Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bürokráciacsökkentéssel kapcsolatosan miniszter úr expozéjából, illetve abból, amit előttünk van, rögtön azt lehetett látni, hogy ez Lázár János politikai krédója volt. Nagyon látszott, hogy ezen rengeteget dolgozhatott, illetve az elhangzott felvezetésből, amely egyébként egy nagy történelmi kitekintés is volt és nagyobb kontextusba helyezte magát az egész bürokráciacsökkentést, nagyon úgy tűnt, hogy egy kormányzati igazságbeszédnek lehetünk a tanúi, amelyben nagyon sok ambiciózus megfogalmazás, nagyon sok ambiciózus javaslat is van, így maga a törvényjavaslat is mind a 110 törvény módosításával sok helyen nagyon ambiciózus.

Én egészségügyi politikusként azonban mégis látok még olyan területeket és olyan lehetőségeket, ahol további bürokráciacsökkentésre van lehetőség, és amelyek ténylegesen lehetőséget biztosítanak az embereknek arra, hogy sokkal könnyebben vegyenek részt a mindennapi dolgok intézésében. Tekintettel arra, hogy maga az egészségügy nagyon szövevényes, jogszabályok által nagyon komoly mértékben átszőtt és rendkívül particionális terület, ezért nagyon sokszor és nagyon gyakran találkozik nemcsak a beteg, hanem maga az egészségügyben dolgozó személy is, aki sokszor nem is a bürokrácia része, a bürokrácia nagy terhével. Tehát ha azt mondjuk is - és ezt mondta valahogy Lázár János is -, hogy most nem koncentrálunk a belső bürokrácia csökkentésére, mégis kell majd ezzel foglalkozni az egészségügyben mindenképpen, és egy része azoknak a javaslatoknak, amelyeket megfontolásra javasolok, egy belső csökkentést is fognak ebben az esetben indítványozni. Ahogy fogalmazott, legyen az életük része, tehát az emberek életének legyen olyan része, amire azt mondják, hogy jobb lett, ezek például, amiket most javasolni fogok, olyanok lehetnek, amikre azt fogják mondani a lakosok, hogy általuk az életük jobb lett.

Lényegében végigmenve a jogszabályon, több helyen érinti átfogóan az egészségügyet, így akár az egészségügyi hatósági igazgatási tevékenységről szóló törvényt, de mondhatnánk például az egészségügyi közvetítőkről szólót és a kamarai jogszabályokat, majdnem mindet érinti. Nem szeretnék egyenként kitérve felmondani ezt a hozzávetőleg hét-nyolc olyan területet a törvényjavaslatban, amelyet egyáltalán érint, és amelynek egészségügyi vonatkozása van. Összességében megállapítható, hogy kis léptékkel, de mégiscsak segíti a bürokrácia csökkenését, főként a határidők csökkenésével. Sok helyen a két hónapos határidőt 45 napra csökkenti, más helyeken a 30 napos határidőt rövidíti, például a gyógyszer-engedélyezés vagy az új kábítószerek és egyéb engedélyezés, illetve beazonosítás vonatkozásában. Ez azért is nagyon fontos, mert kiemelt prioritása van nemcsak a bürokráciacsökkentésben, hanem a népegészségügyi szemléletben, a megelőzésben is annak, hogy ezt a területet, tehát a gyógyszerbiztonságot, a kábítószerek háttérbe szorítását és az ellenük való hatékony fellépést a kormány komolyan vegye. Tehát ez nemcsak a bürokrácia csökkentésének, hanem a hatékonyabb rendszernek is fontos eleme lehet.

De ami nagyon fontos és talán a hatékonyság szempontjából szintén kiemelendő és előremutató, az az új gyógyszertárak létesítésére és azok működési engedélyére vonatkozó, 21 napra rövidített eljárási határidő. Illetve a függő hatályú döntés alkalmazása szintén sokat fog segíteni olyan egészségügyi igazgatási ügyekben, ahol korábban nagyon sokszor tapasztalhattuk azt, hogy a hatóságok vagy szakértelem, vagy idő hiánya miatt, vagy csak szimplán a bürokrácia tehetetlensége miatt hallgattak. Éppen ezért a kérelmezői döntésnek, az abban foglalt kérelmezői megállapításoknak megfelelően a hallgatás jogkövetkezménye lesz, hogy ebben az esetben mindenképpen teljesülni fognak az általa kérelmezettek. Tehát a függő hatályú döntések nagyon jó irányba mozdítják el az egészségügy vonatkozásában a bürokrácia csökkentését.

