I/344

DR. MÁTHÉ ZSUZSA (KDNP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mi szoktunk dialogizálni. Meggyőződésem az ‑ és szerintem ebben is egység lehet ‑, hogy nem létezik társadalom szilárd erkölcsi alapok nélkül, és a hit- és erkölcstan oktatásának a 2013-as bevezetése azt a felismerést tükrözte, hogy az iskola feladata nem csupán a tudás átadása, hanem a jellem formálása is.

A rendszer ráadásul tiszteletben tartja a szülők világnézeti szabadságát: aki nem a hit- és erkölcstant választja gyermeke számára, annak az etika oktatása biztosított. Ma, amikor a gyerekeket a digitális térben rengeteg kihívás éri ‑ nagyon sok fiatal küzd lelki nehézségekkel, közösségi konfliktusokkal ‑, akkor talán még nagyobb szükség van olyan biztos erkölcsi kapaszkodókra, amelyek segítik őket eligazodni a világban.

Épp ezért picit aggodalommal tölt el bennünket, hogy az elmúlt hetekben több olyan szakmai nyilatkozat, újságcikk vagy javaslatok jelentek meg, amelyek arról szóltak, hogy esetleg a hit- és erkölcstanoktatás jelenlegi rendszere átalakulhat. Ez elsősorban a hitoktatók körében keltett bizonytalanságot, többen engem is megkerestek, úgyhogy ezért is teszem föl ezt a kérdést, és nem elsősorban a saját munkahelyük miatt aggódnak ‑ bár több ezer hitoktatóról beszélünk, tehát ennyi családról is ‑, hanem azért, hogy vajon a hit- és erkölcstan szerepe és súlya esetleg csökkenhet‑e a magyar köznevelésben.

Ennek kapcsán kérdezném a kormány álláspontját, illetve a megnyugtató állásfoglalást. Fontos azt is leszögezni, hogy a hit- és erkölcstan nem kísérlet volt, hanem egy olyan tudatos oktatáspolitikai döntés, amely azóta a köznevelés természetes részévé vált. Családok százezrei éltek a választás lehetőségével, történelmi egyházaink pedig több ezer hitoktató közreműködésével tudtak részt venni ennek a rendszernek a működtetésében.

Az állami általános iskolákban több mint 252 ezer gyermek vesz részt hitoktatásban, az egyházi intézményekkel együtt pedig az alapfokú oktatásban tanulók több mint 60 százaléka részesül valamilyen formában hittanoktatásban, és ezek a számok is azt mutatják, hogy ez nem egy szűk szakmai terület, hanem a magyar családok és a gyermekek sokaságát érinti. Ráadásul a hitoktatók munkája messze túlmutat a tananyag átadásán, hiszen közösséget építenek, meghallgatják a gyerekeket, segítenek feldolgozni konfliktusokat, reményt adnak, és olyan erkölcsi irányt mutatnak, amely egész életükre hatással lehet.

Tehát a tapasztalatok azt mutatják, hogy a hitoktatás nemcsak tudást ad, hanem erősíti az összetartozást és az egymás iránti felelősséget. Ezért kérdezem nagy tisztelettel államtitkár urat, hogy egyrészt van‑e valamiféle értékelés a hit- és erkölcstanoktatás elmúlt több mint tíz évéről, illetve hogy számíthatunk‑e arra, hogy ezek változatlan formában megmaradnak, és a magyar közoktatás részét képezik majd. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

KAPRONCZAI BALÁZS oktatási és gyermekügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy mindenekelőtt leszögezzem nemcsak önnek, hanem azoknak is, akiket a téma érint: a kormány kiemelt jelentőséget tulajdonít a gyermekek harmonikus fejlődésének, amelynek elengedhetetlen része az értékközvetítés, a közösségi nevelés és az erkölcsi felelősségvállalás erősítése.

A hit- és erkölcstan oktatásának jelenlegi rendszere egyszerre biztosítja a szülők világnézeti szabadságának érvényesülését és a gyermekek számára az erkölcsi nevelés lehetőségét. A szülők továbbra is szabadon dönthetnek arról, hogy gyermekük hit- és erkölcstan vagy etika tantárgy keretében teljesíti‑e kötelezettségét. A kormány ezt a választási lehetőséget fontos értéknek tekinti.

A következő tanév előkészítése megtörtént, a hit- és erkölcstan oktatásának feltételei biztosítottak. A kormány rövid távon nem tervez olyan intézkedést, amely a jelenlegi rendszer működését vagy finanszírozását veszélyeztetné. Azonban hosszú távon ezt a területet is, mint sok más egyéb területet, a partnerség elve alapján társadalmi és szakmai egyeztetések során megvizsgáljuk annak érdekében, hogy hosszú távon minél hatékonyabb és méltányosabb formáját ki tudjuk alakítani.

Vagyis az egyházak által végzett hitoktatói szolgálatot továbbra is fontos közfeladatnak tekintjük, és az érintett egyházi fenntartókkal, valamint szakmai szervezetekkel folyamatos egyeztetést folytatunk, de szemben az előző kormány ideológiai törekvéseivel az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumban az oktatás egészét érintő szakpolitikai döntések előkészítése minden esetben szakmai elemzésekre, adatalapú értékelésre és az érintett szereplőkkel folytatott konzultációkra épül.

Ez természetesen a hit- és erkölcstan oktatását érintő kérdésekre is igaz. A kormány célja olyan döntések meghozatala, amelyek a gyermekek érdekeit, a családok választási szabadságát és a köznevelési rendszer stabil működését szolgálják. Szeretném emellett azt is hangsúlyozni, hogy az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium az egyházi fenntartókkal kialakított rendszeres szakmai párbeszéd fenntartására is törekszik. Meggyőződésünk, hogy a gyermekek nevelését érintő kérdésekben a kölcsönös együttműködés és a kiszámítható partnerség jelenti a helyes utat.

Mindezek alapján egyértelműen kijelenthetem, hogy a kormány nem kívánja gyengíteni vagy leépíteni a hit- és erkölcstanoktatás jelenlegi rendszerét. Célunk annak stabil működése, a szülők választási szabadságának megőrzése, valamint az érintett egyházakkal, a társadalommal és szakmai partnerekkel folytatott folyamatos együttműködés. Igyekszünk az ezzel kapcsolatos méréseket is megtenni, és a most már talán a többedik korrekt szakmai beszélgetésünk után remélem, hogy kérdésemet, válaszomat elfogadja, hiszen itt most már a sokadik interpelláció után ön lenne az első, aki egyszer igent mondana arra, hogy ez működik. (Derültség.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárt soraiban.)

DR. MÁTHÉ ZSUZSA (KDNP): Köszönöm, igyekszem abba belefoglalni. Köszönöm szépen. És köszönöm valóban a korrekt viszonyt, szerintem kiemelkedő, ezt értékeljük mindenképpen, és nemcsak emiatt, hanem mert valóban ‑ különösen, ami a rövid távú vonatkozást illeti ‑ megnyugtató volt, úgyhogy köszönöm szépen, elfogadom, és bízom abban, hogy hosszú távon is megmarad ez a korrekt dolog. (Gulyás Gergely: Na tessék! ‑ Taps.)