Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, azt külön szeretném önnek megköszönni, hogy menet közben azért látom, hogy reflexiókat tesz itt a vitában elhangzott dolgokkal kapcsolatosan. Bár két órája várom, hogy azokra a kérdésekre is mondjon érdemi választ, ami a béreket érintő volt, ami a minimálbér, ami a közfoglal­koztatotti bér, sok minden egyéb más kérdését érintette. (Banai Péter Benő dr. Lukács László Györggyel konzultál.) Ebben még nem sikerült, úgy látom, előrelépnie. Így, ha mással kell foglalkozni, akkor valószínű, az elkövetkezendő időszakban is nehéz lesz. A folytatás tekintetében gyakorlatilag vissza­utalok néhány gondolat erejéig azért, hogy legyen kapaszkodója államtitkár úrnak.

Egy ország akkor sikeres, ha a benne élő állampolgárai sikeresek, és ha minél több, ha az egyik évben x, a másik évben meg x+y állampolgára sikeressé tud válni. Én meg azt látom, hogy a jó értelmű haszonszerzés tekintetében egyre keveseb­ben tudnak sikeressé válni, és persze vannak olyanok, akik meg nagyon sikeressé válnak. Elhang­zott itt a Parlament falai között is néhány sikeres vállalkozó, mindegy az, hogy gázszerelő vagy bármi más tevékenységet folytató, aki adott esetben - csak mondok egy példát, államtitkár úr, kapasz­kodónak önnek -, aki egy adott esztendőben felvesz 800 millió forint osztalékot, foglalkoztat 225 embert és 157 millió forint bért fizet ki a 225 embernek.

Tudja, itt sokszor szó esik arról, hogy multik, nem multik, egyebek. Ez nem a multik, ez a magyar vállalkozói körben felfedhető történet, amit mond­tam. Azt gondolom, hogy e tekintetben is lenne tennivalója a kormányzatnak, és a tennivalója nem az, hogy azt csökkentse, hogy valaki osztalékból mennyit vesz ki, hanem az, hogy azt növelje, hogy azok, akik dolgoznak, ne éhbérért tegyék ezt a tevékenységet, csökkenő értékű minimálbérért vagy ha már nem a minimálbérről, hanem a közfoglal­koztatásról is ejtett néhány szót az értékteremtő tevékenység kapcsán, akkor ne kétharmadnyi értékű pénzért, mint öt évvel ezelőtt. És az értékteremtéshez hozzáillesztetten pedig azt szeretném mondani a közfoglalkoztatásban, hogy abszolút egyetértek vele, csak az lenne a jó, ha ez messze döntő többségben lenne és nem kisebbségben, mármint az érték­teremtés.

Ha nem forrásokról, ha nem pénzről beszélünk, hanem arról, hogy mondjuk, hogy néz ki a munka világa, hiszen erről is szó esett, ha már itt, akkor nagy tisztelettel ajánlom államtitkár úrnak is, hogy forgassa a különféle, hitelesnek nyilvánított és mond­ható kutatásokat és kimutatásokat. Ezek azt igazolják vissza, hogy statisztikailag lehet arról beszélni, mintha több lenne a foglalkoztatottak száma Magyarországon, csak tudjuk nagyon jól, hogy például öt évvel ezelőtt, még a kormányváltás előtt a közfoglalkoztatásban dolgozott átlagosan 40-50 ezer ember, ma pedig úgy nézünk ki ebben a kérdés­körben, hogy 200 ezerrel több ember van a közfoglalkoztatásba bevonva. Persze, ebben van olyanfajta közfoglalkoztatási forma is, ahol hónapok hosszú időtartamát felölelve, mondjuk, 600 méter árok pucolását végzi el néhány tíz ember. A teljesítményértéke meg az értékteremtő mivoltja ezeknek a kérdésköröknek rögtön megkérdő­jelezhető. Volt olyan polgármester, aki a státusáról ezért mondott le, mert elfogadhatatlannak tartotta ezeket a folyamatokat, és számtalan polgármester van, aki nyilván ezzel nem tud azonosan gondolkodni.

