Hegedűs Lorántné (Jobbik)

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tekintettel arra, hogy a képviselőtársam már a Jobbik frakciója részéről elmondta általánosságban, hogy mi a véleményünk a törvényjavaslatról, a tavalyi évi zárszámadásról, ezért most én bizonyos számok tekintetében szeretném ezt tovább részletezni, és próbálom erősen idézőjelbe tenni azt a kifejezést, amit Hargitai Jánostól hallhattunk, hogy „óvatos” gazdálkodást folytatott a kormányzat a tavalyi év során.

Elsősorban és elsőként az önkormányzatok költségvetéséről, tehát a IX. fejezetről szeretnék most itt beszélni, és az abban foglaltakkal kapcsolatban szeretnék egy-két kérdés és aggályt megfogalmazni.

Először is azt kell hogy mondjam, hogy azt láthatjuk, hogy abból, amit a költségvetési törvényben annak idején, tehát a 2014-es költségvetésről szóló törvényben a Ház elfogadott, vajmi kevés valósult meg valójában az önkormányzatok tekintetében, tehát az önkormányzati alrendszer tekintetében.

Először is azt kell hogy lássuk, hogy az általános működési keret kapcsán is jócskán spórolt a kormányzat. Ez jellemzően az egyes jövedelempótló támogatások kapcsán következett be, hiszen a segélyezési rendszer átalakításával, a települési támogatások fogalmának megalkotásával egy hatalmas nagy felelősséget és súlyt rakott át az önkormányzatok nyakába a kormányzat, gyakorlatilag kivonult erről a területről, és láthatjuk is az egyes önkormányzatok költségvetésében, hogy ez milyen jelentős pluszterhet jelent.

A másik a központosított előirányzatok kerete. Itt is jelentősen spórol a kormányzat, természetesen és nyilvánvalóan nem a kis kedvencek extráinál, hiszen azok betűre úgy teljesülnek, mint ahogy az a költségvetési törvény 3. számú mellékletében szerepelt, de ugyanakkor a közműfejlesztési hozzájárulás támogatásán, a bérkompenzáción, az e-útdíj miatti bevételkiesések miatti kompenzáción viszont jelentősen spórolhatott a kormányzat.

Ha már a bérkompenzációt említem, nem tudom nem szóba hozni itt is, most is a köztisztviselői illetményalap kérdését. Tisztelt Államtitkár Úr! Rendre-módra visszatérő probléma ez az önkormányzati hivatalok életében. A vidéket járva, polgármesterekkel, jegyzőkkel egyeztetve, azt kell hogy mondjam, hogy nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak azok az egyébként igen sok munkát végző hivatalnokok, akik próbálják azokat a feladatokat ellátni, amit a járási rendszer felállítása után még a kormányzat az önkormányzati hivataloknál hagyott. Úgy látjuk, hogy ez egy nagyon aránytalan rendszer, komoly egyensúlytalanság van, a járási hivatalok rendszere, a járási hivatalok leterheltsége az önkormányzati hivatalokkal szemben sokkal kevésbé arányos. Ugyanakkor az itt dolgozók, tehát az önkormányzati hivatalokban dolgozók bére pedig, azt kell elképzelni, hogy adott esetben az éhhalálnál több, de a megélhetésnél kevesebb. 100 ezer forintnál alig többet keresnek azok az emberek, akik egyébként diplomával rendelkeznek sok esetben, napi 8-10 órát dolgoznak rendkívüli felelősséggel és évtizedek tapasztalatával a hátuk mögött. Ha ezek az emberek elmennek aztán külföldre, csak egypár kilométerre a határ másik oldalára, mondjuk, paradicsomot szedni, a háromszorosát keresik meg. Ezt szeretné elérni a kormányzat? Nem hiszem. Ezeket az embereket igenis ott kellene tartani mint a vidék értelmiségét ezekben a hivatalokban, ezt a tudást, amivel ők rendelkeznek, meg kellene menteni a jövő számára.

De megyek tovább. Meglepő és sajnálatos, hogy az európai uniós fejlesztések támogatása sorból is jelentős összeget spórolt meg a kormányzat, a 17 milliárdból 16 milliárdot, és a vis maior keretnél is azt láthatjuk, hogy az eredetileg tervezett 7,7 milliárd helyett csak közel 5 milliárd lett felhasználva. Itt szeretném megjegyezni, tisztelt államtitkár úr, és nagyon szépen kérem, hogy ezt a kérésemet tolmácsolja a kormányzat felé, hogy maga a vis maior keret kiírása is, tehát az a kormányrendelet, ami ezen összeg felhasználásáról pontosan rendelkezik, nem jó.

Az a helyzet, ha egy életszerű példával alátámasztom ezt a problémát, hogy ha egy nagy esőzés elmos egy utat, akkor vis maior keretből lehet arra pályázni, hogy ennek az útnak a rekonstrukciója megtörténjen. De a víz természetrajza az, hogy ha megint esik az eső, megint arra fog lezúdulni, megint ugyanazt az utat fogja elmosni.