De nem minden a bürokrácia csökkentése - és hogy is lehet igazából a bürokráciát csökkenteni? Itt törvényjavaslatokat, illetve törvényjavaslatban törvények módosítását látjuk, de szívesen ajánlok most az államtitkár úr figyelmébe olyan kormányrendeleteket, illetve olyan kormányzati eszközöket, ahol bőségesen van lehetőség a bürokráciacsökkentésre és az emberek mindennapi kínjainak, terheinek csökkentésére.

Ilyen például, ami mindenkit érint a mai modern világban és az alapvető mobilitásunkhoz hozzájárul, a gépjárművezetők alkalmassági vizsgálata, ahol jelenleg egy olyan rendszer áll fenn kormányrendelet alapján, hogy minél fiatalabb az, aki alkalmassági vizsgára megy, annál drágábban végzik el részére ezt a vizsgálatot, annál több díjat fizet a háziorvosnak vagy bármilyen más orvosnak, de jellemzően háziorvosnak, aki az alkalmassági vizsgálatot végzi. Holott, ha megnézzük az igazi célját, azaz hogy alkalmas-e egészségügyileg valaki a vezetésre, illetve a közlekedésben való részvételre, akkor inkább azt kellene mondani, hogy ahogy haladunk előre a korral, annál alaposabb vizsgálatokra van szükség, annál jobban kell vizsgálni az érzékszervek, a látószervek állapotát, az általános keringési állapotot. Az egészségi állapotának általános vizsgálatára van szükség tehát, így azt feltételezhetnénk, hogy minél több vizsgálatot kell elvégezni, annál drágább egy ilyen vizsgálat az orvosnál.

Ehhez képest ennek pont az ellenkezője érvényesül. A 24 és 40 év közötti gépjárművezetői alkalmassági vizsgálatnál 7200 forintot kell fizetni, míg a 60 évet betöltött személynél, aki még nem érte el a 70 évet, 2500 forintot, holott azt is tudjuk, hogy általános egészségiállapot-romlás van, ez statisztikailag, az OECD, a KSH felméréseiből és minden egészségügyi felmérésből evidenciaalapúan, ahogy mondani szokták, bebizonyosodott és bizonyítható. Az életkor előrehaladtával bizony azok a képességeink, azok az egészségi állapotaink, amelyek különösen alkalmassá tesznek minket a biztonságos közlekedésre, hanyatlanak, csökkennek, megszűnnek, vagy rossz esetben valamilyen rossz károsodást szen­vednek. Tehát pont az ellenkezője lenne indokolt.

De hogy mindenkivel szemben fairek legyünk, itt egy olyan javaslatot is lehet mondani, hogy a kormánynak azt kell megfontolnia, hogy minden korosztályra egy egységes, de a kezdő korosztályénál, tehát a 7200 forintnál jóval alacsonyabb díjat kell bevezetni valahol a középértéken. Úgy gondolom, hogy ez belefér a Lázár János által javasolt 10 milliárd forintos teljes kihatásba. Lényegében ebben az esetben nem is az állami szereplőktől, hanem, bár lehet, hogy ennek a háziorvosok nem fognak örülni, de ez nem is örömködés tárgya, hanem egy nagy társadalmi jónak a tárgya, a háziorvosoktól kerülne ez az összeg elvonásra, tehát úgymond a 10 milliárd forintot nem érintené. Azonban teljesen méltányos, teljesen jogos és teljesen időszerű lenne, hogy egy ilyen teherkönnyítést bevezessünk a gépjárművezetői alkalmassági vizsgálatokra járók számára és egy teljesen kiegyensúlyozott korfát mutathatna.

De nagyon fontos egyébként, és ez is el van dugva jó mélyére a kormányrendeleteknek, az orvosi látlelet kérdése. Ez szintén egy olyan neuralgikus pont, amelynek megoldása nagyban növelné a jogszabályok élhetőségét és alkalmazását. Egyszerű példát hozok erre. A családon belüli erőszak, a hozzátartozók közötti erőszak, vagy bármilyen, egymással függelmi viszonyban lévők közötti erőszak esetén nagyon gyakran a látlelet az egyedüli bizonyíték, tekintettel a tanúk zárt körére, az élethelyzet sajátosságára, gyakran a látlelet az, amely tudja igazolni egy-egy ilyen bántalmazás mértékét, illetve egyáltalán a megtörténtét. Most 3500 forintot kell fizetnie annak, aki orvosi látleletet szeretne magáról vetetni.

