Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Megértettem, államtitkár úr, hogy nincs könnyű helyzetben, és megértettem azt is, hogy semmilyen olyan kérdésre nem fog reagálni - az előző kapcsán sem reagált -, ami nem tartozik szorosan az előterjesztéshez. Most mégis azt kérem, hogy formabontó módon vegyen részt a vitában. Ezt ennek a tagjai egyébként nem szokták megtenni. Úgy gondolom, ha ön most megbontja ezt a kötelékrepülést, s egy komoly és lényeges politikai kérdésről komoly vitát lehet folytatni ebben a Házban, akkor egy nagyot tudnánk előrelépni. Ezért mondtam azt, hogy ezt a látszatdemokráciát valahol persze el kell játszani, de ebbe az is benne foglaltatna, hogy az államtitkár nemcsak a végszóban mondja el, hogy mire kíván reagálni és mire nem kíván reagálni, hanem közben is megpróbálunk iterálni, beszélgetni, közben is megpróbálunk egymással tárgyalni.

Az a baj, hogy amit Apáti képviselőtársam elmondott, hogy összefoglaló néven mondjam, az udvartartás honnan kerül finanszírozásra, most nem tudjuk, de nemsokára tudni fogjuk. Erről fog szólni ez a minisztérium. Én először azon gondolkoztam, hogy mi lehet majd ennek a statútumában. Az lesz-e majd a statútumában, hogy nagyon sokat kell lennem a miniszterelnökkel, vagy meg kell szerveznem a miniszterelnök néhány dolgát? Azt látjuk, hogy párhuzamos hatáskörök vannak, de a feltételek nem egyenlők. Ahogy azt Mesterházy Attila képviselőtársam is elmondta, ebben a cicaharcban most az egyik oldalra eléggé erősen lejt a pálya, mert az egyikük szabad kezet kapott. Bár itt azért vissza kell utalnom az előző napirendre - s ezért elnézést kérek - két mondat erejéig. Azért Lázár Jánosnak a Magyar Fejlesztési Bank keretein belül kapott mozgástere pénzeszköz és mindenfajta olyan eszköz kapcsán, amivel ő birodalmat építhet, véleményem szerint az sem kisebb, mint az a létszámkorlát, amit Rogán Antal ‑ most már miniszter - úr megkapott ebben a minisztériumban.

Arra is kérem államtitkár urat, már csak azért se szorítkozzunk mindig az előterjesztéshez, mert az előterjesztések összefüggésben vannak egymással. Az előbb is sikerült bebizonyítanom, hogy az nagyjából négy vagy öt előterjesztés volt, ami egymást követő, egymással összefüggésben lévő és ugyanazt a célt, ugyanazt az irányvektort és ugyanazt a célfüggvényt szolgálja. Úgy gondolom, e törvény esetében is persze el lehet arról vitatkozni, hogy milyen létszámkorlát, mekkora fizetés, milyen tanácsadói, főtanácsadói és egyéb posztok lesznek, de mégis azt gondolom, ha politikusok vagyunk, ráadásul komoly politikusok vagyunk, akkor minden egyes döntés hátterét, illetve az azt körülvevő politikai környezetet is kell vizsgálni.

Ebben én tökéletesen egyetértek Mesterházy Attila képviselőtársammal, aki elmondta, hogy mi ez a politikai környezet. Én is azt gondolom, hogy most egyensúlyozik ennek a két embernek a vállán Orbán Viktor, aztán majd meglátjuk, hogy merrefelé fog ez eldőlni, csak ez nagyon sokba kerül a magyar adófizetőknek. Nem ez az első ilyen. Megint vissza kell utalnom az első MFB-s előterjesztésre, ahol Seszták Miklóssal hozatták be azt, hogy ő köszöni szépen, nem kéri a Magyar Fejlesztési Bank forrásait, nem kéri annak az eszközrendszerét, és azt szeretné, ha a jövőben ezt az eszközrendszert egy jóval tágabban értelmezett normavilágban Lázár János tudná használni. Mi úgy gondoljuk, hogy ezek a harcok eléggé látványosan testet öltenek itt a parlamentben, méghozzá törvények formájában. Akkor is arra kértük önöket, amire most is, hogy a családi szennyest otthon mossák ki. Nem kell az, hogy ez a magyaroknak pénzébe kerüljön, nem kell ezért parlamenti ülésszakokat végigülni, nem kell ezért vitatkozni, és nem kell ezért látszattörvényeket meg látszatminisztériumokat hozni.

