Dr. Hoppál Péter (Fidesz)

DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva Kepli Lajos képviselőtársam megemlékező beszédét, amely a műfajhoz nem igazodott, mert ez egy vádbeszéddé alakult át, emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy az egyoldalú emlékezet nem vezet előre, az csak hátrafelé vezet. Úgyhogy önök egy hátrafelé menetben vannak szerintem, hogyha ilyen retorikát alkalmaznak. Hiszen ‑ visszaidézném a szinte napra öt évvel ezelőtt történt pillanatokat - egész Magyarország és az egész világ megdöbbent azokon a képeken, amiket ott láthattunk 2010 októberében.

Én magam ott hátul ültem az Országgyűlés ülésén, amikor éppen Lezsák Sándor elnökölte akkor is az ülést, és jól emlékszem arra, hogy a hirtelen jött hírt úgy kommentálta, hogy ilyen katasztrófa vélhetőleg évtizedek óta nem következett be sem Magyarországon, sem a térségben, és ezután egyperces néma felállással adóztunk, az esti órán itt lévő maradék képviselők, elég kevesen voltunk akkor is.

Azt követően, kedves képviselő úr, miután helyesen ön a beszéde kezdetén megemlékezett az áldozatokról, köszönetét fejezte ki a rendvédelmi szerveknek és az ott szolgálatot teljesítőknek, azután egy nagyon nagy sorozatnyi köszönetnyilvánítást elfelejtett, majd elkezdett vádaskodni a kormány irányába, amit nagyon helytelenül tett.

Ugyanis emlékeztetném önt arra… - örülök, hogy ezt a mondatot még elrebegte az imént, hogy legalább a katasztrófa bekövetkezéséért nem teszem felelőssé a kormányt, örülök, hogy ez a visszafogottság mégiscsak megjelent az ön mondandójában, még ha semmi más visszafogottságot nem is tapasztaltunk az elhangzottakban. Bocsásson meg, 2010 októberéről beszélünk, a katasztrófa ekkor következett be, és az ezt előidéző helyzet pedig roppant korábbi időszakig nyúlik vissza.

Tehát felelőtlenségek sorozata idézte elő, hogy bekövetkezett Kolontáron az, ami 2010 őszén látható volt az egész világ számára. Na most, ezt kezelni és előre látni senki nem tudta. A 2010 előtti időszak tehát nyilvánvalóan kérdéses, hogy akkor mi történt. Ön - vagy bármelyikünk a teremben - érzi magát olyan szakembernek, hogy megállapítsa, hogy egy ilyen kazetta hogy hasad meg és hogyan nem hasad meg? Ön szerint nem kellenek szakértői vizsgálatok ehhez? Ön szerint az igazságszolgáltatásnak nincs szüksége arra, hogy megalapozott döntést hozzon? Én ezt nem merném mondani. Ráadásul tisztelettel figyelmeztetem arra, ami demokratikus intézményrendszerünkben tény, hogy a parlament és a kormány elválasztott hatalmi ág az igazságszolgáltatástól. Tehát ha ön olyan országot szeretne, ahol ön hatással lehet az igazságszolgáltatásra, akkor jaj nekünk, mert szerintem hagyjuk a bírói hatalmat, hogy eldönthesse, hogy mi helyes és mi helytelen (Novák Előd: Miért kell magyarázkodni?), merthogy erről döntöttek a magyar emberek 1990-ben, hogy legyen elválasztva a bírói hatalom (Dúró Dóra: Akkor miért mondta Orbán Viktor, hogy gyorsabb az eljárás, ha nincs ráhatása?) a törvényhozás és a végrehajtás hatalmi ágaitól. (Kepli Lajos: A miniszterelnök úr is mondta!)

És ezenkívül pedig még azt a zárójeles megjegyzést megtenném, hogy amikor felsorolta itt az ön által felvázolt bűnlajstromot, akkor nagyon sajnálom, hogy arra nem terjedt ki a figyelme, hogy egy teljes új városrészt vagy egy új falut építettünk föl. A magyar emberek munkáját dicséri az, hogy Makovecz Imre irodájának egyik utolsó terve megvalósulhatott. Amikor az első Orbán-kormány idején a hatalmas tiszai árvíz következtében összedőlt falvakat újjáépítette az első Orbán-kormány, oda menjen el, nézze meg azokat a házakat, milyen szép magyar stílusú házak épültek a tiszai árvíz után, Tákos környezetében, a tarpai gátszakadás után. Ha elment oda, akkor az emberekkel is beszélhetett, hogy hogy érzik magukat ott. Ugyanez történt, megismétlődött, a polgári kormány idején Kolontáron is viharos sebességgel visszaadtuk az embereknek azt a tulajdonát, amiből kimosta őket a vörösiszap árja. (Kepli Lajos: A magyar adófizetők pénzéből.) És sokkal szebb házakat kaptak vissza, mint amit elvitt az ár.

Tehát ez az állami gondoskodás. Ha ön járt ott, akkor láthatta. Nekem, ne haragudjon, nincs ilyen házam, én társasházi lakásban élek.

(19.00)

Ha önnek van, akkor lehet, hogy ön ennél boldogabb, de azoknak az embereknek, akik egy új házat kaptak a magyar állam gondoskodásaként, azt gondolom, meghallgathatják a véleményét. Tehát vádaskodás helyett, tisztelettel kérem, máskor az elismerés szavait is fogalmazza meg.