Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én nem tudom, miért csodálkoznak azon, hogy kritikát fogalmazunk meg. Amikor a költségvetési vita volt - ön is pontosan tudja, mert itt ült jó néhány napot -, államtitkárként elmondta, hogy felelőtlenek vagyunk mi, ellenzéki politikusok, mert túl sok módosító indítványt adunk be, a másik államtitkár, Novák Katalin pedig azt mondta, hogy csak bátran, bátran, minél többet, minél több ötletet. Bár hozzáteszem, hogy az elmúlt egy év alatt, amióta képviselő vagyok, de az elmúlt időszakot is lehetne mondani, önök aztán mindent leszavaztak, legalábbis a kormánypárti képviselők mindent leszavaztak, ha jobbító szándékú a javaslat, ha nem. Engedjék már meg, ha egyetlenegy módosító indítványt sem fogadnak be, akkor legalább kritikát hadd fogalmazzunk meg a költségvetéssel, majd a zárszámadással kapcsolatban.

Érdeklődve hallgattam a felszólalásokat kormányoldalról meg öntől, és folyamatosan azt hangsúlyozták, hogy családbarát, családbarát, családbarát. Egy bizonyos időszakban felhagytak ennek a használatával, de úgy látszik, most a zárszámadásnál megint előjön. Szeretnék kérdéseket feltenni, államtitkár úr. Főleg a kormánypárti képviselőkre vonatkozik, s főleg Orbán Viktor miniszterelnökre, ha önök annyira jól teljesítettek az elmúlt majd’ hat évben - mert ne már csak erről az egy évről beszéljünk -, akkor mondják meg nekem, hogy lehet Magyar­országon még gyermekszegénység. Hogy beszélhetünk arról, hogy Magyarországon a mai napig a legnagyobb szegénységi kockázatnak számít gyereket vállalni. Minden egyes kutatás azt hozza ki, hogy Magyarországon a legnagyobb szegénységi kockázatot a gyermekvállalás jelenti. Egy szikrával sem javult, sőt romlott az elmúlt öt évben ez az arány.

De térjünk vissza arra, hogy 2014-ben a KSH szeptemberben nem merte megjelentetni a szegénységre vonatkozó adatokat, majd ment az adok-kapok a parlamentben is, aztán novemberben sikerült ezeket az adatokat közzétenni a Magyar Tudományos Akadémia elkészített anyaga után, hiszen miután a Magyar Tudományos Akadémia már nem bírta úgymond cérnával, hogy a KSH nem végzi el a feladatát, ő maga készíttetett egy tanulmányt. Ennek kapcsán is elég rossz adatokkal szembesültünk. Elég érdekes az, amikor azt mondják, hogy mindent a családokért tesznek. Nagyon jó lenne egyszer Orbán Viktor véleményét hallani. Egyáltalán tudja azt, hogy mi zajlik itt? Lehet elmondani a kommunikációban napjában százszor, ezerszer, hogy családbarát intézkedés, családbarát intézkedés, csak el kell jönni vidékre és meg kell nézni, hogy ürül ki maga a vidék, hogy mennek el a fiatalok, és meg kell nézni, hogy a 18 év alatti fiatalok hány százaléka akarja már az érettségi után elhagyni az országot. Nem az egyetem vagy a főiskola után, hanem az érettségi után! Már nem 50 százalékról beszélünk, hanem húsz megkérdezett 18 év alattinak több mint a 90 százaléka mondja azt, hogy ebből az országból el akar menni.

Néhány dologra felhívnám még államtitkár úr figyelmét azzal kapcsolatban, hogy miért mondjuk azt, hogy igazságtalan volt a 2014-es költségvetés is. 2014-ben több adót fizettünk, mint a 2010. évi kormányváltáskor, és a tehernövekedés megint a kisjövedelműek millióit érintette a legérzékenyebben.

(15.30)

Átlagosan kéthetente változtak az adószabályok, közelítette a 30-at a Fidesz által bevezetett új adók száma. Az adókedvezményről nagyon sok mindent elmondtunk már, akkor csak egyetlenegy adatot mondanék. A háromgyerekesek adókedvezményét csupán egy igen szűk kör, a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők, a foglalkoztatottak felső egyötöde képes teljesen igénybe venni. Tudja, a három gyereket nevelő nők több mint 90 százaléka inaktív, államtitkár úr.

