Banai Péter Benő

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági miniszté­riumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai nap a 2014. évi költségvetés végrehajtásáról volt szó. Arról a költségvetésről, melyet, ahogy Tukacs képviselő úr említette, az elfogadásakor a rezsicsökkentés költségvetésének neveztünk. Miért? Azért, mert a 2014. évi gazdasági folyamatokat a kormány számításai szerint meghatározta a rezsicsökkentés, ebből fakadóan az alacsony infláció, ebből fakadóan a vásárlóerő bővülése és ebből fakadóan a gazdaság növekedése és az ehhez kapcsolódó költségvetési bevételi és kiadási irányzatok meghatározása. Azt látom, hogy ez a költségvetés jobban teljesült, mint azzal előzetesen a kormány vagy az Országgyűlés kalkulált.

Gúr képviselő úr azt mondta, hogy az ígéret és a megvalósulás sokszor messze van egymástól. A képviselő úr ezt pontosan tudja, ha zárszámadásokat nézünk, emlékezhet azokra az évekre (Gúr Nándor: 2014-ről beszélj!), mondjuk, azokra a múlt évtizedbeli évekre, amikor azt mondta a kormány, hogy a hiány 3 százalékos lesz vagy ahhoz közeli, és ahhoz képest az Eurostat adatai alapján volt hat év az elmúlt évtizedben, amikor vagy a második legnagyobb vagy a legnagyobb volt az államháztartási hiány. (Gúr Nándor: Te akkor hol voltál?)

Ezt azért említem, képviselő úr, mert hála istennek, 2014-ben a költségvetés végrehajtásánál azt látjuk, hogy az eltérések összességében pozitív irányban valósultak meg. Ha az inflációt említettem, akkor a tervezett 2,4 százalékos infláció helyett mínusz 0,2 százalékos infláció volt, az említett rezsicsökkentésnek és kétségtelenül a tervezetthez képest alacsonyabb olaj- és nyersanyagáraknak köszönhetően. (Gúr Nándor: Közel a fele.)

A gazdaság növekedése nem 2 százalék volt, ráadásul nem is 3,6 százalék, amivel néhány hete még számoltunk, hanem a minden tagállamban szokásos úgynevezett GDP-revízió keretében a legújabb publikált számok alapján még magasabb, 3,7 százalékos. A folyó fizetési mérleg emellett rendkívüli aktívumot mutatott, a GDP 4,1 százalékát tette ki. A makromutatók tekintetében elmondhatjuk, hogy 2014-ben az államadósság GDP-arányos mértéke tovább csökkent. Az említett GDP új számoknak köszönhetően a tavalyi év végén az európai uniós módszertan szerint nem is 76,9, hanem 76,2 százalékos volt a GDP-arányos államadósság mértéke. Ez közel 5 százalékpontos csökkenés 2011-hez képest, és mindössze négy-öt ország volt, amely az Európai Unióban az államadósságot csökkenteni tudta, ezek között van Magyarország.

Ami az államháztartás hiányát illeti, 2014-ben a tisztelt Országgyűlés előtt lévő dokumentum szerint sikerült kitörni abból a körből, amely Magyarországot parlamenti választások évében jellemezte. Nem a 2002-es vagy 2006-os 9 vagy annál nagyobb GDP-arányos hiány, amit láthatunk, hanem a tervezett 2,9 százalék helyett 2,6 százalékban alakult a költségvetési hiány mértéke.

Ezért azt gondolom, hogy nem beszélhetünk választási költségvetésről, hanem azt látjuk, hogy az új Országgyűlés által megszavazott Alaptörvény rendelkezésével összhangban a kormány olyan költségvetést hajtott végre, mely az államadósság csökkenését eredményezte, és ez nem jöhetett volna létre, ha nem tartja kordában az államháztartási kiadásokat és nem figyel a bevételek beszedésére.

Ezek a kedvező makrogazdasági számok mit jelentenek vajon az emberek számára? Mit jelentettek 2014-ben az emberek számára? Azt jelentette, hogy a foglalkoztatottak száma 5,3 százalékkal bővült. Azt jelentette, hogy a nettó reálbérek 3,2 százalékkal bővültek.

