Tarr Zoltán (TISZA)

TARR ZOLTÁN társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Asszony! Köszönjük, amit elmondott. Azt gondolom, hogy nagyon sokan egyetértünk önnel; és sokak szemében láttam könnycseppet, sokak éreztek valami melegséget a szívük körül, nekem borsódzott a hátam. Köszönjük, hogy elmondta azt, amit elmondott. Mert van olyan történelmi pillanat, amely előtt politikai közösségünk egészének fejet kell hajtania, és június 16-a egy ilyen nap; egy nemzeti emléknap, amely az 1956-os hősökre emlékeztet mindannyiunkat, egy olyan nap, amelyben minden magyar egyesül.

1956 emléke fontos és szimbolikus, megmutatja, hogy a magyar nép egy szabadságszerető és bátor nép, amely nép a hazájáért bármire képes. Erős nép a magyar ‑ így ismertek bennünket Európában -; a magyar szabadságszerető nép. Ez az egység, ez a bátorság tart minket össze a legnehezebb időkben, amióta nemzet a nemzet. Ez az, amire a múltunk épül, és ez az, amiből a jövőnk is táplálkozik.

Ezeket a szabadságharcokat a szabad hazáért, a szabad sajtóért, a szabad életért számtalanszor vívta meg ez a nép. Megtette ezt akkor is, amikor szovjetek törtek a hazára; harcolt akkor is, amikor nemzeti önrendelkezésünk volt a tét; és hiszem, hogy igen, megtette idén áprilisban is, amikor úgy döntött a társadalom, hogy felszabadítja saját magát.

Az elmúlt években önök megpróbálták kisajátítani nemzeti ünnepeinket, megosztani ezt a társadalmat. Számtalan magyar ember van, aki a Fidesz miatt nem tűzött kabátjára kokárdát nagyon sokáig. Mert önök pártlogóvá akarták tenni azt, el akarták dönteni, ki magyar és ki nem, pusztán az alapján, hogy ki az, aki egyetért önökkel, és ki az, aki nem.

Június 16-a egy szomorú és keserű nap, de június 16-a egyben egy új kezdet, egy új lehetőség, a reménység napja is. Nagy Imre újratemetése hatalmas lehetőség volt Magyarország számára arra, hogy újra közös nevezőre jussunk. Ezt hirdette akkor a már sokszor emlegetett fiatal Orbán Viktor is, aki akkor még a szovjetek kivonulását követelte; végül aztán ő maga volt az, aki próbálta a Kreml lerakatává tenni Magyarországot, és eltávolítani Európától.

1989 egy olyan lehetőség volt, amellyel végül nem tudtunk élni. A Gyurcsány-, Orbán-kormányok évtizedeket pazaroltak el ebből a lehetőségből. Elvesztegetett évtizedek ezek, kedves képviselőtársaim, amelyeket soha nem kapunk vissza; ezek olyan évek, amelyeket mindannyiunknak nagyon nehéz lesz megbocsátani.

A mi reménységünk, hogy tudjuk folytatni az utat, azt az utat, amelyet Nagy Imre újratemetésekor ez az ország megálmodott magának. Bizakodással és alázattal, reménységgel és egységben kell ezen az úton a fájdalmasan elherdált esztendők után újra elindulni. Ezt az ígéretet pedig elhozzuk most minden magyarnak, éljen bárhol, szavazzon bárkire, higgyen bármiben, mert a magyar nép erős, nemzetünk pedig képes az összefogásra, egységben, erősen, hittel tele, ahogy azt 1989-ben is tette. Köszönöm. (Taps a TISZA soraiból.)