Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Oktatókórház Mátészalkai Tagkórház, egyszerű nevén a mátészalkai kórház közel egy évszázados fennállásának legmélyebb válságát éli át, ugyanis a szülészeti-nőgyógyászati osztály fekvőbeteg-ellátása jelen állás szerint idén június 15-étől augusztus 31-éig szünetel. 2024-ben 709, tavaly 628 gyermek született ebben a kórházban.

Hozzáteszem, hogy az elmúlt másfél évtizedben civilekkel és más közszereplőkkel kiegészülve többször kellett fellépni az ágyszámcsökkentések, a leépítések, az esetleges osztálybezárások ellen, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Az intézmény a földrajzi fekvésénél és az ellátotti létszámánál fogva hosszú távú működésre lenne ítéltetve, ha felsőbb hatalmak vagy éppen az orvosi kényelem nem dönt másként.

Hozzáteszem azt is, hogy a szülészeti-nőgyógyászati járóbeteg-ellátás úgy-ahogy még pislákol: három orvos és hatfős szakszemélyzet vív hősies küzdelmet, akik emellett még Nyíregyházán és Fehérgyarmaton is ellátnak és teljesítenek szolgálatot. Ők működtetik a terhesambulanciát, az általános nőgyógyászati szakrendelést, ők végeznek ultrahangos vizsgálatokat, öt fő szakápolót a helyi intenzívre, 14 szülésznőből kilencet pedig más, távolabbi intézményekbe irányítottak át, nyilvánvalóan a leépítés szándékával.

A helyiek joggal tartanak attól, hogy a mostani szünetelést szeptember 1-jétől a végleges megszüntetés fogja követni.

(16.10)

Ami még erősebb félelme a mátészalkaiaknak és a környékbelieknek, az az, hogy hamarosan majd más kórházi osztályok is ugyanerre a sorsra jutnak. És mindennek mi a kiváltó oka, tisztelt képviselőtársaim? Igyekszem szokás szerint nagyon jól megválogatni a szavaimat és nagyon pontosan fogalmazni: főleg nyíregyházi orvosok kényelmi szempontjai játszanak ebben szerepet, akiknek derogál Mátészalkára átjárniuk. Nem minden nyíregyházi orvosról beszélek általánosan. Önökkel és a miniszterelnökükkel ellentétben én nem képviselem a kollektív bűnösség és a kollektív felelősség elvét, de azt állítom, hogy azok az orvosok, akik nagyon beleszerettek a magas fizetésekbe, rájöttek arra is, hogy sokkal kényelmesebb kevesebb, mint több utazással, Mátészalkára való átjárással ellátni a szülészeti-nőgyógyászati fekvőbeteg-ellátáshoz szükséges munkát.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön szerint megengedhető‑e 2026-ban, hogy nők és újszülöttek életét annak a kockázatnak tesszük ki, amelyet néhány kényelmes orvos hozzáállása jelent? Hajlandóak‑e rendet tenni az érintett ‑ nem mindenki érintett ‑ és a fiatal orvosok fejében, ha kell, akkor jogszabály-módosítások révén? Mit tud mondani a mátészalkaiaknak és a környékbelieknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), szeptember 1-jétől milyen sorsot szán ön, milyen sorsot szán a minisztérium a mátészalkai szülészeti-nőgyógyászati fekvőbeteg-ellátásnak?

Pontos, mellébeszélésektől mentes válaszokat várok. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)