(12.10)

Tehát nem pusztán a helyreállítást kéne ebből finanszírozni, hanem a jó megoldást. Tehát valami olyanfajta megoldást, ami nem jelent újabb és újabb kiadásokat az azt követő időszakokban. Tehát a vis maior helyzetet adott esetben lehetne bizonyítani, de azt is, ha egy jó megoldással ki lehetne váltani egy régi rossz helyzetet, ami mindig újabb és újabb problémákat okoz, akkor talán nem feleslegesen lenne ez az összeg kifizetve. Ez nem az Országgyűlés feladata, ez a kormányzat feladata, a kormányrendelet szövegezésében kéne valamifajta módosítást végrehajtani.

A továbbiakban azt kell mondjam, hogy ha a teljes IX. fejezetet megnézzük, akkor ezek az előbb elmondott spórolások mintegy 58 milliárd forintot jelentenek, ugyanakkor mégiscsak 8 milliárddal többet fordított a kormányzat erre a szektorra. Ez az 50 milliárdos különbség bizonyos értelemben személyre szabott pályázatokon, személyre szabott támogatásokon keresztül történik. Én nem vitatom ezeknek a jogosultságát. Egészen biztos vagyok benne, hogy van olyan hivatal az önök háta mögött, ami ezeket az adott esetben pályázat útján, adott esetben egyedi döntések útján elbírált összegeket megnézte, és eldöntötte, hogy pontosan mennyi hova kerüljön. Ugyanakkor én azt vitatom, hogy amikor költségvetési törvényt gyárt az Országgyűlés, akkor nekünk is jogunk lenne erről az igen jelentős összegről - mondom még egyszer, 50 milliárd forintról beszélünk - nekünk magunknak dönteni, nem utólag látni a zárszámadáson keresztül, hogy ez pontosan mire is ment el.

Hadd mondjak egy példát, mert nem tudom kihagyni, valami miatt ez nekem úgy látszik, különösen is érdekes. Hódmezővásárhely ingatlanokkal kapcsolatos beruházásai 200 millió forintot értek meg a tavalyi évben a kormányzatnak. Tudjuk, hogy ez még mindig aprópénz ahhoz képest, amit ebben az évben fog kapni, mert ez 1,2 milliárd forint lesz. Fölteszem, hogy más önkormányzatnál is vannak ingatlannal kapcsolatos beruházások, ezért tehát azt gondolom, hogy talán megérte volna ennek a tételnek az Országgyűlés elé hozása is még annak idején, a költségvetési törvényjavaslat vitájában.

Ugyanakkor, ha ezt az 50 milliárdos tételt vizsgáljuk, akkor azt kell lássuk, hogy ez részben, 6,3 milliárd forint tekintetében a rendkívüli kormányzati intézkedések 113 milliárdjából lett átcsoportosítva. Próbáltam volna megnézni, hogy ez a 113 milliárd - hogy most már egy következő tételre térjek át - pontosan mire is lett elköltve, és a részletes tételes beszámoló számtalan konkrétumot is tartalmaz, ugyanakkor elég sok olyan általánosságot is, ami megint csak további részletezés és indokolás után kiáltana. Ilyen például, hogy a Miniszterelnökség többletfeladataira háromszor is lett jelentős összeg fordítva, egyszer például 500 millió, utána 3,1 milliárd, majd végül 284 millió. Azt gondolom, hogy ez az összességében több mint 4 milliárd forintnyi összeg szintén megérne egypár gondolatot, egypár mondatot, adott esetben az államtitkár úr részéről, hogy az egyébként igen jelentős költségvetéssel bíró Miniszterelnökség vajon miért és mire költött többletfeladatok címén 4 milliárd forintot.

A másik az, ami a rendkívüli kormányzati intézkedésekkel összefüggő gondolat és probléma. Tudom, hogy ebben a kérdésben az államtitkár úrtól személyesen is, hogy a tisztánlátásomat segítse, igen jelentős segítséget kaptam már a korábbiakban, és higgye el, hogy nem véletlenül rugózom ezen a tételen, amit most mindjárt el fogok mondani. Azt gondolom, hogy ez a probléma, mint cseppben a tenger mutatja azt, hogy valójában az egész költségvetési törvény, de még maga a zárszámadás is, annak a parlamenti vitája gyakorlatilag egy vicc. Igazából arra megy a pénz, amire önök szeretnék, és nekünk, egyszerű jámbor országgyűlési képviselőknek, erre rálátásunk, belelátásunk vajmi kevés lehet. Ez pedig a Városliget-projekt, amiről én most kérdezni szeretném önt.

