Burány Sándor (MSZP)

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselő­csoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselő­tár­saim! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy hozzá­szólá­somban öt szempont köré csoportosítsam észre­vételeinket. Szeretném először is leszögezni, hogy az öt szempont alapján mi a véleményünk a beter­jesztett törvényjavaslat folyamán a folyamatok­ról, a tükörről, ami ezeket a folyamatokat tükrözi és a folyamatok következményeiről.

Először is, a magyar költségvetés fő jellemzője az, hogy átláthatatlan. Másodszor: a 2014-es eszten­dő kiváló gazdasági eredményei egyszeri kedvező folyamatokon alapultak, hosszú távon ez ebben a formájában fenntarthatlan. Harmadszor: a 2014. évi folyamatok nem javították, hanem rontották az ország versenyképességét. Negyedszer: a 2014. évi folyamatok alapvetően igazságtalanok társadalmi szempontból; és ennek következtében ötödször: ezeknek a folyamatoknak lényegében csak egy szűk kör látja a hasznát.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy részlete­sebben is kifejtsem ezt az öt szempontot, illetve az öt szempont alapján a véleményünket. Először is, az államháztartás működésének átláthatósága nem javult. Erre ma már nemzetközi vizsgálatok is utal­nak. Nemrégiben megnézték egy általános norma­rendszer szerint az Európai Unió, sőt az OECD-tagországok költségvetését, államháztartási folyama­tait aszerint, hogy mennyire átláthatóak, követhe­tőek. A vizsgálat végeredménye Magyarország szem­pontjából lesújtó, tisztelt hölgyeim és uraim. A magyar költségvetés a legátláthatatlanabb az egész Unióban, sőt majdhogynem az egész OECD-ben is. 100 pontból 49-et kapott Magyarország a költség­vetés átláthatósága szempontjából, ez elégtelen. Ezzel Magyarország az úgynevezett korlátozott infor­máció kategória alsó végén szerepel. Ahogy az elemzők megállapították, a költségvetés átlátha­tóságának hiánya a korrupció melegágya is, egyéb­ként erre Domokos László, az Állami Szám­vevő­szék elnöke is utalt egy rövid kitétel erejéig.

Nézzük kicsit pontosabban! A költségvetési törvényben a megállapítások szerint nem tartalmiak a magyarázatok. Nem frissülnek az indoklások az újabb és újabb dokumentumokban. A vizsgált nyolc­féle költségvetési dokumentumból Magyarországon három nem is készül el, ezek közül az egyik, ami nagyon fontos lenne, a költségvetési irányelvek, koráb­ban, a korábbi ciklusokban létezett ez a foga­lom, a tisztelt Ház tudott erről vitatkozni a kormány előterjesztése alapján. Ez ma a magyar parlament működéséből teljességgel hiányzik. Ismeretlen Magyar­országon a féléves jelentés kategóriája is, ami pontosan számot adna a költségvetési folyamatok alakulásáról. A dokumentumokban a nemzetközi meg­álla­pítások szerint nincsenek funkcionális bontásban a kiadások részletezve. És végül, de nagyon fontos megállapítás, hogy a maradékok, tartalékok elköltése és az átcsoportosítás lényegében teljesen a költségvetési felügyeleti rendszeren kívül törté­nik, a kormány rendelkezésére egy olyan gigan­tikus házikassza áll, amelyben lényegében hetente, ha akarja, naponta hozhatja a saját döntéseit arra, hogy mire költi ezeket a sokmilliárdos házikasszában rendelkezésre álló forrásokat.

Másodszor: a 2014. évi, valóban nagyszerű gazdasági mutatók jórészt egyszeri folyamatok ered­ményeként jöttek létre. Egyik legfontosabb eleme az EU-s pénzkifizetési ütem gyorsítása. Ez a 2014. évben csúcsra járt. Mintegy 1845 milliárd forint uniós támogatást fizettek ki ebben a választási évben. Ez soha többet nem tud megismétlődni, már csak a Magyarországnak szánt csökkenő források miatt sem. Ez egyszeri és megismételhetetlen telje­sít­mény, egyébként pozitív hatása van kétségtelenül. Egyfelől eredmény, hogy Magyarország ilyen gigan­tikus nagyságrendben tudott ebben az esztendőben uniós forrásokat lehívni és elkölteni, ezzel önma­gában nagy probléma nem is lenne, de ezt viszont nagy hiba beállítani a magyar gazdaság teljesítő­képességének, netán a kormány teljesítményének, az végképp nagy hiba lenne. 2014-ben a korábbi évekhez képest a kedvezőbb időjárás is segítette a gazdasági növekedést az agrárszektor eredményein keresztül.