Itt Volner képviselő úr ugyan említette, hogy euróban számolva van, ahol csökkenés van. De hát Magyarországon forinttal fizetünk a boltokban. Magyar­országon az infláció negatív tartományban volt, nem defláció volt, amire Mesterházy képviselő úr utalt, tehát nem az alacsony gazdasági növekedésnek vagy a gazdaság visszaesésének köszönhetően a kereslet szűkülése miatt csökkentek az árak - 3,7 százalékos növekedésnél erről nem is beszélhetnénk -, hanem épp a külső folyamatok mellett a rezsicsökkentésnek köszönhetően.

Tehát a reálbérek növekedése és a foglalkoztatás bővülése azt mutatja, hogy a lakosság ebből a gazdaságpolitikából, ebből a költségvetésből, amelynek végrehajtását látjuk, profitált.

Azt is el kell mondjam, hogy nem voltak olyan adóváltozások, nem voltak olyan kiadáspolitikai változások, amelyek értelmében ezekből a pozitívumokból a lakosságnak vagy a társadalomnak csak egy-egy szegmense részesült volna.

(16.40)

Képviselő úr pontosan tudja és ön is utalt arra, hogy például a minimálbérek vagy a közalkalmazotti minimálbérek hogyan változtak. Képviselő úr pontosan tudja és a statisztikákban megnézheti, hogy a reálbérek a minimálbéren foglalkoztatottak tekintetében is vagy a közfoglalkoztatásban lévők tekintetében is növekedtek.

Nézzünk akkor egy-két ágazatot, amire a vitában a tisztelt képviselők kiemelt hangsúlyt helyeztek. Az egészségügyről elmondtuk, hogy 2014-ben összességében több forrás állt rendelkezésre, mint 2013-ban. Engedjék meg, hogy egy-két tételt ki is emeljek! Az Egészségbiztosítási Alapon belül az összevont szakellátás 2014. évi teljesítése 106,6 százaléka volt a 2013. évi időszaknak. Ezen belül az aktív fekvőbeteg-szakellátás kiadásai 5,6 százalékkal növekedtek, a krónikus fekvőbeteg-szakellátás tételei 1,5 százalékkal emelkedtek, a járóbeteg-szakellátás kiadásai 1,4 százalékkal emelkedtek a 2013-as összegekhez képest.

Természetesen egyetértek azokkal a megállapításokkal, hogy ezen a területen is számos feladata van még a kormánynak - nem kérdés -, az egészségügy területén is, és bizony sok más területen sok feladat áll előttünk. No de az eddigi tényeket azért csak érdemes elismerni, a tényszámokkal nem lehet vitatkozni. Ezért vissza kell utasítsam azokat az állításokat, pláne a 2014-es zárszámadás kapcsán, amelyek arról szólnak, hogy a kormány az egészségügyből vagy az oktatásból forrásokat vont ki. Ez tételesen nem igaz. Ha az oktatást említettem, hadd mondjam el, hogy az összes oktatási kiadás 1722 milliárd forint volt, nagyobb mint a 2013-as kiadás. Vagyongazdálkodásról is szó volt, mintegy 300 milliárd forinttal bővült állami kiadások területén az állami vagyon köre. Az államigazgatási kiadásokról szintén sok szó esett.

Ugyan már említettem korábban, hogy ha a tisztelt képviselők megnézik a benyújtott javaslat 278. oldalát, illetőleg az ott kezdődő részletes állami működési kiadásokat, akkor láthatják, hogy bizony ebben az állami működési kiadás címszóban nemcsak az államapparátus fizetése, nemcsak az ő dologi kiadásaik vagy a beruházási kiadásaik szerepelnek, hanem olyan tételek is, amelyek az államigazgatás működéséhez nem kapcsolódnak. Ilyen például az európai uniós befizetések összege, amely hál’ istennek, növekedett azért, mert a gazdasági fejlettségünk is növekedett, és az uniós szabályok értelmében gazdaságifejlettség-arányosan kell hozzájárulni a közösségi költségvetéshez. De ilyen jellegű kiadások az európai uniós támogatások azon felhasználása, amely az állam működésének a hatékonyságát célozza növelni, vagy ilyen kiadási tételbe sorolhatók a vagyoni jellegű kiadások is.