Eredetileg 2014-ben úgy nyitottunk, hogy mintegy 10 millió forintot fog csak ez a nagyon-nagyon fontos feladat kapni. Hirtelen-váratlan aztán az év során ez az összeg több mint 3 milliárd forintra növekedett fel, illetve az is utána még további módosításokat élt meg. Mindenesetre összességében azt kell lássuk, hogy magából a fejezetből - tehát a XX. EMMI-fejezetbe lett ez beletéve - összességében, az önök elszámolása szerint 2,6 milliárd forint lett elköltve. De a rendkívüli kormányzati intézkedésekből is 3 milliárd forint.

Először is arra szeretném kérni a tisztelt államtitkár urat, hogy mielőtt választ adna, komolyan érdemes lenne kimennie a Városligetbe, és körbenézni, átgondolni, hogy mit láthattunk ott egy évvel ezelőtt, és átgondolni azt, hogy vajon most mi van ott, illetve tapasztalni, hogy mi van ott, és azt kell lássuk, hogy abszolút semmi különbség nincs a tavalyi, mondjuk, egy 2014. év eleji állapot és a jelen állapot között. Fel kell hogy toluljon bennünk a kérdés, hogy akkor mi az ördögre költöttek önök több mint 5 milliárd forintot. Arra, hogy a Városliget Zrt. egy offshore-cégtől béreljen egy irodát? Vagy hogy újabb és újabb tervpályázatokat írjanak ki, amivel borzolják a közízlést? Mert tudjuk, hogy olyan tervpályázatok és olyan győztes tervpályázatok születtek, amelyek az egyszerű állampolgárban is komoly megütközést keltenek. Hozzáteszem, hogy egyetlen nyertes pályázóval sem írtak még alá egyetlen szerződést sem. (Tukacs István közbeszól.) Igen, igen, időközben meg az a fordulat is beállt, hogy igazából nem is ott fognak ezek az épületek megvalósulni. (Banai Péter Benő felé:) Látom, hogy nagy lelkesedéssel lapozgatja azokat a fejezeti köteteket, segítek. Kérem, az I. fejezeti kötetben a „liget” szó nem szerepel. Tehát azt nyugodtan be lehet csukni. Ebben lett volna egyébként a rendkívüli kormányzati intézkedések 113 milliárd forintja, tehát ebben a „liget” szó nem szerepel. Ha az V. fejezeti kötetet tetszik elővenni, amiben az EMMI szerepel, na, ott szerepel, de a következőképpen szerepel. Egy fillér nincsen benne, hogy mire lett elköltve ez az összességében 5 milliárd forint. Arról van benne szó egy olyan 10-15 soron keresztül, azt a problémát mutatják be számunkra, hogy ez egy kiemelt üggyé lett nyilvánítva, és a restaurálási központnak, az úgynevezett OMRRK-nak vannak bizonyos hatósági ügyei, amivel gondok vannak. Erről szól. Tehát az 5 milliárd forint elköltéséről egy szó sincsen.

Szeretném kérni mély tisztelettel, államtitkár úr, mivel múltkor is kaptam ilyen tekintetben segítséget, hogy tegye már meg, hogy eljuttat, akár a Költségvetési bizottságon keresztül hozzám egy listát, egy beszámolót, hogy tulajdonképpen akkor miről is beszélünk. Mert higgye el nekem, megmondom őszintén, az a probléma, hogy erre az 5 milliárd forintra például, ha csak egy kistelepülési problémakört nézünk, hatalmas nagy szükség lenne. Ha azt nézzük, hogy a belterületi utak milyen állapotban vannak, hogy a helyközi közlekedés rendszere mennyire lepusztult és ki lett üresítve, hogy az emberek nem tudják a saját munkahelyüket megközelíteni, vagy ha azt nézzük, hogy az intézmények milyen állapotban vannak adott esetben egy-egy kistelepülésen, vagy nézhetjük akár az egészségügy helyzetét vagy az oktatás helyzetét, szóval erre a pénzre mind-mind hatalmas szükség lenne.

Csakúgy - és ez lesz a zárógondolatom -, ha megnézzük a befolyt játékadót és a koncessziós díjat, mivel nincs már rá időm, ezért csak egy gondolatot hadd vessek fel. Miért ne lehetne, hogy egy hűbérurat a kormányzat nagylelkűen támogat? Nevezzük ezt a hűbérurat most az egyszerűség kedvéért Andy Vajnának. Azért vet fel ez egyébként problémát, nem maga az, hogy valakit támogatni szeretne a kormányzat, hanem azért, mert amit csak ebben az évben, illetve a 2014-es évben fog kapni önöktől, az a sok-sok milliárd forintnyi, játékadóból leírt koncessziós díjnyi ajándék, az a sok-sok milliárd is, az előbb említett problémakörre, mondjuk, a kistelepülések támogatására milyen jól jönne, ugye, államtitkár úr? Vajon miért nem arra költi a kormányzat?

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)