Szabó Sándor (MSZP)

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem kívánok elméleti kérdésekkel foglalkozni, hogy hogyan is alakult ki az államigazgatás története, hiszen azt tényleg Lázár úr elég hosszasan megtette, igyekszem a jelenlegi törvényre koncentrálni. Azonban az állam mindenhatóságának szerepét, az erős és költséghatékony állam szerepét engedjék meg, hogy egyetlen példán keresztül hadd cáfoljam. Történetesen azon keresztül, hogy az önkormányzatok jogfosztása gyanánt ugye elvették az önkormányzatoktól az iskolák fenntartóságát. Odakerült az államhoz, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz azzal a céllal, hogy majd sokkal szakmaibb lesz, sokkal költséghatékonyabb lesz, sokkal jobban fog működni, s lám-lám, azért bebizonyosodott, hogy az állam ezzel a feladattal nem igazán tudott megbirkózni, hiszen se nem lett költséghatékonyabb, se nem lett jobban működő, se nem lett hatékonyabb. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy magát a vezetőjét gyorsan le is kellett váltani.

De valóban, itt az előttünk álló törvényjavaslat, ahogy több képviselőtársam már elmondta, több mint 150 oldalon 110 törvényt módosít, amelynek önmagában az elolvasása sem rövid idő. Annak értelmezése és nyilvánvalóan az ebben lévő jogszabályoknak egy korábbi jogszabályra való visszahivatkozása még több időt vesz igénybe, és a lényeg igazából valóban azon van, hogy ennek a gyakorlati megvalósítása hogyan fog megtörténni. Én is csak azt a szót tudnám mondani, amit egyébként Lázár miniszter úr mondott, hogy ez számomra is úgy tűnik, hogy ez egy kísérlet lesz.

Azonban a kormány szándékát én értem, és azt kell mondjam, hogy a tervezett változtatások nagy részének irányát jónak is tartom, jónak is vélem, amennyiben tényleg arról van szó a közigazgatás átszervezése kapcsán, hogy tényleg a bürokrácia csökkentését szolgálják az intézkedések. A szabályok, a hatósági intézkedések gyakorlati élethez való igazítását szolgálják, ahhoz való közelítését, az egyes határidők csökkentését vagy az eljárási rendek gyorsítását, tehát összegezve egy operatívabb, gyorsabb ügyintézést kíván lehetővé tenni az emberek számára. E tekintetben azt gondolom, hogy az irány jó.

Azonban az a kérdés, hogy a törvényjavaslat hogyan tudja szolgálni ezt a tervezett célt, az nyilván a jövőben fog kiderülni. Hiszen, mint mondtam, jószerivel adminisztratív intézkedésekről van szó, úgymint a határidők csökkentése vagy a határidő-hosszab­bítások lehetőségének a kizárása, de ez önmagában nem lehet elég és nem is lesz elég ahhoz, hogy valóban érdemben csökkenjen a bürokrácia. Azt gondolom, hogy teljességében csak akkor lehetne igazából értékelhető az előttünk álló jogszabálytervezet, ha az eljárásokat szabályozó egyéb jogszabályok, itt főként a kormányrendeletekre gondolok, tehát azoknak a tervezett változtatásai is megismerhetők lennének számunkra. Hiszen nyilvánvaló, ezek a törvényi változások, amelyek most ebben a törvényjavaslatban vannak, összefüggnek a kormányrendeletekkel is. Az eddigi tapasztalatok alapján sajnos azt mondhatjuk, hogy a bürokrácia csökkentésére tett kísérlet eredményeképpen a hatóságok terhei általában növekedtek, az ügyfelek terhei pedig közel sem csökkentek olyan szignifikánsan, mint ahogy az elvárható lett volna. Ha pedig azt látjuk, hogy a hatóságok helyzete nem tud javulni, sőt inkább romlik, akkor azért eleve kizárt az, hogy az ügyfelek helyzete érdemben javulni tudjon.

Egy példát is szeretnék erre mondani. Itt van például - a miniszter úr is kiemelte - az építésügy, az egy fontos feladat lesz, pontosan az építésügyek elektronikus ügyintézése. Korábban hogy működött egy ilyen építésügyi hatósági eljárás? Az ügyfél benyújtotta a kérelmét, mellékelte hozzá a tervdokumentációkat az önkormányzat szakhatósági irodájához, most ugye megteheti a kormányhivatalok, járási hivatalok irodájában is, hiszen az építéshatósági ügy két szinten is zajlik. Megtette, ezt engedélyezés után a szakhatóság visszaadta az ügyfélnek. Ma ugye elektronikus úton lehet csak feltölteni az építési kérelmeket, amit túlnyomó részt az emberek nem tesznek meg, több okból: vagy nincs internet­elérhe­tősége, vagy egész egyszerűen kényelmesebbek az emberek, vagy tulajdonképpen nem ért hozzá, mert olyan bonyolult a rendszer. Ezért mit csinálnak? Benyújtják papír alapon és digitális adathordozón pedig mellékelik a tervdokumentációt. Mit tud csinálni a hatósági ügyintéző? Ezt az anyagot beszken­neli, miután beszkenneli, ezt az anyagot kinyomtatja, ráadásul két példányban kell megtennie. Egyet nyilván visszaad az ügyfélnek, egyet pedig az iktatásba tesz, hiszen minden elektronikusan beérkezett kérelmet iktatni kell. És az iktatás pedig papír alapon történik.