Államtitkár úr, önnek abban tökéletesen igaza van, hogy önöket teljes mértékben megilleti a kormányzati struktúra kialakításának a joga. De azt az álláspontunkat mégis el kell mondani, az hogy van, hogy a kormányzati propaganda magasabb szinten kerül reprezentálásra egy kormányban, mint az oktatásügy, az egészségügy vagy a szociális ügy.

(15.30)

Ezek a minisztériumok nincsenek, ezeket az ügyeket önök nem kezelik miniszteriális szinten, sőt egészségügyi államtitkárt, ugye, lasszóval fognak, mert értsen is hozzá, de azért nagyon fontos a lojalitás, és azért akárkit nem is ültetnének oda. Az oktatásügynél azt, hogy a KLIK-ben mi folyik, ez a minisztérium fogja megoldani? Hogy a közétkeztetésnél, a gyermekétkeztetésnél milyen problémák vannak, azt a propagandaminisztérium fogja megoldani? Igen, majd megpróbálják az emberi fejekben elültetni óriásplakát-kampányokkal, hogy kérem szépen, kiválóan teljesítünk. Csak amint kikapcsoljuk a tévét, amint ezeket a plakátokat önök leveszik, akkor mindenki a valósággal fog szembesülni. És államtitkár úr, higgye el, én bizton hiszek abban, hogy az oktatás, az egészségügy és a szociális szféra sokkal többet érdemel annál, mint hogy most Rogán Antalnak adjunk egy stokit, mert Lázár Jánosnak már van egy.

Nagyjában-egészében erről szól ez az előterjesztés, és akkor meg lehet nézni majd, hogy a cicaharc hogyan megy tovább, hogyan megy majd tovább ez a küzdelem, ami minden bizonnyal tovább fog menni, mert ez a két ember nem adja föl.

Még egy dologra föl szeretném hívni a figyelmet. Megkérdeztük, hogy ez mennyibe fog kerülni. A Költségvetési bizottságba ellátogatott az ön államtitkár társa, egészen pontosan már nem tudom, hogy államtitkár társa-e, L. Simon László. Ott azt láttuk, hogy a Költségvetési bizottság elé bekerült egy sor ennek a minisztériumnak a megnevezésével, amit összefoglalóan propagandaminisztériumnak nevezünk: kiadás nulla és támogatási igény nulla. Államtitkár úr, azt tudjuk, hogy ez most egyensúlyban van, és ez így helyes is. De azért ne legyünk naivak, mindannyian tudjuk, hogy ez nem fog így maradni.

Itt két dolgot kell megemlíteni. Az egyik az, hogy ha még mindig nem tudják, hogy ez mennyibe fog kerülni és milyen szervezettel fog működni, akkor meg szeretném kérdezni, hogy milyen tervezettséggel sikerült ezt a jogszabálytervezetet, illetve ezt a kormányzati struktúramódosítást elénk hozni. Nem tudják, hogy mennyibe fog kerülni, de még megbecsülni sem tudják. Sőt, azt kell önnek mondanom, hogy L. Simon László államtitkár társa ennél sokkal tovább ment, mert ő azt mondta, hogy nem tudja és nem is akarja megmondani a Költségvetési bizottságnak, hogy ez mennyibe kerül.

