Volner János (Jobbik)

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előző hozzászólásomat ott fejeztem be, hogy szerencsére a kormány, úgy tűnik, megfogadta a Jobbik korábban tett javaslatát, és az államháztartás információs rendszerét megújította. Tudja, az önkormányzatok jellemzően elszállt hiányára gondolok és arra, hogy a kormányzatnak még az év lezárásakor sem volt tudomása arról, hogy mekkora lesz a hiány, hiszen nem álltak rendelkezésre az adatok.

Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el, államtitkár úr - és kifejezetten örülök neki, hogy végre egy szakállamtitkár képviseli a kormányt, aki talán érdemi észrevételeket is befogad, és kérem is az államtitkár urat, hogy majd ezeket az észrevételeket a kormányon belül a megfelelő információs csatornákon keresztül továbbítsa, legyen kedves -, hogy több olyan rendszer bevezetése történt meg az elmúlt években, ami nagy változóval járt Magyarországon, nagy számokat érintett, társadalmilag, gazdaságilag külön-külön vagy pedig egyaránt fontos volt. Nemrég az EKÁER-rendszer bevezetése volt ilyen. Voltak új adók, amelyek aztán kis részben teljesültek, erre rövidesen ki fogok részletesebben is térni. Azt látom, hogy jó néhányszor elmaradtak a hatástanulmányok, elmaradt ezek elkészítése, nem álltak rendelkezésre. Ezeket a hiányzó adatokat nevezte aztán a későbbiek folyamán az Állami Számvevőszék a maga előrejelzéseiben nem megalapozott költségvetési tételeknek, hiszen nem tudtuk megmondani hiányzó hatástanulmányok miatt, hogy pontosan mekkora lesz ezeknek a teljesülése.

Fontosnak tartom ezen túlmenően azt is, hogy tudom, a kormányzat működtet egy stratégiai ügyekért felelős főosztály alá rendelt referatúra-főosztályt, amelyen keresztül elvileg a Miniszterelnökséget vezető miniszter folyamatosan figyelemmel kíséri az adatok alakulását. Csak nehezen tudom elképzelni, hogy ez jól működik. Egyszerűen azért, mert azt láttuk, hogy nagyon komoly működési anomáliák voltak, jó néhány adat nem állt rendelkezésre, és hónapokon keresztül is megtörtént az, hogy amikor bevezettek egy-egy új intézkedést, akadozott ezeknek a végrehajtása, nem jutott a kormányzat elegendő mennyiségű információhoz. Gondoljunk arra, az online pénztárgépek, vagy nemrég az EKÁER bevezetése mekkora anomáliákat eredményezett, és mintha a kormány nem tudott volna eleget ezeknek a problémáknak a létéről. Az meg végképp érthetetlen volt, hogy miért nem lépett hamarabb ezekben. Gyanítom, hogy azért, mert a Miniszterelnökségnek nem állt rendelkezésére a megfelelő információ, és azok a vezetők, akiket egyébként időnként még el is távolítottak a posztjukról, gondolok itt akár az NFÜ korábbi vezetőjére, igyekeztek letagadni, hogy milyen hibákat vétettek. Gyakorlatilag ennek az egész ország megitta a levét a későbbiek folyamán.

