I/92

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr vagy Államtitkár Úr, aki éppen válaszolni fog! Ahogy itt elhangzott, közeledik a csata 500. évfordulója. Ezt az évet az Országgyűlés a mohácsi hősök emlékévévé nyilvánította, négy kormánydöntés alapozta meg, és ezeknek a kormánydöntéseknek a végrehajtása zajlik is, hogy méltó módon emlékezhessünk az egykori hősökre. Régészek, antropológusok, történészek, művészek sokasága és persze építőipari munkások is dolgoznak azon, hogy erre a méltó emlékezésre lehetőségünk legyen.

A mohácsi csata történelmünk egyik meghatározó, sorfordító eseménye, ezért az 500. év generációja, ezek mindannyian vagyunk, akik itt a parlamentben, sőt az országban élünk, események sokaságával készül az emlékévre és magára az eseményre is.

Ez a fél évszázados (sic!) jubileum alkalmat ad arra, hogy Magyarországon kulturális, tudományos, infrastrukturális projektekkel emlékezzünk a csatára, amely nemcsak a magyar történelem egyik kiemelkedő eseménye volt, hanem Közép-Európa sorsát is alapvetően meghatározta.

A Mohács 500 persze egy területfejlesztési projekt is, ennek keretében már elkészült az M6-os autópálya a határig, és épül a mohácsi Duna-híd és a hozzákapcsolódó úthálózat, és ez alapvetően fogja meghatározni Baranya fejlesztési lehetőségeit a továbbiakban, de a Duna túloldalán a bácskai térség fejlesztésére is legalább ilyen lehetőséget kínál.

A Mohács 500 persze elsősorban egy emlékezetpolitikai projekt, ezért ilyen emlékezetpolitikai fejlesztések ma több helyen zajlanak. Elsősorban említem meg a nemzeti emlékhely teljes átépítését, de zajlanak ilyen fejlesztések a városban, Mohácson és a térségében is.

A közelgő csataévforduló augusztus 29‑e, az előző kormány, amely nyilvánvalóan félbehagyta a tevékenységét, nagy állami rendezvényekkel készült erre az évfordulóra. Lehetőségünk van végre méltó kegyeletet adni a csatában elesett hősöknek, és arra is lehetőségünk van, hogy ennek a csatának a közép-európai jellegét és a közép-európai összefogás fontosságát felmutassuk. Itt arra utalok, hogy ebben a csatában meghal ötezer cseh, meghal másfél ezer lengyel, németek, osztrákok, olaszok, szerbek, horvátok és természetesen nagyon nagy számban magyarok.

Éppen ezért kérdezem miniszter urat vagy államtitkár urat, hogy folytatják‑e ezt a koncepciót, amit az előző kormány ilyen szempontból elkezdett. Számíthatunk‑e arra, hogy állami rendezvények valósulnak meg legalább a csataévforduló napján, vagy be kell érnünk városi vagy városi és egyházi rendezvényekkel. Én nyilvánvalóan azt remélem, hogy az állam méltó módon akar megemlékezni a mohácsi csata hőseiről. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

TARR ZOLTÁN társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön nagyon jól ismeri a Mohács 500 előkészületeit, hiszen kormánybiztosként volt felelős ennek az ünnepnek... (Novák Előd: Úgy van!) Tessék? (Novák Előd: Kapott érte százmilliót is!) Ja. (Derültség.) Szóval, nagyon jól ismeri ennek az ünnepségnek, megemlékezésnek az előkészületeit, tehát pontosan tudja azt, hogy önöknek ez a megemlékezés alapvetően térkő- és parkolóház-építés, útfejlesztés és hídépítés.

Sőt azt is emlegette, hogy közép-európai összefogás, ami megint csak azért egy furcsa megközelítés, merthogy éppen önök voltak azok, az önök kormánya, amely ellehetetlenítette a közép-európai összefogást, a visegrádi négyek összefogását, tulajdonképpen teljesen és tökéletesen elrontotta. Önök baráti cégeknek osztották el azt a közel 22 milliárd forintot, ami ezekkel a különböző fejlesztésekkel függött össze.

A mi célunk a közös megemlékezés, nem pedig az, hogy a megosztottságot növeljük a magyarok között. Meggyőződésem, hogy a mohácsi csata ötszáz éves évfordulójáról való megemlékezésünk nemzetünket erősítő és a jövőbe tekintésre lehetőséget kínáló alkalom, és ilyenné is kell tegyük.

