Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Október 1-jén a nemzeti egészségügyi kerekasztal 2012 után, érezve a helyzet változását, a helyzet drasztikus voltát, ismét összeült, és ismét elkezdte megvitatni a magyar egészségügy legnagyobb kihívásait.

A nemzeti egészségügyi kerekasztalt a Magyar Orvosi Kamara hívta életre. A Magyar Orvosi Kamara szervezésében kezdődött meg a mostani tanácskozás is, mint már említettem, október 1-jén, akként, hogy ezen részt vett a Magyar Gyógyszerész Kamara, a Kórházszövetség, a betegszervezetek, az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, de az ágazati szakszervezetek is, de a Magyar Orvosi Kamara vette rá a fáradságot és elhívta a politikai pártokat, illetve a kormányt is, ahol sajnálatos módon a politikai pártok közül a Jobbik mellett egyébként az MSZP képviseltette magát. Úgy látszik, a többi párt nem volt kíváncsi a kerekasztalban elhangzó felvetésekre.

(18.40)

De a kormány se képviseltette egyébként túl sokáig magát, hiszen először a helyettes államtitkár úr távozott nagyon gyorsan, majd ezt követően erről az ülésről végső soron a kabinetfőnök ott hagyott hátsó, utolsó végvárként vagy védőként is gyorsan távozott az ülésről, lényegében anélkül, hogy kifejtette volna véleményét.

Tehát nézzük is, mik azok a problémák, és melyek voltak azok, amelyeket a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal felvázolt, és melyek azok, amelyeket méltónak tartott arra, hogy mindenképpen mint egy támadást indítsunk ezeknek a lemaradásoknak a leküzdésére, és ezekben nemzeti összefogás keletkezzen. Az ilyen egyik probléma volt a mindenki által ismert humánerőforrás-hiány, illetve annak a kihívásai, ami azt jelenti, hogy Magyarországon folyamatosan csökken az egészségügyben dolgozó szakdolgozók, orvosok, de valamennyi dolgozó száma is, ami sajnos nemcsak magyar általánosság, és nemcsak egy magyar kórkép, hanem az egész Európai Unióban, de a fejlett nyugati világban is általános.

Ilyennek tartotta a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal az általános alulfinanszírozottságot is, tehát szintén olyannak, amit támadni kell, amit folyamatosan feszegetni kell, hiszen megoldásra vár. Már mindenki által ismert, aki elég figyelmes az egészségügyre, hogy a kórházi adósságállományok, az egészségügyi adósságállományok folyamatosan növekednek mindazok mellett, hogy a finanszírozási díjak 2008 óta változatlanok. Lényegében, ha csak reálértéken emelték volna, tehát egy általános áremelkedést követtek volna ezek a díjak, akkor nem 180 ezer forinton, hanem 200-220 ezer vagy akár ennél magasabb térítési díjakkal is lehetne az egyes eljárásokat, egyes betegeket fizetni, illetve az általuk igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokat fizetni.

Szintén korszerűtlennek minősítette - és talán ez az egyik legújabb fejlemény - azokat a törvényeket a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal, amelyek jelenleg az egészségügyet szabályozzák. Ilyen törvény például maga az Alaptörvény, amely nem olyan régi, de mégis úgy tűnik, nem kellő alkotmányos védelmet biztosít az embereknek azon jogához, hogy az egészségükhöz, a természethez és az ebben való egészséges életmódjukhoz, életükhöz az alapvető jogukat biztosítsa. Így az is felmerült, hogy olyan alkotmányjogi keretet kell ismételten megfogalmazni, ami alkalmas lesz arra, hogy az emberek élethez, egészséghez való jogát megfelelően védje.

Így a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal a tanácskozás végére, ahogy ez lenni szokott, egy olyan határozati javaslatot, határozati tervet fogalmazott meg, amelyben valamennyi részt vevő fél egyet tud érteni, és ez talán a kormánynak a megfelelő üzenet is, hogy a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalban részt vevő felek - legyen az a Kórházszövetség, legyen az az Orvosi Kamara vagy legyen az például a Jobbik ‑ egyet tudtak érteni azokban a minimumfeltételekben, azokban a problémákban és a problémákra adandó válaszokban, amelyeket a kormánynak is figyelembe kell vennie.

Így javasolom, illetve javasoljuk ezáltal a kerekasztallal együtt, hogy a kormány vegye figyelembe azokat a felhívásokat, azokat a közfelkiáltásokat, amelyekkel a kerekasztal élt. Ilyen például, hogy növelni kell a közkiadásokat GDP-arányosan, lehetőség szerint az egyébként 2010 óta 5,6 százalékról 4,7 százalékra csökkent közkiadásokat fel kell emelni 6,5 százalékra. Hogy mindenki értse: ez volumenében 500-600 milliárd forintos emelkedést kell hogy előirányozzon.

De meg kell azokat a tabukat is dönteni, hogy nem lehet megállítani az elvándorlást. Igenis, gondolkodni kell azon, hogy milyen életpályamodell és milyen bérrendezés vár az egészségügyre, és haladéktalanul, 2016-ban el kell kezdeni. De gondolkodni kell azon a tabun is, hogy a hálapénzre sincs továbbá szükség, meg kell szüntetni, és a leghatározottabb törvényi eszközökkel fel kell lépni a megszüntetés érdekében.

Mint azt korábban említettem, a Jobbik Magyarországért Mozgalom a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal tevékenységét és határozatát támogatta, a jövőben is támogatni fogja, abban részt fog venni (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), mert számunkra az a fontos, hogy egy nyugodt húsz év következzen az egészségügyben, amelyben jól és biztonságban gyógyulhatnak a magyar betegek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)