Harmadszor: a 2014. évben az olaj és a gáz világ­piaci ára gyakorlatilag megfeleződött és ez a gazdaságot tovább élénkítette, ezen keresztül több adó­bevétel folyt be. Sajnálatosan meg kell állapíta­nunk, hogy minden törekvés ellenére az olaj és gáz világpiaci árának megfeleződése ilyen mértékű ár­csök­kenést belföldön egyáltalán nem eredményezett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Harmadik állításunk az, hogy ezek a folyamatok nem tarthatók fenn középtávon sem, és ezek a folyamatok nem javítják, hanem rontják Magyarország verseny­képességét.

(10.30)

Figyelmeztető jel, hogy a növekedési ütem idén 3 százalékra mérséklődik várhatóan, 2016-ban pedig az előrejelzések, elemzők szerint 2,5 százalék körüli szintre lassul.

Miközben a kormány egyfolytában arról beszél, hogy a magyar reformok működnek, meg kell állapítanunk, hogy nemzetközi összehasonlítások alapján a reformok eredményességének az égvilágon semmi jele, sőt ellenkezőleg, Magyarország versenyképessége folyamatosan romlik.

A régiós országok között, ha csak a gazdasági növekedést nézzük, 2015 második negyedévében - és ez a lassulásra utal - a cseh gazdaság 4,4 százalékkal, a román gazdaság 3,7 százalékkal, a szlovák gazdaság 3,1 százalékkal tudott nőni, míg Magyarország 2,4 százalékos gazdasági növekedést tudott mindössze felmutatni.

Ami pedig az előbb hivatkozott versenyképességi rangsorokat illeti, hölgyeim és uraim, a nemzetközi versenyképességi rangsorokban minden évben egy-két helyezéssel romlik Magyarország pozíciója, a 60. hely fölött van valamennyi vizsgált évben a magyar versenyképesség a rangsorban elfoglalt helyét illetően.

Ezt tükrözik egyéb adatok is. 2014-ben több adót fizettünk, mint a 2010. évi kormányváltáskor. Sőt, nemcsak több, hanem többféle adót is fizettünk. Volt, hogy hetente változtak az adószabályok, és közelítette a harmincat a Fidesz által bevezetett új adók száma.

Ez a kedvezőtlen folyamat az állami újraelosztáson is meglátszódott. Amíg 2010-ben az államháztartás összes kiadása valamivel kevesebb volt, mint a GDP fele, ez az arány folyamatosan romlott, egészen pontosan emelkedett, és 2014-ben már az 54 százalékot is meghaladta. Ez pontosan jelzi az állam, a kormány mohóságát, folyamatosan újabb és újabb terheket ró az emberekre, újabb és újabb terheket ró a gazdálkodókra.

Ugyanakkor az állam működése tekintetében egyáltalán nem visszafogottak a számok. Míg 2010-ben a GDP mintegy 15,3 százalékát fordította a magyar állam közvetlenül a működésére, ugyanakkor 2014-ben ez a szám már a 18 százalékot is meghaladta. Ha saját magáról van szó, akkor a kormány sokat és szívesen költ.

Tisztelt Ház! Az előző három szempont után rá kell térnem egy következőre, a negyedik szempontra, és ezek alapján sajnos meg kell állapítanunk, hogy a 2014. évet ugyanazok az igazságtalan folyamatok jellemezték, mint az előző éveket és sajnos az azóta eltelt időszakot is. Az egész gazdaságpolitikai filozófiai rendszer, az egész társadalompolitikai filozófiai rendszer egy alapvető igazságtalanságra épül. Ez pedig nevezetesen az, hogy a kormány azoknak a terheit csökkenti előszeretettel, akik a legjobb helyzetben vannak az országban, miközben azok terheit, akik ezekbe a kiváltságos rétegekbe nem tartoznak bele, folyamatosan növeli. Ez egy mélyen igazságtalan társadalomfilozófia. Ennek következtében Magyar­országon az embereknek körülbelül 20 százaléka jár jól, míg a 80 százalék napról napra él.

