I/376

DR. HEGEDŰS BARBARA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben több alkalommal is kérdeztem miniszter urat a szolnoki gyermekotthonból eltűnt 11 éves kisfiú ügyében, amellyel kapcsolatban képviselőtársaimmal hivatalos feljelentést is tettünk a Központi Nyomozó Főügyészségen.

Le kell szögezni, hogy a kérdés számomra nem a politikai csatározásról szól, hanem mindenekelőtt a gyermekvédelmi ügyről, hiszen hogyan tudjuk biztosítani, hogy egy szakellátásban élő, kiszolgáltatott gyermek biztonsága, méltósága, lelki védelme minden helyzetben elsőbbséget élvezzen? Miniszter úr Facebook-oldalán egy nyílt levélre reagálva úgy fogalmazott: „Közös célunk, hogy letörjük a hallgatás kultúráját.” Azt is világossá tette, hogy aki jóhiszeműen, a gyermekek érdekében jelez, az nem áruló, hanem a gyermekekért cselekszik. Ezek fontos mondatok, egyetértünk.

Éppen ezért szeretném megkérdezni, mit jelentenek ezek a gyakorlatban akkor, amikor nem általánosságban beszélünk a gyermekvédelemről, hanem egy konkrét, kiszolgáltatott, szakellátásban élő gyermek ügyében merülnek fel súlyos jelzések. Egy gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermek esetében különösen fontos, hogy ha az eltűnés, veszélyeztetettség, egészségügyi vagy lelki sérülés, illetve politikai célú kihasználás gyanúja merül fel, akkor minden érintett, akinek szakmai felelőssége van, felemelje a hangját.

Tisztelt Miniszter Úr! Ezért három kérdésem lenne önhöz az elhangzottakkal kapcsolatban. Kérdezem: mikor szólal meg végre ebben az ügyben? Mit tett eddig a visszaélés kivizsgálása érdekében? Tudjuk, hogy ez a gyermek jelenleg hol van? Biztonságban van? Bántalmazza valaki? Esetleg újra elszökött? Ki gondoskodik most róla? Tájékoztasson továbbá arról, hogy jelenleg mi a hivatalos protokoll egy olyan esetben, amikor valaki egy magánkívüli állapotban lévő, Magyar Péter és Bódis Kriszta elmondása szerint bedrogozott állapotú, 11 éves, hátrányos helyzetben lévő kiskorút talál az utcán. Terveznek változtatni ezen a protokollon? Vagy az lenne az álláspontja, hogy egy ilyen sajnálatos esetben az állampolgárok szállítsák oda a gyermeket Magyar Péterhez, aki majd eldönti, mi legyen vele? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. KÁTAI-NÉMETH VILMOS szociális és családügyi miniszter: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Hétről hétre meglep, hogy mennyire aggódik a gyermekekért. Ennek valahogy az elmúlt 16 évben semmi nyomát nem láttuk itt a parlamentben. (Taps a kormánypárt soraiban.) Valahogy amikor Bicskén elszabadult Vásárhelyi János, akkor nem tetszett így felállni. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból: Válaszolj!) Amikor kitüntették, akkor sem tetszett így felállni. Jaj, ki is adott kegyelmet Kónya Endrének? Ezt sem tudtuk meg. A Szőlő utcánál Juhász Péter Pált ki szabadította rá a gyermekekre? Kaleta Gábort ki csempészte haza? Mind önök. És akkor ki is folytatott kampányt a gyerekekkel? Ön a Facebook-oldalán vagy éppenséggel a nyuszimotorok? 16 ezer forintos túlárazott nyuszimotorok.

Tudja, ha már Szolnok megyéről beszélünk, tavaly hét csecsemő halt meg a csecsemőotthonokban. És tudja, miért? Mert 40 ezer forintot nem szántak arra, hogy légzésfigyelő monitorokat vegyenek. Két és fél nyuszimotor ára, de fontosabb volt nyuszimotorokkal kampányolni, mint hét csecsemőt megmenteni. Köszönöm. (Taps a kormánypárt soraiban. ‑ Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból: És mi a válasz?)

DR. HEGEDŰS BARBARA (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Én egy konkrét ügyben konkrét kérdéseket tettem fel, itt a parlamenti interpelláció témaköre erre vonatkozik. Viszont öntől egy választ sem kaptunk ezekre a kérdésekre: folytatnak‑e kivizsgálást az ügyben, mi a protokoll egy ilyen esetben, és mit gondol, egyáltalán utánanézett‑e annak, hogy milyen állapotban van most ez a kisfiú, hol tartózkodik, biztonságban van-e? Konkrét ügyben konkrét kérdésekre konkrét válaszokat vártunk volna, ezért nem tudom elfogadni a válaszát. (Zsigó Róbert: Így van! ‑ Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)