De azt nem vitatom el, sőt erősítem, hogy ma Magyarországon a közfoglalkoztatásnak van helye, csak azt szeretném mondani és nem beszélek erről többet, ha közfoglalkoztatás, akkor értékteremtéssel párosuló legyen, legyen egyfajta teljesítmény-köve­tel­ményrendszere a történetnek, tehát a jó értelmű haszonelvűsége legyen meg a dolognak, hogy ne csak pénzkifizetésről szóljon - persze, hozzáteszem, arról a csökkenő mértékű pénzkifizetésről -, hanem felhal­mozott érték is termelődjön.

(15.00)

Munkaerőpiac tekintetében Tállai államtitkár úr, képviselőtársunk arról beszél, hogy 200 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ahhoz a számadathoz hármat rögtön akkor hozzáteszek, csak azért, hogy könnyebb legyen továbbgondolkodni. Ja, és még azt is mondta, hogy a közfoglalkoztatottak nélkül 1,8 százalékkal, tehát ha őket nem számítjuk be, akkor 1,8 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma abban az időszakban. 2014-ről beszélek.

Szeretném elmondani önnek, hogy százezer főnél több volt akkor egyik évről a másikra a közfoglalkoztatásban foglalkoztatottak számának a növekedése. Szeretném elmondani azt is, hogy az az 1,8 százalék, amennyiben igaznak tekintjük, amit mond Tállai államtitkár úr, akkor az egy 4 milliós foglalkoztatásnál 70 ezer főt jelent. De szeretném azt is elmondani, hogy ebben az időintervallumban, 2013-ról ’14-re 30 ezerrel - KSH - több azoknak a száma, akik egy éven belüli foglalkoztatottként külföldön találtak munkalehetőséget, és a magyar statisztikákban pedig foglalkoztatottként realizálják őket, írják jóvá őket. Magyarra fordítva, ott tartunk, hogy már csak 40 ezer. Azt is szeretném hozzátenni, hogy a diákfoglalkoztatás tekintetében 10 ezres nagyságrendű bővülés következett be, és akkor eljutunk odáig, hogy a versenyszférában ebben az időszakban született - hát, ha született - 20-25 ezer új munkahely.

Nagyon meg kell becsülni minden egyes munkahelyet, csak azt szeretném mondani, hogy önök 1 millió új munkahelyet ígértek a gazdaságban. Érti ugye, amit mondok: egymillió új munkahelyet a gazdaságban. Nem egy év alatt 20 ezret, négy év alatt akkor 80-at, nyolc év alatt akkor 160 ezret, hanem 1 millió új munkahelyet a gazdaságban. Ebből önök semmit nem teremtettek meg, semmit. Azt kell hogy mondjam tehát, hogy ez a tevékenység, ami a 2014-et is ilyen értelemben jellemzi, kudarcos tevékenység.

Azt mondja Tállai államtitkár úr, hogy a munka törvénykönyve rugalmassá tette a folyamatokat. Hát nem tudom, hogy akkor a kormány most miről tárgyal a Munkástanácsokkal meg a LIGA-val a sajtóhírek szerint, vagy csak sajtóhír, hogy tárgyalnak. Tehát a dolog lényege az én ismereteim szerint, hogy már a LIGA, amely lakájszakszervezetként működött a kormány mögött hosszú időn keresztül, már a LIGA is ezernyi ponton kifogásolja azt, amit egyébként támogatott a korábbiakban, és azt, amit a munka törvénykönyve változtatásakor a Magyar Szocialista Párt 508 módosító indítványában benyújtott. Érti, amit mondok, ugye, államtitkár úr?