Államtitkár úr, ez nagyon nem helyes. Ha a parlamentnek felelős kormány egyik tagja annyit tud csak mondani, hogy nem tudom, annak sem örülünk, de azt el lehet fogadni. De ha a parlamentnek felelős kormány egyik tagja azt mondja a parlament egyik legfontosabb bizottságának, hogy nem akarom megjelölni az összeget, akkor azt úgy a bizottsági ülésen, mint ahogyan itt is, a plenáris ülésen, ki kell kérni magunknak. Ez nagyon helytelen! Nem jó gyakorlat, ugyanúgy, ahogyan nem jó gyakorlat, ha a normaszöveg egyben az indoklás is, mint az előző jogszabálynál, és ugyanúgy nem jó gyakorlat, ha nem akar beszámolni valamiről az államtitkár. Úgy gondolom, hogy a parlamentáris demokráciákban ez nem megengedett.

Úgy gondolom, hogy az önök értékítélete, illetve a belső harcaik alapján az a fajta realitásérzékelés valahol elromlott, tehát most már nagyon nehéz megkülönböztetni önöknek a rosszat a jótól, akkor hadd adjam önöknek zsinórmértékként azt, amit a miniszterelnök mondogat mindig mostanában, az a józan ész. Államtitkár úr, hol maradt el a józan ész akkor, amikor az oktatásügyért nincs felelős miniszter, az egészségügyért nincs felelős miniszter, a szociális ügyekért nincs felelős miniszter. Egy családbarát kormányban nincsenek ezekért felelős miniszterek, no de propagandaminiszter az kell! (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Arra nagy szükségük van a magyaroknak, nagy szüksége van ennek a parlamentnek, nagy szüksége van a jogalkotásnak is, még akkor is, ha önök mindig is el tudják majd erre mondani, hogy akár a jogszabály alapján is, de akár csak az egészséges jogérzetük alapján is önöknek természetesen nagyon-nagyon széles joguk van arra, hogy hogyan alakítsák ki a kormányzati struktúrát.

Mesterházy Attila képviselőtársam egy kicsit udvariasan fogalmazott abban, hogy a „hatékonyság” szó használatával itt csínján bánna. Én is így gondolom. Hogy a társadalom szervezésében, a társadalom életének szervezésében melyek a fontos a témák egy kormánynak és melyek nem, azt pontosan a kormányzati struktúra fejezi ki, államtitkár úr. A nagyon fontos társadalmi ügyek, amik igaz, hogy szoft szolgáltatások, hiszen az államnak pénzbe kerülnek, és nem lehet belőlük rengeteg pénzt elvenni, nem olyanok, mint mondjuk, a fejlesztések, azok önöknek nem fontosak. Nem fontos önöknek az egészségügy, nem fontos önöknek az oktatás, és nem fontos önöknek a szociális kérdés. Ezzel szemben sokkal fontosabb önöknek a saját hatalmuk fitogtatása, átmentése és igazából a józan ész határait már teljesen az irracionalitásba áttoló olyan döntések meghozatala, véghezvitele, amelyeket mostantól ennek a minisztériumnak az élén Rogán Antal fog majd koordinálni.

Úgy gondolom, hogy nagyon sok kérdéssel adósak ebben a tekintetben, és hát lezárásképpen ugyanazt tudom kérni, amit kértem még az MFB kapcsán is, egyfelől államtitkár úr vegyen részt a vitában, mondja el, hogy mit gondol el arról, amit elmondtunk, ne a zárszóban, hadd tudjunk reagálni rá, másfelől oldják meg a problémáikat házon belül, ne kerüljön az az adófizetőknek pénzbe. És ne kelljen azt hinni, hogy Lázár Jánossal érdemes összeveszni, mert akkor miniszter lesz abból a másik emberből, és akkor még egy minisztériuma lesz ennek az országnak. Ne keltsék ezt a hamis vagy talán csak hamisnak tűnő látszatot! Köszönöm a figyelmüket.