Dr. Máthé Zsuzsa (KDNP)

DR. MÁTHÉ ZSUZSA (KDNP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mi szoktunk dialogizálni. Meggyőződésem az ‑ és szerintem ebben is egység lehet ‑, hogy nem létezik társadalom szilárd erkölcsi alapok nélkül, és a hit- és erkölcstan oktatásának a 2013-as bevezetése azt a felismerést tükrözte, hogy az iskola feladata nem csupán a tudás átadása, hanem a jellem formálása is.

A rendszer ráadásul tiszteletben tartja a szülők világnézeti szabadságát: aki nem a hit- és erkölcstant választja gyermeke számára, annak az etika oktatása biztosított. Ma, amikor a gyerekeket a digitális térben rengeteg kihívás éri ‑ nagyon sok fiatal küzd lelki nehézségekkel, közösségi konfliktusokkal ‑, akkor talán még nagyobb szükség van olyan biztos erkölcsi kapaszkodókra, amelyek segítik őket eligazodni a világban.

Épp ezért picit aggodalommal tölt el bennünket, hogy az elmúlt hetekben több olyan szakmai nyilatkozat, újságcikk vagy javaslatok jelentek meg, amelyek arról szóltak, hogy esetleg a hit- és erkölcstanoktatás jelenlegi rendszere átalakulhat. Ez elsősorban a hitoktatók körében keltett bizonytalanságot, többen engem is megkerestek, úgyhogy ezért is teszem föl ezt a kérdést, és nem elsősorban a saját munkahelyük miatt aggódnak ‑ bár több ezer hitoktatóról beszélünk, tehát ennyi családról is ‑, hanem azért, hogy vajon a hit- és erkölcstan szerepe és súlya esetleg csökkenhet‑e a magyar köznevelésben.

Ennek kapcsán kérdezném a kormány álláspontját, illetve a megnyugtató állásfoglalást. Fontos azt is leszögezni, hogy a hit- és erkölcstan nem kísérlet volt, hanem egy olyan tudatos oktatáspolitikai döntés, amely azóta a köznevelés természetes részévé vált. Családok százezrei éltek a választás lehetőségével, történelmi egyházaink pedig több ezer hitoktató közreműködésével tudtak részt venni ennek a rendszernek a működtetésében.

Az állami általános iskolákban több mint 252 ezer gyermek vesz részt hitoktatásban, az egyházi intézményekkel együtt pedig az alapfokú oktatásban tanulók több mint 60 százaléka részesül valamilyen formában hittanoktatásban, és ezek a számok is azt mutatják, hogy ez nem egy szűk szakmai terület, hanem a magyar családok és a gyermekek sokaságát érinti. Ráadásul a hitoktatók munkája messze túlmutat a tananyag átadásán, hiszen közösséget építenek, meghallgatják a gyerekeket, segítenek feldolgozni konfliktusokat, reményt adnak, és olyan erkölcsi irányt mutatnak, amely egész életükre hatással lehet.

Tehát a tapasztalatok azt mutatják, hogy a hitoktatás nemcsak tudást ad, hanem erősíti az összetartozást és az egymás iránti felelősséget. Ezért kérdezem nagy tisztelettel államtitkár urat, hogy egyrészt van‑e valamiféle értékelés a hit- és erkölcstanoktatás elmúlt több mint tíz évéről, illetve hogy számíthatunk‑e arra, hogy ezek változatlan formában megmaradnak, és a magyar közoktatás részét képezik majd. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)