Azt szeretném mondani tehát, hogy olyan blődséget legalább a Parlament falai között ne mondjon az államtitkár, ami arról szól, mintha csodát csináltak volna egy új munka törvénykönyvével, mikor az emberek messze döntő többségét és sokaságát kiszolgáltatott helyzetbe hozták. Számtalan példát lehet erre mondani. De még az állami fenntartású cégeket is, mert ismeri, ha nem ismeri, akkor mondom önnek: az állami működtetésű cégek esetében például a kollektív szerződések keretei között nem lehet pozitívabban eltérni, mint amit a munka törvénykönyve, úgymond a biblia meghatároz. Korábban ez nem így volt. Önök ezt is korlátozták. Magyarul, nem egyfajta szabályozást csinálnak e tekintetben a munkavállalók viszonylatában.

Azt akarom mondani önnek, államtitkár úr, hogy akkor, amikor munkanélküliségről, foglalkoztatásról, bérről beszélünk, akkor mindig vegye számításba azt, hogy mi történt az elmúlt öt évben. Ha nem tudja számításba venni, akkor, bocsásson meg, nem akarok pikírt lenni, forduljon Matolcsy volt miniszterhez, kérdezze meg őt, aki jelezte már korábbi esztendőkben, hogy 500 ezer ember hagyta el ezt az országot, és nem önszántából fakadóan, hanem azért, mert kiszolgáltatott helyzetbe kerültek ezek az emberek. Itthon nem tudták megtalálni, nem találták meg a megélhetés lehetőségét, és ezért, igen, mert tisztességes módon el akarják tartani a családjukat, elhagyták ezt az országot, és máshol próbálják a boldogulásukat megteremteni, és ebből a megszerzett forrásból segítik az itthon lévő családtagjaik mindennapjait.

Azt akarom mondani, hogy akkor, amikor nagyságrendileg 600 ezer ember az, aki az elmúlt öt esztendőben elhagyja ezt az országot, akkor azt is számításba kell venni, nemcsak azt, hogy ők ebbe belekényszerültek, hanem mitől esik el ez az ország, hogy a meglévő, a létező, megteremthető munkahelyek az ő számukra adtak volna az életvitelüket érintő megoldási lehetőségeket.

Azt akarom tehát mondani mindezekkel, hogy ha foglalkoztatás, akkor nem kell túl büszkének lenni arra, hogy munkanélküli státusból kvázi kiemelik - itt jön a kvázi, olyan mintha -, közfoglalkoztatottá, értékteremtővé emelnénk az embereket, sajnos sokukat kiszolgáltatott helyzetbe hozzák. Önmaguk is rosszul érzik magukat ezekben a helyzetekben, mert ők is tudják, hogy nem járulnak hozzá a társadalmi többlet megteremtéséhez, nagyon sokan belülről forrongnak, hogy ez így nincs rendben, és közben még azt a pénzt sem kapják meg persze, amit 2010-ben megkaptak, annak a kétharmad értékét tehetik zsebre a munkájuk eredménye kapcsán.

Szóval, azt akarom mondani, államtitkár úr, hogy nagyon nagy torzók vannak itt, merthogy ez a közfoglalkoztatás csak arról szól, hogy egyrészt foglalkoztatási statisztikát javítsanak, másrészt nyilván, aki közfoglalkoztatottá válik, azok a munkanélküliek köréből kerülnek ki, és ezáltal mintha a munkanélküliség csökkenne, de valójában effektív, kézzelfogható, a gazdaságban adóforintokat termelő munkahelyeket önök nem teremtenek. Ez a legnagyobb bűn, ez a legnagyobb hibája a történetnek, hiszen az alapígéretük az volt, hogy 1 millió új munkahelyet teremtenek a gazdaságban. 2014-ben sem tudtak e tekintetben elmozdulni, tehát eredményeket nem tudtak szülni.