Ezek a nagy rendszerek olyanok, államtitkár úr, mint az áfa teljesülése például, amihez a kormány bizonyos szempontból dicséretes módon hozzányúlt, hiszen hoztak olyan intézkedéseket, amelyekkel csökkenteni lehet a rendkívül nagy mértékű áfa­csalást, vagy akár az uniós forrásokra is gondolok, államtitkár úr. Itt szintén óriási számokkal dolgozik a kormány, szintén óriási változókkal, hiszen különböző operatív programok indulnak, de ezeknél is bizony nagyon komoly akadozás volt. Ha most belegondolunk abba, hogy százmilliárdos nagyságrendű pénzek megállításáról, ezek megakadásáról és utólag a gyors kiszórásáról van szó, akkor látni lehet, hogy azért ennek a kérdésnek sokkal nagyobb a gazdasági jelentősége, mint amit egyébként az ember az információs rendszer megújításával kapcsolatban egyáltalán tudatosíthatna magában. Tehát azt kérem az államtitkár úrtól, jelezze majd a kormány felé, hogy azt látom, hogy az információáramlásnak és a folyamatok optimalizálásának terepe a referatúra-főosztály megújítása lenne, illetve az, hogy ezekben az ügyekben előre tudjon lépni a kormány. Ez nagyon komolyan érinti a költségvetés egyenlegét is, hiszen ha elmarad az uniós támogatások kifizetése, vagy ez akadozik, vagy nem jön létre a megfelelő multiplikátor hatás azért, mert nem megfelelő operatív programokban költi el a kormány pénzét, akkor ennek sajnos megissza a levét az egész magyar gazdaság.

Hogy milyen nem megalapozott, megalapozatlan számításokra vonatkozó tételekről beszélek? Az energiaellátók különadója: 42,8 százalékkal kevesebb folyt be tavaly a költségvetésbe az előirányzott összegnél. Az előirányzatban 61,1 milliárd forint szerepel, ehhez képest 35 milliárd forint volt a tényleges teljesülés. Tehát, képviselőtársaim, amikor 42,8 százalékos a különbség a kormány által előirányzott költségvetési bevétel és a ténylegesen tel­jesült között, akkor úgy gondolom, alapos okkal beszél arról az ellenzék, hogy nem volt megalapozott szakpolitika e mögött a különadó mögött. Illetve arról is joggal beszélünk, hogy valakinek ezért gyakorlatilag felelnie kell, hiszen valaki nagyon csúnyán elkalkulált valamit. Nem aprópénzről beszélünk, több tíz milliárd forintos különbséget említhetek.

Az energiaadó szintjén egyébként ugyanúgy elmarad a költségvetési bevétel előirányzata a ténylegesen teljesült értéktől. Kisadózók tételes adója, a kata esetében 54,1 százalékos különbség van a költségvetési előirányzat és a tényleges teljesülés között. Ebből az adónemből a kormányzat 78 milliárd forintos bevételt remélt, ehhez képest 42,2 milliárd forint teljesült. Itt megint csak nagy a különbség. Nyilván államtitkár úr, mivel önt szakpolitikusnak tekintem több más társával ellentétben, elmondhatja erre, hogy ezzel alapvetően a költségvetés jól járt, hiszen egy olyan adónemről van szó, ami egy alacsonyabb adózást biztosít a vállalkozók egy részének. Ezt a vállalkozók vitatják, mert egy részük azért nem lép be ebbe az adónembe, mert úgy gondolja, hogy nem járna jól, és gyanítom, hogy a vállalkozó jobban tud számolni a saját pénzügyeit illetően, mint a kormány, de mindenesetre tény az, hogy ennél az adónemnél is jelentős volt a különbség. A kisvállalati adónál 28 százalékos volt a teljesülés az eredeti előirányzathoz képest.

Tehát jelentős mértékben eltérnek az előirányzatokban foglalt értékek attól, ami ténylegesen teljesült, és azt állítom, államtitkár úr, hogy ez a nem megalapozott szakmai munkára, a háttértanulmányok hiányára utaló jelenség, amivel most szembesülhettünk.

Fontosnak tartom elmondani, hogy az a tranzakciós illeték, ami most 277,9 milliárd forint értékben gazdagítja a költségvetést, továbbra is a magyar állampolgárok zsebéből hiányzik. Amikor a kormány gondoskodott arról, hogy bevezesse a tranzakciós illetéket, felhívtuk a figyelmet arra, hogy az egész pénzügyi szektort sújtani fogja ez a külön teher, ez az adóteher gyakorlatilag, hiszen bár illetéknek hívják, ténylegesen adóként funkcionáló költségvetési bevételről van szó.