Ez a Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint mélyen igazságtalan és alapvető változásra szorul, 180 fokos fordulatra van szükség ebben a felfogásban. Az államnak ugyanis a mi felfogásunk szerint nem azokat kell támogatni, akiknek egyébként is jól megy, hanem azokat kell támogatni, akik a középosztályhoz tartozván egyre lejjebb és lejjebb süllyednek anyagi helyzetük tekintetében, és azokat kell támogatni, akik a legkilátástalanabb helyzetben vannak az országban. Ennek pont a fordítottja történik.

És végül ötödször. Ezekből az igazságtalanságokból fakadóan egy nagyon szűk réteg élvezi ennek a kormányzásnak a hasznát. Ennek a szűk rétegnek van egy teljesen objektív szegmense. Azok, akik az adópolitika révén jól járnak mindenféle egyéb kedvező jelek nélkül is, kormányzati segítség nélkül is, akik terhein érdemben csökkentett az állam, ők a legjobban keresők 20 százalékához tartoznak.

De van sajnos egy másik eleme is, nevezetesen, a kormány 2010 óta - és ez a ’14. évi folyamatokra is jellemző volt - egy gigantikus állami gépezetet hozott létre, és ennek a gépezetnek egyetlen célja van: a Fidesz holdudvarát pénzelni. Míg 2010 előtt Magyar­országon az számított korrupciónak, hogyha megsértették az általános törvényeket, 2010 után egészen egyszerűen olyan törvényeket hozott a mindenkori kormánytöbbség, ami segítette azok pluszjavadalmakhoz való jutását, akiket kedvezményes rétegként a kormány kiválasztott. Nem a törvények kijátszásával juttattak trafikokat új tulajdonosoknak, hanem a törvények megváltoztatásával, és nem a közbeszerzési törvények kijátszásával juttattak súlyos pénzeket törvénytelenül haveroknak, hanem a közbeszerzési törvények és jogszabályok olyan megváltoztatásával, amelyek eleve kedveznek azoknak, akiket a Fidesz kedvezményezni kíván. Közeli barátokról, rokonokról és a Fidesz holdudvaráról beszélünk.

Hogy csak friss példákat említsek egészen a kö­zel­múltból. Egészen elképesztő, hogy Magyarországon törvényes eljárásban súlyos milliókat lehet azzal keresni, hogy arra adnak kommunikációs tanácsokat egy minisztériumnak, hogy hogyan kell aktívan hallgatni. Néhány kormánytag esetében az az álláspontunk, hogy ingyen is befoghatnák a szájukat, de hogy súlyos milliókért kapnak tanácsokat arra nézve, hogy hogyan kell úgymond aktívan hallgatni és értelmesnek látszani mindeközben, ez egészen elképesztő. És mindezt nem a törvények kijátszásával, hanem olyan jogszabályok megalkotásával, amelyek ennek a folyamatnak kedveznek.

Jól jellemzi a helyzetet az egyik örökös nyertes nyilatkozata, aki egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy ha Istennek egyszer az a szándéka vele, hogy folyamatosan nyerjen a pályázatokon, akkor ő mit tehet Isten akaratával szemben. Nos, hölgyeim és uraim, az én meglátásom szerint ez nem Isten akaratából történt, nagyon is emberi kezek irányították azokat a pályázati kiírásokat és döntéseket, amelyek révén örökös nyertesekről beszélhetünk Magyar­országon, és ma már nem az a hír, ha egy kormány közeli csoport, egy kormány közeli vállalkozó komoly összeget nyer egy közbeszerzési eljárás keretében, hanem az a hír, ha véletlenül nem ő nyer. Nem Isten akarata tehát, hanem nagyon is emberi szándékok és nem tisztességes emberi szándékok motiválják ezeket a döntéseket.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek alapján, tekintettel arra, hogy szakmai szempontból a Magyar Köztársaság (sic!) költségvetése átláthatatlan, és ami pedig látható és érzékelhető belőle, az társadalmilag igazságtalan, a Magyar Szocialista Párt a benyújtott törvényjavaslatot nem fogja támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)