Dr. Kepli Lajos (Jobbik)

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a kolon­tári vörösiszap-katasztrófáról beszélünk, az első hang mindig az emlékezésé kell legyen, a második a köszöneté, a harmadik pedig kérlelhetetlenül az elszámoltatásé.

(18.50)

Az emlékezésé azért, mert tíz ember halt meg 2010. október 4-én, amikor a MAL Zrt. vörösiszap-tározó gátjának átszakadásával egymillió köbméter maró lúgos folyadék ömlött végig Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely településeken, és a tíz közvetlen halálos áldozaton túl - mint az a tegnapi megemlékezésen is elhangzott - még körülbelül tucatnyi olyan, főként idősebb embernek a halála köthető indirekt módon ehhez a katasztrófához, akik olyan lelki sérülést szenvedtek, amit már nem voltak képesek kiheverni.

Tehát mindenképpen az emlékezésé kell legyen az első gondolat. A második pedig a köszöneté azok felé a rendvédelmi dolgozók, civilek és minden más olyan ember felé (Dr. Hoppál Péter: És főleg a ko­lon­táriak…), akik erejüket és egészségüket nem kímélve vetették magukat a vörös áradat útjába és próbálták megállítani azt, illetve menteni, ami ment­hető, emberéletet és vagyont.

Így hát harmadik gondolatként pedig engedjék meg, hogy a felelősségre vonásról beszéljek, hiszen ígéretek voltak bőven annak idején, már a katasztrófa bekövetkezése utáni hetekben, elszámoltatás, felelősségre vonás azonban azóta sem. Maga Orbán Viktor mondta azt, nyilatkozta itt a parlamentben napirend előtti felszólalásában a katasztrófát követően, hogy közérdek az, hogy a felelősök mielőbb megnevezésre kerüljenek, és ez egyszersmind első számú feltétele annak, hogy a jövőben ilyen katasztrófák ne következzenek be. Ezt mondta Orbán Viktor itt a parlamentben. Ehhez képest eltelt öt év, és továbbra sincsenek felelősök. Az egyetlen hivatalos testület, amely okokat és felelősöket nevezett meg, az egyébként az általam vezetett parlamenti vizsgálóbizottság volt, amely 2012-ben egy jelentést tett le az asztalra, amit szinte teljes egyhangúsággal fogadott el az Országgyűlés, amelyben egyértelműen megnevezte, hogy kiket tart felelősnek, és milyen okok váltották ki vélhetően a kolontári vörösiszap-katasztrófát.

Az, hogy öt év alatt senki nem lett felelősségre vonva, az az igazságszolgáltatás hitelességére is nagy hatással volt, hiszen annak hitelét és a megítélését a társadalom körében meglehetősen rombolja. Várnak az emberek egy ítéletre, öt éve vár a társadalom egy olyan igazságos és elrettentő ítéletre, amely megakadályozná, hogy a jövőben ilyen katasztrófák bekövetkezzenek, vagy ha megakadályozni nem is tudja, de mindenesetre a valószínűségét minimálisra csökkentené. Értjük mi, hogy bonyolult az ügy, és azt is értjük, hogy kellő körültekintés szükséges egy ilyen súlyú ítélet meghozatalához, de azt gondoljuk, hogy ha az igazságszolgáltatásnak minden, ami szükséges, pénz, paripa, fegyver a rendelkezésére állna, akkor ezt az ítéletet már meg lehetett volna hozni. Tehát az igazságszolgáltatás reformjának a kudarcaként is felfogható az, hogy a mai napig még csak elsőfokú ítélet sem született, többször volt bírócsere, az ügyészség a vádiratot módosította és különböző eljárási fogásokkal húzzuk az időt, ítélet nincs, a felelősök pedig az arcunkba nevetnek.

Na de föl lehet úgy is tenni a kérdést, hogy ki a felelőse annak, hogy nincsenek felelősök. Itt már nyilvánvalóan öt év után fel kell tegyük ezt a kérdést, mert azt gondolom, politikailag nagyon korrektek voltunk az előző években, amikor az évfordulókon mindig elmondtuk, hogy továbbra is várjuk az ítéletet, de nem szegeztük nyíltan és egyenesen neki a kormánynak azt, hogy van-e felelőssége abban, hogy nem született meg az ítélet, mert az igazságszolgáltatásra rá lehet egy darabig kenni, de bizony egy idő után felmerül a kormányzati felelősség is. Mert miért ígérte Orbán Viktor azt, hogy gyorsan meg fog történni a felelősségre vonás, ha nem tudták ezt betartani? Vagy miért ígérte Pintér Sándor is, illetve Orbán Viktor is, hogy valamennyi ilyen veszélyes létesítményt ártalmatlanítani fognak, rekultiválni fognak, hogy a magyar lakosságot több ilyen fenyegetés ne érhesse? Ehhez képest a mai napig a neszmélyi borvidék közepén egy rekultiválatlan vörösiszap-tározó kazetta csúfoskodik, azt kell hogy mondjam.

A hatóságok egész egyszerűen az üzemeltetővel nem bírnak, hiába küldik sorra a határozatokat a rekultivációra, képtelenek érvényesíteni a jog által előírt kötelezettségeket vagy előírásokat. Tehát a kormány felelőssége is innentől kezdve megkerülhetetlen, nem a vörösiszap-katasztrófa bekövetkezéséért, azért azt le kell szögeznünk, hanem azért, amiért a következményeket nem tudta érvényesíteni, sem büntetőjogi felelősségre vonást az igazságszolgáltatáson keresztül, sem pedig a közigazgatási határozatokon keresztül a többi vörösiszap-tározó rekultivációja tekintetében.

És azt is elmondta Orbán Viktor, hogy közérdek, hogy ne az adófizetők pénzéből kerüljön a kártalanítás kifizetésre. Ehhez képest közel százmilliárd forintnyi összeg költődött el természetesen hasznosan és jó helyre nagyrészt, bár azért itt is érdemes volna utánanézni ezen forintok elköltésének - elnézést, elnök úr, tíz másodperc és befejezem -, de kérdés, hogy miért van eközben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a tulajdonosok, üzemeltetők magánvagyonát semmiféle kár nem érte, egyetlen fillért sem kellett erre a célra áldozniuk. Ezeket a kérdéseket fel kell tennünk az emlékezés hangjai mellett. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)