Felhívtuk a kormány figyelmét, hogy a piac logikájából adódóan, ha az összes versenytárs ugyanezt az adóterhelést meg fogja kapni, akkor át fogják hárítani a magyar emberekre és a magyar vállalkozásokra a pénzintézetek ezt az adót. Ez meg is történt, ugyanis már december folyamán megküldték az ügyfelek részére, hogy a következő évben mennyiben fognak változni majd a tranzakciós díjak a banknál, és érdekes módon a tranzakciós díjak szinte minden banknál annyival változtak, amekkora tranzakciós illetéket a kormány kivetett a kisvállalkozásokra és a magánszemélyekre egyaránt. Erre felhívtuk a figyelmet. Többször elmondtuk, hogy a törvény elvileg úgy rendelkezik erről a kérdésről, hogy a teherviselője, a végső teherviselője ennek az intézkedésnek a pénzintézeti szektor. Erre azonban sem a kormány nem reagált, sem a pénzügyi felügyelet szerepét betöltő PSZÁF, később Magyar Nemzeti Bank nem reagált.

(15.20)

Tehát állítom, államtitkár úr - és ezt jó néhány szakmai tanulmány, szakmai értekezés is alátámasztja -, hogy az a 277,9 milliárd forint, ami befolyt az államkasszába, szinte teljes egészében a magyar vállalkozások és a magyar magánszemélyek zsebéből hiányzó adó. Ez az, amire a kormány azt mondta, hogy nem kell félni, mert annyira észrevehetetlenül kis mértékű lesz ez az adóteher. Ha visszaosztjuk egy-egy magánszemélyre vonatkoztatva, akkor láthatjuk, hogy évente közel 30 ezer forint/ma­gán­személy az a teher, amit ilyen módon kénytelenek vagyunk megfizetni a magyar gazdaságon belül.

Nagyon fontosnak tartom azt, államtitkár úr, amire nemrég a Gazdasági bizottság ülésén is sort kerítettünk. Ott egy olyan vitát folytattunk le, hogy a Magyar Nemzeti Bank eredményelszámolása hogyan alakul. A kormányzat akkor, amikor erre a jelentős, százmilliárd forintos nagyságrendű tételre kitérünk, rendszeresen azzal védekezik, hogy de hát a jegybanki függetlenség. Olyanfajta tulajdonosi kontrollhiányra, mint amit most megfigyelhetünk a Magyar Nemzeti Banknál, hogy a részvényesi szerepet betöltő állam nem tudja a tulajdonosi érdekeit képviselni a Magyar Nemzeti Bankon belül, mert ezt teljesen leválasztották róla, gyakorlatilag egész Európában nincs példa.

Én azt kérem államtitkár úrtól, ön gazdaságpolitikus, legalább ön legyen kedves megnézni azt, hogy például az angol jegybank eredményelszámolása hogyan alakul a gyakorlatban a magyar jegybanki eredményelszámoláshoz képest. Én ugyanis azt a politikai magyarázatot, amit a kormány adott arra, hogy miért nem vezetik be a férfiak 40 évi munkaviszony utáni nyugdíjaztatásának lehetőségét, nem tudom elfogadni. A kormány ugyanis azt mondta, hogy azért, mert nem áll rendelkezésre az a durván 150 milliárd forint, egyes becslések szerint 200 milliárd forint, amibe ez az intézkedés kerül. Ez azért fals magyarázat, mert akkor hogy lehet az, hogy egy évben el tud költeni a Magyar Nemzeti Bank 160 milliárd forintot meghaladó összeget a Pallas Athénéról elnevezett alapítványokba, és egy műkincsvásárlási, kastélyvásárlási és -felújítási programot indít. Tényleg fontosabb ezeket a Matolcsy György által végzett luxuskiadásokat fedezni, mint annak a költségvetési fedezetét megteremteni, hogy egy olyan férfi, aki négy évtizeden keresztül húzta az igát és fizette az adót a magyar költségvetésbe, végre elmehessen nyugdíjba? Különösen fontosnak tartom ezt annak fényében megvilágítani, hogy a magyar férfiak 25 százaléka meg sem éri a nyugdíjkorhatárt.