Ezért azt kell mondjam, hogy 2014-ben, ha ezeket a tételeket leszámítjuk, az állam takarékosan gazdálkodott, sokszor azt hallom, hogy a béreknél túlságosan takarékosan és túlságosan visszafogottan is. Most értünk el, 2016-ban értünk el oda, hogy a gazdaság fejlődésével összhangban a kormánytisztviselőknél is sor kerülhet béremelésre, amit a 2016-os költségvetés tartalmaz. De a lényeg: nem látom a részletes 2014-es számok alapján, hogy az államigazgatás magára hol költött volna többet.

Az önkormányzati rendszerről is szó volt, és akkor megint hadd említsem azt, hogy a jelentős 2014. évi adósságkonszolidáció mellett, illetve ennek a hatásainak a kiszűrésével az önkormányzati rendszer pluszban zárt. És ezt megint egy nagyon nagy eredménynek tartom. Amikor azt mondtam, hogy a magyar államháztartás gazdálkodását választási években jelentős deficit jellemezte, akkor bizony ez az önkormányzati rendszerre is igaz. Az önkormányzati rendszerre is egy olyan átalakulást sikerült elérni, melynek értelmében megtört a korábbi időszak, és 2014-ben mindenféle központi forrás elvonása nélkül az önkormányzati rendszer pluszban zárt, hozzájárulva az állam egészének fegyelmezett gazdálkodásához és az államadósság csökkentéséhez.

Itt csatlakozni szeretnék Volner képviselő úrhoz, aki felhívta az adott szolgáltatási fegyelemre és az adott szolgáltatások rendszerességére a figyelmet. Igen, 2014-ben olyan változások is történtek, ame­lyek pont az adatok rendelkezésre állását segítették, rendszeres beszámolóra került sor. Bizony, ezek a rendszeres adatok fontosak ahhoz, hogy pontos képünk legyen az államháztartás gazdálkodásáról, és ami az átláthatóságot illeti, a kormány az önkor­mányzatok adatait is rendszeresen közzéteszi az Államkincstár honlapján.

Szó volt a jegybank működéséről. Ugye, a jegybank a kormánytól függetlenül működik, de azért azt hadd mondjam el, hogy örülök annak, hogy a jegybank pluszban zárt, nem kellett jegybanki veszteséget téríteni, ami az állami kiadásokat növelte volna. Ilyen szempontból a jegybank működése összefügg a 2014. évi költségvetés végrehajtásával. A jegybank pedig szuverén szervként a forrásait a törvényben meghatározott célokra használhatja. A jegybank által teljesített különböző jellegű kiadások nem minősülnek állami kiadásnak, ezért nem értelmezhető Volner képviselő úrnak azon felvetése, amelyben jegybanki forrásokat állami kiadási tételekkel hasonlít össze, hiszen módszertanilag nem összehasonlítható a két tétel.

A gyermekszegénységről szintén sok szó esett. Manninger képviselő úr pontosan fölidézte azt, hogy a 2010-es évhez képest fokozatosan, és azt mondom, felelősen, a gazdaság teljesítményével összhangban hogyan tudta emelni a gyermekétkeztetéssel kapcso­latos kiadásokat a kormány, és mit tartalmaz e tekintetben a 2014-es zárszámadáson túl a 2015-ös, ’16-os költségvetés.

Ami az ingyenes tankönyv­ellátást illeti, lehet kritikákat megfogalmazni. Biztos, hogy vannak olyan területek, ahol jobban is tudna működni az államapparátus, de örülök annak, hogy a 2014-es zárszámadásban is arról adhattunk tanú­bizonyságot, hogy az ingyenes tankönyvellátás, ami felmenő rendszerben közoktatási intézményeknél valósul meg, egy olyan plusz volt, amellyel a csalá­dokat, a gyermekeket próbálta segíteni a kormányzat.