A tervdokumentációt persze többször ki kell még nyomtatni, hiszen adott esetben ki kell vinni a terepre, az ügyfél még kérhet belőle példányt, vagy esetleg más szervnek, a banknak is oda kell adni. Ilyen értelemben tehát azt tudjuk mondani, hogy a papírfelhasználás csak ennél a konkrét ügymenetnél ugrásszerűen megnövekedett. Értelemszerűen semmivel sem lett költséghatékonyabb, nyilván a költségek is megemelkedtek, és amit a szkennelésre, a nyomtatásra, a hitelesítésre fordított időt a hatósági ügyintéző, nyilvánvalóan ez az érdemi munkától vette el az időt, vagyis hát az ügyfelektől.

(13.00)

Ez csak egy példa volt, de számos hasonló jellegű példát lehetne mondani, hogy a hatósági eljárások gyorsítása hogyan nem valósult meg.

Mint mondtam, nyilvánvaló, hogy ez a törvényjavaslat, ami a parlament előtt van, egy óriási változtatási javaslat a közigazgatás életében, és azért félő, hogy ennek töredéknyi változtatási elképzelései is egyfajta káoszt idézhetnek elő a közigazgatásban, úgyhogy további kérdések fogalmazódtak meg bennem.

Történt-e például arra vonatkozólag felmérés, hogy a mostani hatósági ügyeknél a jelenlegi eljárási időket figyelembe véve milyen mértékű az ügyek feldolgozása? Nagyon egyszerűen arra vagyok kíváncsi, hogy mekkora az elmaradás vagy egyáltalán van-e elmaradás a jelenlegi határidők mellett az egyes szakhatósági ügyek ellátására. Nyilván adódik ebből a kérdés, hogy ha ilyen van, tehát ha elég sok az elmaradás az ügyek intézése kapcsán, akkor mi a garancia arra, hogy a bürokrácia csökkentése kapcsán a rövidített szakhatósági eljárási idők tarthatóak lesznek, ha jelenleg a hosszabbított eljárási időket sem tudják tartani a dolgozók. Nyilvánvalóan a papír mindent elbír, de azt, hogy a gyakorlatban ez hogyan valósítható meg, azért mégiscsak látni kellene.

Aztán nyilvánvaló, azáltal, hogy csökkennek a határidők, az egyes eljárásokban egyfajta többletteher jelentkezik majd a közigazgatásban és a szakhatóságoknál dolgozóknál. Ergo kevesebb idő alatt ugyanannyi vagy több feladatot kell ellátniuk. Ismét fölmerül a kérdés, mi a garancia arra, hogy a dolgozók legalább olyan szakszerűen és hiba nélkül meg tudják valósítani ilyen megnövekedett többletterhek mellett a feladataikat.

És ha már többletterhekről beszélünk, nyolc éve nem történt a közigazgatásban illetményemelése, fizetésemelése a dolgozóknak. Nyilvánvaló, egy ilyen többletmunka-elvárás mellett, azt gondolom, hogy jobban meg kellene becsülni a közigazgatásban, illetve az önkormányzati szakhatóságoknál dolgozókat egyaránt. Aztán fölmerül a kérdés, mégiscsak egy gigaméretű változtatási javaslatról van szó, hogy hogyan fognak erről értesülni azok az ügyfelek, azok az emberek, akik érdekében ez a változtatás zajlik, hogyan fogják megtudni az emberek, hogy adott esetben egy tevékenységhez kötődően már nem engedélyezési eljáráson kell részt venniük, hanem csak bejelentési kötelezettségük van.

Szóval, összességében azt tudnám elmondani, hogy a hatósági eljárások egyszerűsítésére és gyorsítására vonatkozó törekvések természetesen abszolút üdvözlendők, azonban a határidők lerövidítéséről törvényt alkotni önmagában nem lehet elegendő, ha a gyorsabb eljárások személyi és tárgyi feltételei nem adottak vagy legalábbis ezeket nem ismerjük. Márpedig Lázár miniszter úr is és a kormány is a törvénytervezet kapcsán ezzel teljességében adós maradt, tehát ezeket a kérdéseket nem ismertük meg. A mindennapi tapasztalatok pedig sajnos azt támasztják alá, hogy túlságosan nagy az az optimizmus, amit Lázár úr a törvényjavaslatból adódóan elmondott. Köszönöm, hogy meghallgattak.