Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma tárgyalta a tisztelt Ház a korkedvezményes nyugdíj igénybevétele lehetőségének visszaállításáról szóló H/5081. számú, Sneider Tamás által beterjesztett jobbikos határozati javaslatot. Előre látható, hogy a kormánypártok makacssága és antihumánus magatartása miatt, csakúgy, mint a férfiak 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulását lehetővé tevő és kézi vezérléssel elbuktatott javaslat, ez sem fogja meghatni a többséget.

A tárgyalás során utaltam Robert Merle méltán híres regényére, a Védett férfiakra, most is megteszem. A történet szerint, miközben az erősebb nem tagjait egy halálos agyvelőgyulladás vírusa pusztítja, ráadásként még egy férfigyűlölő nő lesz az Egyesült Államok elnöke. Szép kis antiutópia! De mi a helyzet nálunk, Magyarországon? Védettek-e a 40-69 év közötti korosztályban a nőkhöz képest háromszor akkora halandósággal bíró férfiak? Ugyan a születéskor várható élettartam ma Magyarországon nők esetében majdnem 79, a férfiak esetében pedig 72 év, de jogos a kérdés, hogy mi van azokkal, akik nem koktélszürcsölgetéssel töltötték az idejüket luxusvilláik medencéinek partján, hanem fokozott egészségkárosodásnak kitéve húzták az igát évtizedekig.

Nos, az ő esetükben már korántsem ilyen kedvező a kép. A nőknél átlagosan 7 évvel rövidebb ideig élő, se korkedvezményre, se 40 év utáni nyugdíjra nem jogosult férfiak, akik pedig leginkább rákényszerülnek arra, hogy ilyen egészségkárosító munkahelyeken dolgozzanak, halmozottan hátrányos helyzetben vannak.

De nézzük, mit is mutatnak a bárki, még a kormánypárti képviselők számára is hozzáférhető demográfiai statisztikai számok! Miért is kellene átgondolni azt, hogy kizsigerelendő, igavonó baromként, a költségvetésre veszélyes, ezért inkább halálra robotoltatott elemként tekintsenek a férfiakra? Míg a 65 év feletti lakosságnak 62 százaléka nő, addig csupán 38 százaléka férfi, és már önmagában ez is sok mindent elmond. Az pedig, hogy a 65 éves korig sikeresen eljutóknak csupán 6-7 százaléka számíthat jó egészségi állapotban eltöltött további évekre, szintén nem igényel különösebb kommentárt. A többgenerációs nagycsaládok szétesése miatt a mai, tízmilliós országban 4 millió háztartással számolhatunk, amelyből egymilliót olyan háztartások tesznek ki, ahol csak időskorú személyek élnek. Az 1 millió 100 ezer 70 év feletti személy egyharmada magányosan él, s ezek többsége özvegyasszony, hiszen a magyar nők többsége élete utolsó éveire elveszíti társát.

Kopp Mária kutatásai óta pontosan tudjuk, hogy a mai magyar társadalmat micsoda anómiás, azaz teljes bizalomvesztéses állapotba juttatták az elmúlt évtizedek. Az egyéni sorsok tervezésének lehetetlensége, az elbizonytalanodás, a jövőben való hit elvesztése, az egzisztenciális fenyegetés és a munkahelyi bizonytalanság súlyos stresszfaktorként hat az ország terheit leginkább a hátán cipelő aktív korú lakosságra. Selye János kutatásai óta pedig azt is tudjuk, hogy mindez megbetegít, a krónikus stressz által terheltek akár háromszoros halálozási mutatót is produkálhatnak, és talán nem véletlen, hogy ilyen stressz mellett világelsők vagyunk a daganatos vagy a szív-érrendszeri betegségek terén is. Azt is tudjuk, hogy az ilyen anómiás állapotba taszított társadalom könnyen manipulálhatóvá válik, hiszen a sok szerencsétlen páriává züllesztett mégis szeretne valami fogódzót találni, de erről a Habony-művek szakértői talán többet tudnának mesélni.

Miközben a 40-69 év közötti férfiak közül éves szinten tízezerrel többen halnak meg, mint fél évszázaddal ezelőtt, de halálozási mutatóik még a 30-as évek TBC-terhelt, modern gyógyszereket és kórházakat nélkülöző időszakán is túltesznek, esetükben további munkaügyi szigorításoknak lehetünk tanúi. De túl a humánus megfontolásokon, és eltekintve a sikerpropaganda csúsztatásaitól, közismert, hogy a munkanélküliség igen magas a fiatal korosztályok körében.

Éppen ezért a korkedvezményes nyugdíj vagy a negyven év után a férfiak számára is biztosított nyugdíjba vonulási lehetőség foglalkoztatáspolitikai eszköznek is felfogható lenne, hiszen egyfelől biztosított lenne a békés öregkor lehetősége, másfelől pedig csökkenthető lenne a munkanélküliség, ami elől oly sok magyar fiatal is Nyugaton keresi a menedéket.

Mi lesz az egészségre fokozottan veszélyes munkakörben elhasználódott, már nem olyan termelékeny és a korkedvezményes nyugdíjtól megfosztott, főként férfi munkavállalókkal, ha elveszítik állásukat? Lerugdalják őket a Taigetoszról? Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)