Nem véletlenszerű, hogy a jövedelmek tekintetében, bár ön azt mondja, hogy a reáljövedelmek növekednek, azt kell hogy mondjam, hogy persze igaza van, ha ezt az egy mondatot itt befejezi. Csak ha vesszőt tesz, és úgy folytatja, hogy és a többsége az embereknek sajnos nem haszonélvezője, mert nem többletjövedelemre tesz szert, és a kisebbsége, a tehetős rétege meg sokkal többet keres, akkor igen, akkor ez így van, akkor igaza van. Csak hát egy társadalomban nem a kisebbségnek kell még jobban élnie, nem a kisebb közegnek kell még jobban élnie, hanem a többségnek, mert ahogy az első mondatomban mondtam, akkor sikeres egy ország, hogyha a benne lévő emberek minél nagyobb számban sikeressé tudnak válni, azaz normális megélhetés keretei között tudnak létezni.

És közben azt is kell mondjam, hogy ebben az időszakban, 2014-ben önök forrásokat vontak ki egészségügyből, oktatásból, szociális szektorból, jóléti ellátásból, sorolhatnám még, ezermilliárd forintos nagyságrendű forrásokat vontak ki, miközben 2014-ben több adót fizettek be az emberek, fizettünk be összességében, mint amennyit a 2010-es kormányváltáskor. Érti ugye, amit mondok?

Még mi párosul, mi társul ehhez? Az, hogy a versenyképessége is romlik eközben ennek az országnak; az, hogy az államháztartás átláthatósága nem javul. Magyarul, a korrupció melegágyává válik minden, ami azzá válhat. Az állam működési kiadásai nőnek, nem elvitatható módon. És tudja, itt 1 százalék a GDP 32 000 milliárdos nagyságrendjéhez illesztetten 320 000 millió forint.

Tudom, hogy nem érdemes önnek ezzel foglalkozni, inkább beszélgetnie kell, de azért jelzem ezeket a számokat. De ezért jelzem ezeket a számokat, hogy ha majd később visszaolvassa netán a jegyzőkönyvet, akkor majd írásban hat hónap múlva vagy a jövő évi költségvetés tárgyalásakor tudjon rá válaszolni.

Azt akarom még mondani önnek, és nemcsak önnek, hanem a kormányának legkiváltképpen, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a társadalom többségének a javát akarják-e szolgálni, és egy költségvetés kapcsán a valós folyamatok megmutatását kellene megtenni a kiszámíthatóság biztosítása mellett.

A növekedés, ha van, annak a felhasználása, hogy miként történik, ez nem mindegy az országban élő emberek számára. Nem mindegy az, hogy kik válnak jó értelmű haszonélvezővé, nem személy szerint, hanem társadalmi csoportok tekintetében. És nem mindegy az sem, hogy a kormány közben pazarló tevékenységet folytat vagy éppen nem. Azt akarom mondani, hogy ebben is egy kicsit visszafogottabbnak kellene lenni, a luxusberuházásokban és sok minden egyéb más dolgában, de a haverok meg a pereputty felé való pozitív intézkedés tekintetében is. Az átláthatóságot meg kellene erősíteni.

Költségvetési Tanács, ÁSZ: ha egy kicsit ezekben a dolgokban is mélyebbre ment volna, ha egy kicsit jobban górcső alá vette volna a történetet, akkor talán a kormány gazdaságpolitikáját érintően vagy a költségvetéshez kapcsolódó dolgok kapcsán is több olyan javaslatot tudott volna tenni, ami segíthetné a későbbiekben a kormány gondolkodását.

(15.10)

Summa: két dolgot mondok önnek javaslatként; ha elfogadja, el, ha nem, nem. Az egyik az: tegyenek eleget az alapígéretüknek. Egymillió új munkahelyet teremtsenek a gazdaságban! Hat éve kormányoznak, azóta eddig nem tett eleget ennek. Még két évük van nagy valószínűséggel. Próbáljanak meg minél inkább eleget tenni. A másik az, hogy ha a bérek, a fizetések tekintetében gondolkodnak, akkor legkiváltképp ott segítsenek, ahol legkevésbé van. Tudja, ott, ahol az ápolónő 70-80 ezer forintot keres, ott, ahol a minimálbéres 5 ezer forinttal kevesebbet keres, ott, ahol a köztisztviselői illetményalap változatlan. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)