Ahogy most múlt vasárnap, tegnap a hősök napja alkalmából is megtehettük, úgy azt gondolom, ez az ünnep, ahogy ön is mondta, arra ad lehetőséget a mi számunkra, hogy megemlékezzünk azokról a hősökről, akik a mohácsi csatában életüket adták a szabadságért, áldozatot vállaltak a magyarság és a kereszténység szabadságáért.

Az évforduló ugyanakkor azt is jelenti, hogy szembenézzünk a történelmünkkel, és tanulságokat vonjunk le abból, hogy voltak, akik sokkal erősebb ellenséggel szemben is felvették a csatát, és bár tudták, hogy nem sok reményük lehet, mégis beleálltak ebbe a küzdelembe, ahelyett, hogy gyáván feladták volna a harcot, vagy mint ahogy az előző kormány néhány jeles képviselője ezt megtette, fehér zászlót lengetve tették volna azt meg, hogy Magyarországot általában és azonnal kapitulálják bármiféle ellenség támadásával szemben. (Balla György: Mi van?!)

A megemlékezés célja az, hogy túllépjünk Mohács ötszáz éves átkán, és erről ön nem beszélt. Feltételezem, hogy kormánybiztosként mégis ott motoszkált önben is ez a gondolat. Arra kitűnő alkalom ez a megemlékezés, hogy az önmagunkba vetett hitet, a társadalmi újjászületést munkáljuk közösen, és ez mindannyiunkra, a nemzet egészére vonatkozik. Lehetőségünk van most arra, hogy újjászülessen ez a nemzet a határon belül és a határon túl élő nemzettársakkal, tagokkal kibővülve és együtt ünnepelve.

Bár önök elsősorban, mint rendesen, betont, térkövet és parkolót terveztek, ami kétségtelen, hogy fontos egy település fejlődéséhez, de közben mindent megtettek azért az elmúlt 16 esztendőben, hogy cementtel kiöntsék és konzerválják a magyarság keserűségét, és ne engedjék mozdulni a lelkeket és a közösséget. Ezt bizonyítja az egész mai nap, azok a megszólalások, amiket eddig hallhattunk önöktől.

A már folyó beruházások áttekintése és lehetőség szerinti befejezése mellett a beruházási összegek töredékéből meg fogunk valósítani egy olyan programot, amelyet megérdemel a magyar nép és a magyar nemzet Mohácsról és arról, hogy hogyan tudunk felállni mindebből, és büszke, bátor, előretekintő nemzetként továbbmenni. Köszönöm. (Taps a TISZA soraiban.)

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Meglepett a miniszter úr. Egyrészt az állami protokollnak szántam a kérdésemet, de megtisztelő, hogy ön válaszolt. Amit elmondott, azt nagyon sajnálatosnak tartom, mert azzal, hogy két tömegsírból kiemelünk hősöket, és azokat méltó módon el fogjuk végre temetni, kegyeletet kapnak. Azt reméltük, hogy a Közép-Európát képviselő nemzetek képviselőivel együtt tesszük ezt, úgy, ahogy tették eleink a 400. évfordulón. Ön meg itt nekem betonról és nem tudom én, miről beszél. Megemlítettem persze azt is, hogy Mohács 500 egy területfejlesztési projekt is. Azt hittem, hogy államtitkár úr válaszát hallgatom, ezért utaltam gyakorlatilag arra, hogy Bácskának is ez fejlesztési lehetőségeket jelent.

De amikor régészek munkájára, történészek munkájára utalok, művészek munkájára utalok, nem fejtettem ki nyilvánvalóan itt minden egyes előkészületet, ami történt, de a kormány forrásaiból rengeteg ilyen történt.

(17.00)

A történész szakma ma egy irányba beszél „Mohács 500” megítélése kapcsán, ön meg ezt az egész kérdést betonná silányítja, kulturális miniszterként ‑ ezt nagyon tragikusnak gondolom. (Balla György: Az is! ‑ Dr. Koncz Zsófia: Hát, igen!)

Azt reméltem, hogy elfogadhatom a válaszát, de azért, hogy ön újragondolhassa a mondatait, most azt kell mondanom, hogy ezt a választ nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)