Az elmúlt évben mind abszolút értékben, mind arányaiban nőtt a magyar állam működésének költsége, miközben mérséklődött a szociális és jóléti kiadások értéke. A kormány nemcsak a tervezetthez képest, de a 2013. évihez képest is kevesebbet fordított a jóléti kiadásokra. Már elmondtam előzőleg is, míg 2013-ban a GDP 30,9 százalékát költötte az állam jóléti kiadásokra, addig 2014-ben már csak 28,7 százalékát. Érdekes, ha annyira minden rendben van, miért ezek a számok jöttek ki? Az állam a működésére, államtitkár úr, ugyanakkor a 2010. évben 15,3 százalékot költött, 2011-ben 19,1 százalékot, 2012-ben visszament 15,1 százalékra, 2013-ban ez 16,8 százalék volt, és utána megint felemelkedett 18,1 százalékra.

Többször elmondta, hogy a 2014-es költségvetés nem választási költségvetés volt. Akkor néhány dolgot engedjen már meg nekem, hogy figyelmeztessem rá, államtitkár úr. A kormány 2014-ben, a választás évében 100 milliárd forint felett rendelkezhetett minimális kontroll nélkül. A rendelkezésre álló összegből néhány tételt felsorolnék, államtitkár úr. A választások előtt Veszprém városának 718 millió forintot adtak, továbbá átvállalták a helyi aréna kamattartozásait, több mint 600 millió forintot. Jutott 800 millió forint a Welt 2000 Kft. megvásárlására és tanácsadói díjakra.

A Miniszterelnökség többletfeladataira 3 milliárd forint jutott. Orbán Viktor budai Várba költözésének előkészítésére 750 millió forint ebben az évben. A szakmailag teljesen elhibázott és a pedagógusok által kritizált állami tankönyvellátásra 8,8 milliárd forint pluszforrást biztosítottak 2014-ben. Bankvásárlásra jutott 17,1 milliárd forint, és háromszor adták át a Várkert bazárt, ami csupán 20 millió forintba került a választópolgároknak. Tényleg, a választás évében nem beszélhetünk választási költségvetésről. De ez nem a teljes lista, államtitkár úr.

Többször elmondtam, hogy egy kormány sikeressége a születésszámból is lemérhető, hogy Magyar­országon hány gyermek születik. 2011-ben volt az a nagyon rossz adat, amikor a 88 ezret alig haladta meg az élveszületések száma Magyarországon, majd 2012-13-ban egy minimális javulás következett be. És folyamatosan hallgattuk a sajtóban hol az államtitkárok megszólalását, hol a fideszes politikusokét, hogy na, beérett a családbarát kormányzás eredménye, most már több gyermek születik, és akkor most már minden rendben lesz. Igaz, hogy ez a 2-3 százalékos növekedés, persze, minden megszületett gyermeknek örülni kell, nagyon kevés eredménynek tekinthető. És pontosan attól félek a legutóbbi adatok közzététele után, ahol már 2014-ben a legutolsó adatként 0,7 százalékos emelkedésről beszélhetünk, hogy kifújt a családpolitikai intézkedések pozitív hatása. Az a felső egyötöd, aki nyertese volt ezeknek a családpolitikai intézkedéseknek, az egykulcsos adónak, a 16 százalékos adó bevezetésének, a jobb módú családokban megszülték azt a második vagy harmadik gyermeket, akit még úgy be tudtak vállalni, de körülbelül az év végétől, remélem, nem az fog bekövetkezni, hogy ténylegesen azt fogjuk látni, hogy itt véget is ért a bevezetett családpolitikai intézkedések pozitív hatása.

Ráadásul a mai napig nem kaptam arra választ, folyamatosan mindig felteszem a kérdést, hogy a KSH által kiadott adatokban a külföldön anyakönyvezett gyerekek hány százaléka számít be a születési adatokba. Mert, ugye, államtitkár úr, most már a külföldön anyakönyvezett gyermekeket is, akik magyar állampolgároknak vannak leanyakönyvezve, őket is beleszámítják a KSH adataiba. A mai napig nem kaptunk erre választ. Érdekes lenne ezt is tudni.

