I/234

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Oktatókórház Mátészalkai Tagkórház, egyszerű nevén a mátészalkai kórház közel egy évszázados fennállásának legmélyebb válságát éli át, ugyanis a szülészeti-nőgyógyászati osztály fekvőbeteg-ellátása jelen állás szerint idén június 15-étől augusztus 31-éig szünetel. 2024-ben 709, tavaly 628 gyermek született ebben a kórházban.

Hozzáteszem, hogy az elmúlt másfél évtizedben civilekkel és más közszereplőkkel kiegészülve többször kellett fellépni az ágyszámcsökkentések, a leépítések, az esetleges osztálybezárások ellen, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Az intézmény a földrajzi fekvésénél és az ellátotti létszámánál fogva hosszú távú működésre lenne ítéltetve, ha felsőbb hatalmak vagy éppen az orvosi kényelem nem dönt másként.

Hozzáteszem azt is, hogy a szülészeti-nőgyógyászati járóbeteg-ellátás úgy-ahogy még pislákol: három orvos és hatfős szakszemélyzet vív hősies küzdelmet, akik emellett még Nyíregyházán és Fehérgyarmaton is ellátnak és teljesítenek szolgálatot. Ők működtetik a terhesambulanciát, az általános nőgyógyászati szakrendelést, ők végeznek ultrahangos vizsgálatokat, öt fő szakápolót a helyi intenzívre, 14 szülésznőből kilencet pedig más, távolabbi intézményekbe irányítottak át, nyilvánvalóan a leépítés szándékával.

A helyiek joggal tartanak attól, hogy a mostani szünetelést szeptember 1-jétől a végleges megszüntetés fogja követni.

(16.10)

Ami még erősebb félelme a mátészalkaiaknak és a környékbelieknek, az az, hogy hamarosan majd más kórházi osztályok is ugyanerre a sorsra jutnak. És mindennek mi a kiváltó oka, tisztelt képviselőtársaim? Igyekszem szokás szerint nagyon jól megválogatni a szavaimat és nagyon pontosan fogalmazni: főleg nyíregyházi orvosok kényelmi szempontjai játszanak ebben szerepet, akiknek derogál Mátészalkára átjárniuk. Nem minden nyíregyházi orvosról beszélek általánosan. Önökkel és a miniszterelnökükkel ellentétben én nem képviselem a kollektív bűnösség és a kollektív felelősség elvét, de azt állítom, hogy azok az orvosok, akik nagyon beleszerettek a magas fizetésekbe, rájöttek arra is, hogy sokkal kényelmesebb kevesebb, mint több utazással, Mátészalkára való átjárással ellátni a szülészeti-nőgyógyászati fekvőbeteg-ellátáshoz szükséges munkát.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön szerint megengedhető‑e 2026-ban, hogy nők és újszülöttek életét annak a kockázatnak tesszük ki, amelyet néhány kényelmes orvos hozzáállása jelent? Hajlandóak‑e rendet tenni az érintett ‑ nem mindenki érintett ‑ és a fiatal orvosok fejében, ha kell, akkor jogszabály-módosítások révén? Mit tud mondani a mátészalkaiaknak és a környékbelieknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), szeptember 1-jétől milyen sorsot szán ön, milyen sorsot szán a minisztérium a mátészalkai szülészeti-nőgyógyászati fekvőbeteg-ellátásnak?

Pontos, mellébeszélésektől mentes válaszokat várok. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)

DR. HEGEDŰS ZSOLT CSABA egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Mátészalka gyászos állapota, ahogy azt ön is elmondja, nem az elmúlt két hónapban kezdődött. Gacsaj Pesta, a betyár halála óta feltehetőleg voltak ugyan vidám időszakok, de az elmúlt években Mátészalkát és Fehérgyarmatot, valamint kórházaikat ugyanúgy sújtotta az egészségügy mostoha helyzete, irányítási válsága és krónikus alulfinanszírozottsága, mint a korábbi válaszban felemlegetett többi vidéki kórházat is. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Oktatókórház két tagkórházzal rendelkezik: a mátészalkai tagkórházban kettes progresszivitási szinten 15 ággyal nyújt szülészeti ellátást, míg a fehérgyarmati tagkórház 30 ágyon. Mint ön is elmondta, a mátészalkai kórház szülészete jelenleg 3, azaz három nőgyógyásszal igyekszik helytállni, míg Fehérgyarmaton kilencen dolgoznak, és munkájukat gyermekgyógyászati osztály is támogatja, így nagyobb ellátási biztonságot tudnak nyújtani.