Úgy gondolom, hogy szintén méltányos lenne, egyébként a családon belüli erőszak elleni küzdelem jegyében, illetve a kapcsolati erőszak visszaszorítása jegyében, hogy mindazok a személyek, akiknek orvosi látleletre van szükségük bármilyen okból is, szintén egy könnyebben hozzáférhető eljárásban részesüljenek, az eljárási díjat vagy a látleleti díjat szintén lehetne csökkenteni. Ez az egészségügyi szolgáltatókat érintené. Tehát ez már jellemzően az a szint, amely a 10 milliárdos Lázár János-féle csökkentési keretbe bele kell hogy férjen.

(12.50)

Ezt már az állami fenntartású egészségügyi intézményeknek úgymond a plusz bevételi forrásaiból vehetné el vagy venné el az állam. De úgy gondolom, itt szintén nagyobb társadalmi jót kell szolgálni, és szintén egy, ha nem is a bürokráciacsökkentést, de a bürokráciának egy szebb színben való feltüntetését eredményezné.

A másik nagyon érdekes, és ez már csak a továbbgondolásra alkalmas, az egészségügyi dokumentáció kérdéskörének a végleges rendezése egyszer. Erre én mindenképpen javasolnék - és ez szintén bürokráciára kihatással van - egy egészségügyi dokumentációs általános szabályzatnak a létrehozását, hiszen nagyon sokszor azt látjuk, és az államigazgatásban is van ez, és legyen bíróságról szó vagy kórházról szó vagy állami szervekről vagy rendőrségről, teljesen más és más összegben kapunk iratmásolatokat, illetve iratmásolatidíj-megfizetésre teljesen más összegben kerül sor.

Vannak olyan egészségügyi intézmények, ahol 100 forint/oldalért lehet iratmásolatot kérni egészségügyi dokumentációról, van olyan, ahol alapdíjjal és a fölötti oldalszámdíjjal oldják meg. De például egy 100 forintos oldaldíjnál kiszámolhatjuk, hogy az egymillió forintos, talán nem is túl drága, de már nem is túl olcsó másolókészülék, ami jellemzően egyébként lenni szokott egy-egy ilyen intézménynél, az egymillió forintos készüléknek az ára gyakorlatilag tízezer oldal szimpla másolási díjból jön össze. Számolva azzal, hogy egyébként egy átlagos tonernek a kihordása, tehát magának a festékkazettának a kihordása 2-5-10 ezer, tehát méretétől függő, tehát gyakorlatilag egy festékkazettával, ha ilyen betegmásolatokat adunk ki, ilyen áron - az extrém, egyébként 100 forintos díjjal, jellemzően 40-50 forint környékén van -, akkor egy tonerrel megkeresi az egészségügyi intézmény annak az árát, amibe maga az egész készülék került.

Mondom, ez egy nagyon egyszerűsített és extrém példa, de ebből az analógiából kiindulva, szintén lehetne barátibb az állami egészségügy vagy bármilyen egészségügyi szolgáltató akkor, amikor iratmásolat kiadásáról vagy dokumentáció kiadásáról van szó. Ezek mind olyanok, amelyek egyébként nem törvényi módosítást, hanem kormányrendeleti módosítást vagy egy közös, valamilyen szabályzat, adott esetben akár törvényi szabályzatnak a létrehozását is jelentik.

Összességében tehát megállapítható, hogy mind­az, ami az egészségügyet érinti a bürokráciacsökkentésre irányuló jogszabályban, az előremutató. Természetesen nagyon particionális, mint maga az egész egészségügyet szabályozó jogi tömeg, azonban talán itt nem lenne érdemes megállni, tehát mindenképpen érdemes benne továbbmenni. Ahogy Lázár János fogalmazott, négy ügyet említett, amiben tovább kell lépni, én arra kérem a kormányt, hogy ötödik ügyként vegye oda az egészségügyet, ötödik ügyként vegye fel az egészségügyi bürokrácia csökkentését, hiszen ezzel még hatékonyabbá tehető az egyébként viszonylag szűkös erőforrásokkal gazdálkodó állami egészségügyi rendszer.

És a másik pedig, hogy kísérlet tárgyaként jellemezte ezt miniszter úr, hogy a mostani bürokráciacsökkentés egy kísérlet tárgya, én úgy gondolom, bátran kísérletezzenek az egészségüggyel, de ne csak kísérletezzenek a bürokráciacsökkentéssel az egészségügyben, és a kísérletezés erre vonatkozott, hanem ténylegesen lépjenek is hatékonyabban, ezen a téren is nyilvánuljanak meg.

Így hát én összességében azt javaslom, hogy a kezdő lépéseket sokkal nagyobb lépésekkel, erősebb tempóban és az egészségügyre is kiterjesztve, nagyobb mértékben kiterjesztve szíveskedjen a kormány megtenni. Összességében ezek voltak az egészségügyi bürokráciacsökkentésre való javaslataink, illetve észrevételeink. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)