Szintén nehezen tudom értelmezni azt, amikor a 2014-es kiadások között, mondjuk, a Várkert Bazár többször negatívumként szerepel. Engedjék meg, hogy én inkább annak az örömömnek adjak hangot, amely arról szól, hogy a főváros központi részén egy évtizedeken keresztül hányódó, rendkívül rossz állapotban lévő komoly objektum, komoly épület­együttes meg tudott újulni. Bizony, ez is a 2014. évi kiadások része volt.

Sokat beszéltünk a közmunkáról, illetőleg a foglalkoztatásról, de azt gondolom, hogy érdemes újból és újból elmondani, elismételni a tényadatokat. Gúr képviselő úr azt próbálta bebizonyítani, hogy nem vagy minimális foglalkoztatásbővülés volt a versenyszférában. Képviselő úr, kérem, hogy az európai uniós módszertan szerint működő (Gúr Nándor: KSH!) statisztikai hivatal adatait tekintse meg. (Gúr Nándor: Ismerem.) Örülök, hogy ezeket megtekintette, és ez alapján abban bízom, hogy revideálni fogja azokat a számokat, amelyeket ön említett. Ismét fölteszem azt a kérdést, ami immár költői kérdés marad, hogy tud-e ön Európában még egy országot mutatni, amely hasonló helyzetben volt 2010-ben, amikorhoz képest a foglalkoztatási viszonyokat hasonlítjuk, és ahol akár a verseny­szférában - ne beszéljünk akkor közfoglalkoztatásról, akár versenyszférában - ilyen jellegű foglalkoz­tatásbővülés valósult meg. (Gúr Nándor: Igen.) Tisztelettel kérdezem képviselő urat, hogy van-e ilyen ország. (Gúr Nándor: Igen, majd segítek.)

Nem szokásom, engedjék meg, hogy ezt mondjam, hogy politikai jellegű felvetésekre egy alapvetően szakmai vitában reagáljak, de amikor képviselő úr a több korrektséget kéri számon, az ígéretek betartását kéri számon a kormányon, akkor kérem, hogy nézze meg pontosan, hogy mit ígért a kormány. Nézze meg pontosan, hogy a 2014-es költségvetésben mit ígért a kormány és ezek hogyan lettek végrehajtva. És nézze meg azt, hogy korábban milyen ígéretek hangzottak el - itt óriásplakátokat említ -, mondjuk, 2006-ban, ha már a zárszámadásról beszélünk. Mit ígért az akkori kormány a 2006-os költségvetés végrehajtásában?

(16.50)

Hogyan alakultak a számok? Mit ígért azokon az óriásplakátokon, amelyeken az áfacsökkentésről beszélt, amikor látszódott az összes adatból, hogy sajnos gazdasági értelemben rendkívül rossz irányba mennek a folyamatok? Ezt nem én mondom, képviselő úr, ezt a Eurostat ténybeli, múltbeli adatai mutatják. Ezek alapján azt mondom, hogy az előttünk álló feladatokat természetesen látni kell. Látni kell azt, hogy számos területen sok probléma van még, amit meg kell oldanunk. Sokat szóltunk az egészségügy helyzetéről, a reálgazdaság diverzifikálásáról, a kkv-szektor megerősítéséről, az adórendszerbeli változásokról. Itt azért meg kell jegyezzem, hogy 2014-ben rendkívül sikeres volt az online pénztárgéprendszer működtetése. És meg kell jegyezzem, hogy a PwC tanulmánya szerint 2010-hez képest a termelést folytató szervezetek tényleges adófizetése jelentősen csökkent.

Tehát ebben az előttünk álló feladatokat is magába foglaló vitában a feladatok és a teendők elismerése mellett azért az eredményeket is el kell ismernünk. Én azt gondolom, hogy a 2014-es zárszámadás egy olyan dokumentum, amely mind a makrogazdasági célok teljesüléséről, az ígéretek teljesüléséről szól, mind pedig arról, hogy ezek a kedvező makrogazdasági folyamatok a mindennapok szintjén, a foglalkoztatottak szintjén is érvényesültek, illetőleg az egyes ágazatok szintjén is érvényesültek.

Mindezek alapján jó szívvel tudom ajánlani a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a költségvetés végrehajtását szavazataival támogassa. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)