Tekintettel arra, hogy a szakorvoshiány országos szinten szinte minden szakmában fennáll, így a nyári szabadságolási időszak nagy kihívás elé állítja az egészségügyi ellátórendszert és az ellátásszervezést. Ez nem mátészalkai specifikum, minden intézményt, minden osztályt, így a szülészeti osztályokat is érinti; ezt örököltük. A munkavállalókat megillető szabadságok kiadása miatt a szakorvosi létszám nem elégséges a folyamatos ellátáshoz egyidejűleg mindkét tagkórházban.

Tehát nem kényelmi szempontokon múlik vagy anyagi okból kerül sor az átmeneti átirányításra, ehelyett az átszervezés, a jelenlegi, valós helyzetre reagáló átmeneti kapacitáselosztás a nyári időszakra. Ezen idő alatt a szülészet-nőgyógyászat, az aktív fekvőbeteg-ellátás, ennek keretében a szülés lehetősége a fehérgyarmati tagkórházban vagy Nyíregyházán vehető igénybe augusztus 31-éig. Szeptember 1-jétől az eredeti rend szerinti működés visszavezetése a tervezet.

Hangsúlyozzuk, hogy a mátészalkai kórházon belül a szülészeti-nőgyógyászati ellátás nagy része a nyári hónapokban is változatlanul elérhető marad, így a nőgyógyászati járóbeteg-szakrendelés, a terhességgondozás, az ultrahangvizsgálatok, az egynapos nőgyógyászati beavatkozások is. Hétköznapokon, a nappali időszakban elérhető marad a sürgős nőgyógyászati ellátás, akut esetben a járóbeteg-szakellátás keretében, amennyiben pedig fekvőbeteg-ellátás szükséges, úgy gondoskodnak a páciens átirányításáról. A változásokról az intézmény időben tájékoztatta a lakosságot, a háziorvosokat, a helyi sajtót, és az intézmény honlapján is elolvasható.

Végezetül pedig szeretném kiemelni, ahhoz, hogy az orvosbárók és a fiatalabb orvosok fejében rendet tegyünk, alapvetően a megfelelő szakmai és etikai alapokon nyugvó, betegcentrikus gondolkodásmód és támogató szervezeti kultúra kialakítására van szükség, az ellátásbiztonság tartós biztosításához pedig az általunk megkezdett, a TISZA programjában szereplő jelentős finanszírozás emelése és szerkezeti, valamint szemléleti átalakítása. Ez nem 100 méteres síkfutás, ez maraton. Pontosan az elmúlt 16 év abszolút alulfinanszírozottságán és stratégiai rombolásán kell nekünk dolgozni. Rengeteg a feladat, szeretnénk ezen dolgozni. Fogják látni, mind a lakosság, mind a vidék, mind a budapesti kórházak meg a lakosság, meg önök is, remélhetőleg, hogy igenis sokkal jobb lesz az egészségügy.

Adjanak nekünk erre időt, de kérem, tényleg adják azt, hogy olyan felesleges kérdésekkel, ha lehet, a parlament munkáját… ‑ nem önre vonatkozik ez most kivételesen, és nagyon örülök, hogy a mátészalkaiakat meg a fehérgyarmatiakat tudtuk így tájékoztatni a parlamentből ‑, hogy igenis konstruktív, jó kérdésekre konstruktív, jó válaszokat fogok adni, ezt ígérem, szakmailag és etikusan. Köszönöm szépen. (Taps a TISZA soraiban.)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Kétségkívül vannak biztató jelek, de tervezetalapú választ nem merek elfogadni a választókerület iránt érzett felelősségemnél fogva. Ha a tervezetből tény lesz, akkor én megköszönöm önnek egy kézfogás keretében, akár itt nyilvánosan, de épp ezért nem tudom ilyenformán elfogadni a választ.

És kérem, hogy kevésbé legyen elfogult az orvos kollégái irányában, mert az én társadalmi kapcsolataim ‑ elég mély társadalmi kapcsolatokkal rendelkezek a kórházban is ‑ pontosan azt támasztották alá, amit én önnek a 3 perc alatt elmondtam: kényelmi szempontok miatt nem akarnak a többségében Nyíregyházán feladatokat ellátó orvosok átjárni Mátészalkára. Lehet, hogy ez egyeseknek nem tetszik, az engem teljes mértékben hidegen hagy.

Másrészt ‑ nem Fehérgyarmat ellen beszélek ‑ Fehérgyarmatnak és Mátészalkának emelt szintű ellátásokra van szüksége, és ebből a két választókerületből öt parlamenti képviselő került ki, tisztelt képviselőtársaim! A 199 képviselőből 5 (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ebből a két körzetből szerzett mandátumot. Ha nem tudjuk megtartani a mátészalkai és a fehérgyarmati kórház ellátottsági szintjét, vagy növelni, akkor alkalmatlanok vagyunk. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)