Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Első ránézésre még üdvözölhetnénk is a kormány azon törekvését, ami kicsit már szerényebb, mint az első bürokráciacsökkentő bejelentés, amikor még 100 milliárdos nagyságrendű költségmegtakarításról beszéltek hosszú távon ennek eredményeképpen, de most arról van szó, hogy egy 10 milliárdos nagyságrendű „befektetésből” majd a következőkben gazdasági kipörgő hatások és pozitívumok keletkeznek, egyelőre még felbecsülhetetlen szinten.

De látnunk kell, hogy bár alapvetően támogatandó ez az irány, amerre elindultak, álláspontom szerint nagyon megkésve, egy ötéves késéssel, de legalább most elindulni látszanak erre, ugyanakkor számos olyan részterület található, fogyasztóvédelmi, gazdasági, piacfelügyeleti területen, amelyek azért veszélyeket is rejtegetnek, vagy pedig nem teljes­körűen körülbástyázottak, ily módon a magyar polgárok, kisvállalkozók érdekeit akár még sérthetik is. Ilyen és szemet szúró például a fogyasztóvédelem tekintetében az úgynevezett fogyasztóvédelmi referens szerepének megváltoztatása. Korábban a Jobbik is támogatta azt az indítványt, amelynek értelmében nagyvállalatoknak kötelességük volt olyan fogyasztóvédelmi referenst alkalmazniuk, aki segítette a hatóságokkal való kapcsolattartást. Ezáltal hosszú távon az ügyfeleket segítette, hiszen bármilyen visszaélés esetén, bár csak elviekben, egy olajozottabb rendszernek kellett volna működnie.

Hagyjuk, hogy ez milyen hatékonysággal és milyen kifutással sikerült önöknek, hiszen a 100 százaléktól nagyon messze van. De az, hogy mindezt a kötelező jellegű alkalmazást opcionálissá teszik, tehát már csak egy lehetőséggé teszik?! Mondjanak már nekem egy nagyvállalatot Magyarországon, amely magától fogja vállalni azt a költséget, ami egy fogyasztóvédelmi referens alkalmazásával jár! Elképesztő, hogy egy ilyen jó szándékú csomagba a multilobbi ilyen keményen bele tudja nyomni a mancsát, és ilyen keményen meg tudja változtatni azt, amire korábban egyébként egy tulajdonképpen össznépi felhatalmazást kaptak önök. Most látható módon kilúgozzák ezt.

Vannak egyéb területek, mint például az élelmiszerlánc-felügyeleti díj esete, ahol maximálisan támogatom azt, hogy a hatósági ügyintézés ezen csomag alapján egyszerűbbé váljon, és az általános ügyintézési határidők csökkenése-csökkentése is segítheti azt, hogy gördülékenyebben történjenek bizonyos dolgok. De az látható, hogy az alapelvekhez továbbra sem nyúlnak hozzá. Ha egy itt működő multi vagy nagyvállalat ügyesen diverzifikálja a portfólióját, ügyesen pakolja szét különböző cégekbe az ő kis birodalmát, akkor lényegében el tudja kerülni azt az adófajtát, ami egyébként arra lett kitalálva, hogy szabályozza ezt az ágazatot, szabályozza ezt a területet. Ennek az elkerülésnek a jövőben sem lesz érdemi akadálya. Tehát lehet határidőket csökkenteni, lehet az ügyintézést gördülékenyebbé tenni, de ha az ügyintézés tárgya nem lesz meg, mert kibújnak ezen adó megfizetése alól, akkor gyakorlatilag nem tudnak ezáltal eredményt felmutatni.

El kell mondjuk azt is, hogy a termékek piacfelügyelete esetén indokolt, hogy a labordíjat a jogsértésért felelős vállalkozás fizesse, ha az ő termékét kellett bevizsgálni. Csak azt nem látjuk, hogy az a korábbi rendelkezésre álló magyar laborrendszer és magyar vizsgálati szisztéma, ami adott volt, most hol van. Hogy lehet az, hogy multinacionális érdekeltségek birtokolják ezek egy részét, és sok esetben áttételesen, de azok mondanak véleményt a termékről, akik azt kibocsátották. Egészen elképesztő, hogy öt év alatt ezen a területen ennyit sikerült csak felmutatniuk.

És van itt még egy komoly probléma, ami szintén piacfelügyeleti kérdés, és ebben a csomagban található, ez pedig az, amikor egy cég esetében hiányosságokat tárnak fel. Korábban úgy szólt a jogszabály, hogy a piacfelügyeleti hatóságot köteles értesíteni a jogsértést elkövető cég a hiányosság megszüntetése érdekében tett lépéseiről. Most érthetetlen módon önök változtatnak ezen a kitételen, és úgy módosítják, hogy határidő kitűzésével a piacfelügyeleti hatóság kötelezheti erre az értesítésre a jogsértőt. Tehát egy kötelező értesítésből, egy nyomonkövetési rendszerből önök egy feltételes módot csinálnak. Nehéz ezt vitatni, hiszen ez van az ajánlásukban. Tehát kötelezheti a jogsértés felszámolásáról vagy annak kísérletéről szóló értesítésre a jogsértőt. Egyértelmű tehát, hogy ez a feltételes mód kilúgozza, gyengíti még a korábbi szabályozást is, ami önmagában sem volt annyira erős.

Látható, hogy ha fogyasztóvédelmi kérdésekről beszélünk, egyrészt nem csak az szimbolikus, hogy már nincs önálló fogyasztóvédelmi bizottság, önök ezt beintegrálták egy gazdasági megabizottságba, látható, hogy különböző fogyasztóvédelmi jellegű posztok megszűntek vagy átalakításra kerültek, más tevékenységeket a Magyar Nemzeti Bank alá integráltak be; olyan, mintha nem lenne gazdája ennek a területnek.

(12.40)

A kis részterületeknek, ahol maradt gazda, ott háromfelé kell figyelni vagy három gazdája van. Látható tehát, hogy elképesztő módon hatékonytalan ez a rendszer, és erőforrás-átcsoportosítással, egy önálló fogyasztóvédelemmel az ilyen bakikat el lehetne kerülni. De az biztos, hogy nem a megoldás felé vezet, ha ilyen ügyekben, mint az élelmiszerlánc-felügyeleti díj vagy a fogyasztóvédelmi referens kérdése, önök még a korábbi, egyáltalán nem teljes körű szabályozást is fellazítják.

Éppen ezért arra biztatom önöket, hogy sokkal markánsabban, sokkal keményebben induljanak el a szigorítások felé, és ha már képesek voltak legalább a keretek szintjén lerakni azokat a multicégeket, érdekeltségeket szabályozó történéseket, amelyek mondjuk, egy élelmiszerlánc-felügyeleti díj vagy piacfelügyeleti kérdések tekintetében hatékonyak lehetnének, akkor ne engedjék, hogy különböző multinacionális lobbik vagy érdekeltségek felülírják az önök saját törvénykezési kísérleteit. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)