És itt még, amikor családbarát intézkedésekről beszélünk, Gúr Nándor képviselőtársam már többször felhozta, hogy mi a legnagyobb baj, hogy miért nem nő drasztikusabban, ha ennyire jó a kormányzás, a gyermekszületések száma. Azért, államtitkár úr, mert azok a nők, akik szülni tudnának ennek az országnak gyereket, már nem ebben az országban vannak.

Az a korosztály, amelynek most szülni kellene, hiába csóválja a fejét államtitkár úr, már nem Magyar­országon szülik meg a gyermekeiket, hanem külföldön. És azok a gyerekek, akik külföldön születnek, sok esetben még akkor sem tudnak hazajönni, ha hazajönnének, mert az anyakönyvi rendszer sokszor meg is gátolja ebben őket. Az elmúlt évek botrányából tudjuk ezt.

A másik meg, hogy egyáltalán ma Magyar­országon, ha arról beszélünk, amit képviselőtársam is mondott, hogy 1 millió új munkahelyet ígértek, mit gondol államtitkár úr, ma egy fiatal közmunkára vágyik? Én megmondom magának, hogy nem. Nem arra vágyik. Nem a közmunkában akarja meglelni élete boldogulását. Hozzáteszem, nem is tudja meglelni benne, és arra családot alapítani, tervezni nem is lehet. Önök annyira védik ezt a közmunkaprogramot. Hát, államtitkár úr, ha nagyon cinikus akarnék lenni, nem magát akarom bántani, mert maga legalább itt ül, de képviselőtársait igen, én kívánom maguknak, hogy előbb-utóbb részük legyen benne.

Még egyet a családbarát kormányzásról, hogy folyamatosan emlegetik szóban a nők szerepét. Tegnap kiderült, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úrnak mi a véleménye a nők szerepéről. Csak idézni szeretném. Egy szűk körű megbeszélésen Orbán Viktort megkérdezték, hogy miért olyan alacsony a felső női vezetők száma, és itt gondoltak a miniszterekre, mert nincs egy női miniszter sem, és nagyon alacsony, ha jól tudom, 7 államtitkár van a megszámlálhatatlan államtitkárok között. Orbán Viktor azt mondta: például azért, mert a magyar politika alapvetően a folyamatos karaktergyilkosságokra épül. Ez brutális helyzetet teremt, amit bírni kell, de a nők ezt nem bírják. Igen, ez az egy mondat általánosan kivetíthető a Fidesz családpolitikájára és nőpolitikájára. Csak néhány kérdést fogalmaznék meg, és ez kimondottan Orbán Viktornak és kormányának szól és képviselőinek: honnan tudja Orbán Viktor, hogy mi mit bírunk meg mit nem? Ezt ő nem tudhatja, mert ő férfi. A másik a karaktergyilkosság. Akkor, azt gondolom, hogy ő tipikusan elárulta, hogy a Fidesz-KDNP-nek milyen politikája van. Ezzel az egy mondattal elárulta Orbán Viktor, hogy ő milyen politikát folytatott az elmúlt öt évben. És akkor elcsodálkozunk azon, hogy nők nem vállalnak? Hát igen. Igen, akkor megadta Orbán Viktor erre a választ, hogy miért nem vállalják, vagy miért nem akarják egyáltalán, hogy ebbe a férfias világba több nő bekerüljön. Higgyék el, nem mi nem akarjuk, tesznek róla, hogy ne is vállaljanak a nők ebben szerepet.

Szóval, zárásképpen, államtitkár úr, egyre kérem, hogy a kritikát legtöbb esetben ne támadásnak vegye. A kritikát el is kell fogadni, és néha arra kérném önöket, bár ön erről nem tehet, mert nem ön fogja meghatározni, hogy mi a kormánypárt politikájának vonala, de kérje meg a kormánypárti képviselőket vagy a kormányát, hogy néha lehetne pozitívabban is hozzáállni az ellenzékhez, mert nem biztos, hogy az az igazság, amit önök látnak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)