Ez egy olyan kérdés, államtitkár úr, amivel önöknek igazságossági és szociális alapon egyaránt foglalkozni kell. A teljes teher még csak nem is ez az összeg, nem ez a 150-200 milliárd forint, hiszen gondoljanak arra, hogy jelentős részben az érintett korosztály szociális segélyeken, jövedelempótló támogatásokon él, és az 55-64 év közötti korosztálynak a KSH adatai szerint tíz emberéből mindössze négynek van munkahelye Magyarországon. Hat ember ebből az érintett korosztályból nem dolgozik. Az érintett négy emberből pedig átlagosan egy közmunkásként tengeti a napjait. Tehát amikor én hangsúlyosan kérem a kormánytól, hogy tegye lehetővé a Jobbik törekvéseinek megfelelően azt, hogy egy férfi négy évtizednyi munka után elmehessen nyugdíjba, akkor ennek a gazdasági alapját is látni kell, hogy eleve a költségvetés szociális kiadásaiból fordítunk erre az érintett korosztályra, és a tényleges teher jóval alacsonyabb annál, mint ami egyébként a nyugdíjkasszában megjelenik.

Fontosnak tartom azt is elmondani, amiről Gúr képviselőtársam itt nemrég beszélt, hogy 1 millió új munkahelyet ígért a kormány, és a Fidesz 2010-et megelőző választási programjában az szerepelt, hogy ezt az 1 millió új munkahelyet a magyar vállalkozások fogják megteremteni. A kormány nem arról beszélt, hogy lassan majd a közmunkások országa leszünk, és százezerszám fogják az embereket a minimálbérnél is kevesebb összegért közmunkásként fog­lal­koztatni, a kormány arról beszélt, hogy a magyar vállalkozásoknál jönnek majd létre ezek a munkahelyek. Ha megnézi államtitkár úr ezeket a magyar vállalkozásokat, sajnos azt lehet látni, hogy rendkívül kis hozzáadottérték-teremtés folyik ezen a területen, és a magyar gazdaság szerepe az elmúlt években egyre inkább marginalizálódik az itt megtelepedett külföldi vállalkozásokhoz képest.

Fontosnak tartom azt elmondani, államtitkár úr, szembesülve a költségvetés teljesülésének számaival, hogy a magyar költségvetés 185,5 milliárd forinttal támogatta a személyszállítást - ez a közösségi közlekedés támogatását jelenti -, 141,5 milliárd forintot kapott a MÁV Start, 33,5 milliárd forintot kaptak a különböző Volán-társaságok a helyközi járataik iránt, de ezen a rendszeren belül óriási anomáliák vannak. Hadd mondjak egyetlenegy konkrét példát, tudom, hogy ez egy időkeretes vita és mindenre nem keríthetünk sort. Ózdi polgármesterünknél, Janiczak Dávidnál azzal szembesültünk, hogy az ózdi cigányok rendszeresen úgy utaznak a buszon, hogy van egy egészségügyi kártya, amely feljogosítja őt arra, hogy ne csak ő utazzon ingyen a helyközi járaton, hanem az az ember is, aki őt kísérőként elkíséri. Ezek az emberek nemegyszer megállapodnak a szintén buszra várakozó emberekkel, hogy a menetdíj feléért ők lehetnek a kísérőik, és ilyen módon gyakorlatilag ingyen utazhatnak a buszon. Amikor azzal szembesültünk, hogy Ózdon a cigányság egy része így egészíti ki a jövedelmét, akkor megtettük javaslatainkat a kormány felé arra, hogy ezt az anomáliát szüntesse meg, hiszen ez egy visszaélésszerű alkalmazása annak a szociálpolitikai kedvezménynek, amit az utazással kapcsolatban érvényesíteni szeretnénk.

Azt kérem a kormánytól, hogy ezeknek a lyukaknak a betömésére is kerüljön sor, hiszen - még egyszer mondom - közel 200 milliárd forintos költségvetési kiadásról van szó, amelynek jelentős része megspórolható lenne, ha ezek a visszaélések nem lennének jellemzőek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)