnak az árát, ami a Fideszen belüli erőviszonyokról, a Fideszen belüli politikai vitákról szól, miért kell megfizettetni az adófizetőkkel. Miért nem lehet úgy lejátszani ezt a belső küzdelmet, hogy ez ne kerüljön több pénzébe a magyar adófizetőknek? Miért kell egy egész kormányzati szerkezetet átalakítani ahhoz, hogy ezt a vitát el lehessen rendezni az ifjú törökök harcában. Hiszen, és akkor egy konkrétumot is mondva, nincs létszámkorlát Rogán Antal számára, ahogy az imént említettem, hogy milyen munkaszerződéssel hány embert foglalkoztasson, és nincs tulajdonképpen bérplafon sem, hiszen bármekkora összegű fizetést adhat munkaszerződés formájában az ott dolgozó kollégáknak, most a különböző főtanácsadói, ilyen-olyan tanácsadói stallumokat picit félretéve. Még egyszer hozzátenném: eközben egyébként Lázárnak meg van, és ő jegyzi ezt a mostani előterjesztést.

Egyébként korábban is volt arra példa, hogy volt a miniszterelnöknek kabinetfőnöke. Minden egyes kormány esetében volt ilyen helyzet. Sőt, volt sokféle modell, kétféle modell működött. Az egyik a Horn-kormány idején, amikor a Miniszterelnöki Hivatalt maga a miniszterelnök vezette kvázi, és volt egy politikai és egy közigazgatási államtitkára. Emellett volt természetesen egy kabinetfőnöke is, aki viszont államtitkári rangban látta el ezt a tevékenységét és az alatta levő szervezeti egységet értelemszerűen irányította. Ők voltak azok a munkatársak, akik a miniszterelnök dolgaival, ügyeivel, a politikai koordinációval foglalkoztak az államigazgatáson belül. Aztán volt egy későbbi, az első Fidesz-kormány idején lévő másik modell is, ahol egy miniszter irányította a Miniszterelnöki Hivatalt, és ott is volt hasonlóan közigazgatási államtitkár és politikai államtitkár is értelemszerűen. Szintén volt a miniszterelnök úrnak kabinetfőnöke, aki most éppen nagykövet Nagy Andor személyében, aki szintén államtitkári rangban látta el ezt a feladatot.

Magyarul, az elmúlt időszakban kétféle modell létezett. Mindkettő jóval kevesebbe került, mint amit most a miniszterelnök és a Fidesz eldöntött, hiszen nem járt akkora apparátussal, nem járt akkora forrásokkal. Az is igaz, hogy nem járt akkora presztízzsel, mint egy miniszteri bársonyszék, ami a mostani vitában mindenképpen fontos volt, ahogy látjuk.

Az államtitkár úr említette a hatékonyságot. Én ezzel a szóval óvatosabban bánnék ebben a kontextusban, hiszen bár sok minden kijöhet ebből, de hogy hatékonyságnövelés nem, az egészen biztos. Ez a vita ugyanis nem szűnt meg, csak csendesült. Azt lehet látni és tapasztalni, hogy a két úriember nem szerette meg jobban egymást, mi sem jobb példa erre, mint az, hogy Lázár János nem volt itt Rogán Antal miniszteri beiktatásán. Tudom, külföldön volt, de hogy őszinte legyek, pártelnökként nekem is volt olyan, amikor hirtelen külföldre kellett mennem, hogy valamilyen rendezvényen ne kelljen ott lennem. Tehát értem én, hogy ez a vita és feszültség megmaradt a két úriember között, ami viszont a hatékonysággal szemben ható tényező lesz, ez egészen biztos. Úgyhogy azt gondolom, nemhogy csendesült volna, nemhogy egyszerűbbé válna a kormányzat működése, hanem szerintem állandósulni fog egy politikai harc és vita, ami darázsfészket fog kialakítani egészen biztosan a miniszterelnök hivatalában.

Mondhatnánk azt, hogy ez legyen Orbán Viktor baja, csak - még egyszer mondom - mivel az adófizetők finanszírozzák, mivel a magyar kormányról van szó és nem a Fidesz elnökségéről, ebből kifolyólag bizony ez az ország, a nemzet számára is hátrányokkal járhat.

Tehát közigazgatási szempontból egészen biztosan vagy a kormány irányítása szempontjából is problémát jelent, ha két, ennyire egymással szembenálló vagy egymással vitában levő politikus az, aki ilyen komoly feladatot lát el a kormányban. Ismerve Lázár Jánost is, egészen biztosan nehezen viseli azt a békát, amit le kellett nyelnie, és egészen biztos, már csak az emberi pszichológia alapján, hogy keresni fogja a lehetőséget, hogy ezt hol tudja visszaadni annak, aki ebben a vitában, ebben a csatában lenyomta őt.

Ezért mond az ellenzék, legalábbis mi magunk erről véleményt, mert úgy látjuk, pusztán egy tünete a problémának, amit most törvényjavaslatként látunk. Egyszerűen nem lehetett másként megoldani azt a személyi konfliktust, ami kialakult a Fideszen belül, és ennek egyfajta nem túl jó megoldása, ráadásul az adófizetők számára drága megoldása, amit a miniszterelnök és a két érintett úriember kitalált. Attól tartunk, hogy ez további problémák eredője lesz, nem pedig a megoldása. Köszönöm, elnök úr.