Tarr Zoltán (TISZA)

TARR ZOLTÁN társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön nagyon jól ismeri a Mohács 500 előkészületeit, hiszen kormánybiztosként volt felelős ennek az ünnepnek... (Novák Előd: Úgy van!) Tessék? (Novák Előd: Kapott érte százmilliót is!) Ja. (Derültség.) Szóval, nagyon jól ismeri ennek az ünnepségnek, megemlékezésnek az előkészületeit, tehát pontosan tudja azt, hogy önöknek ez a megemlékezés alapvetően térkő- és parkolóház-építés, útfejlesztés és hídépítés.

Sőt azt is emlegette, hogy közép-európai összefogás, ami megint csak azért egy furcsa megközelítés, merthogy éppen önök voltak azok, az önök kormánya, amely ellehetetlenítette a közép-európai összefogást, a visegrádi négyek összefogását, tulajdonképpen teljesen és tökéletesen elrontotta. Önök baráti cégeknek osztották el azt a közel 22 milliárd forintot, ami ezekkel a különböző fejlesztésekkel függött össze.

A mi célunk a közös megemlékezés, nem pedig az, hogy a megosztottságot növeljük a magyarok között. Meggyőződésem, hogy a mohácsi csata ötszáz éves évfordulójáról való megemlékezésünk nemzetünket erősítő és a jövőbe tekintésre lehetőséget kínáló alkalom, és ilyenné is kell tegyük.

Ahogy most múlt vasárnap, tegnap a hősök napja alkalmából is megtehettük, úgy azt gondolom, ez az ünnep, ahogy ön is mondta, arra ad lehetőséget a mi számunkra, hogy megemlékezzünk azokról a hősökről, akik a mohácsi csatában életüket adták a szabadságért, áldozatot vállaltak a magyarság és a kereszténység szabadságáért.

Az évforduló ugyanakkor azt is jelenti, hogy szembenézzünk a történelmünkkel, és tanulságokat vonjunk le abból, hogy voltak, akik sokkal erősebb ellenséggel szemben is felvették a csatát, és bár tudták, hogy nem sok reményük lehet, mégis beleálltak ebbe a küzdelembe, ahelyett, hogy gyáván feladták volna a harcot, vagy mint ahogy az előző kormány néhány jeles képviselője ezt megtette, fehér zászlót lengetve tették volna azt meg, hogy Magyarországot általában és azonnal kapitulálják bármiféle ellenség támadásával szemben. (Balla György: Mi van?!)

A megemlékezés célja az, hogy túllépjünk Mohács ötszáz éves átkán, és erről ön nem beszélt. Feltételezem, hogy kormánybiztosként mégis ott motoszkált önben is ez a gondolat. Arra kitűnő alkalom ez a megemlékezés, hogy az önmagunkba vetett hitet, a társadalmi újjászületést munkáljuk közösen, és ez mindannyiunkra, a nemzet egészére vonatkozik. Lehetőségünk van most arra, hogy újjászülessen ez a nemzet a határon belül és a határon túl élő nemzettársakkal, tagokkal kibővülve és együtt ünnepelve.

Bár önök elsősorban, mint rendesen, betont, térkövet és parkolót terveztek, ami kétségtelen, hogy fontos egy település fejlődéséhez, de közben mindent megtettek azért az elmúlt 16 esztendőben, hogy cementtel kiöntsék és konzerválják a magyarság keserűségét, és ne engedjék mozdulni a lelkeket és a közösséget. Ezt bizonyítja az egész mai nap, azok a megszólalások, amiket eddig hallhattunk önöktől.

A már folyó beruházások áttekintése és lehetőség szerinti befejezése mellett a beruházási összegek töredékéből meg fogunk valósítani egy olyan programot, amelyet megérdemel a magyar nép és a magyar nemzet Mohácsról és arról, hogy hogyan tudunk felállni mindebből, és büszke, bátor, előretekintő nemzetként továbbmenni. Köszönöm. (Taps a TISZA soraiban.)