Dr. Szabó Alexandra (TISZA)

DR. SZABÓ ALEXANDRA (TISZA): (Bal karján nemzeti színű karszalagot visel.) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! 68 év telt el Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai kivégzése óta, 37 év telt el az újratemetés óta. E két dátum a szabadságért vállalt áldozatra és a magyar nemzet összefogásának erejére emlékeztet bennünket.

1956-ban először csak egy marék bátor ember kelt fel, azután rövid idő alatt egy egész nemzet mondta ki: elég volt, elég volt a hazugságból, elég volt a félelemből, elég volt abból, hogy mások döntsenek a sorsunkról.

Számomra 1956 szellemisége családi örökség is. Édesapám 1956 októberében, 12 évesen ott volt a teherautókon azokkal a fiatalokkal, akik lelket öntöttek egy megfáradt, megalázott, de szabadságra vágyó országba. Ezt a karszalagot, amit a bal karomon viselek, édesapám hordta a forradalom napjaiban. A kampány kezdetén rám bízta, azt mondta, hogy vigyem tovább a zászlót, öntsek én is bátorságot a megfáradt magyarok lelkébe. Büszkeséggel tölt el, hogy ezt a családi ereklyét most itt a nemzet templomában viselhetem, nemcsak őseim bátorsága van velem, hanem az 56-osok szellemisége is.

Képviselőtársaim között van olyan, akinek hozzátartozója mártírhalált halt, és olyan is, akinek édesapja műegyetemistaként részt vett a forradalom elindításában. Mi pontosan tudjuk, hogy milyen ’56-osnak lenni, kiállni akkor is, amikor könnyebb volna hallgatni, szembenézni az elnyomó hatalommal akkor is, amikor az erősebbnek látszik, az igazságot és a köz érdekét az egyéni érdek elé helyezni.

(10.30)

Ezért felemelő ma itt állni, részese lenni egy rendszerváltásnak; egy olyan közös munkának, amelyben ismét bebizonyosodott: néhány elszánt ember bátorságából végül egy egész nemzet reménye születhet meg.

De miközben emlékezünk, nem hallgathatunk azokról sem, akik 1956 örökségét ma is félreértik vagy elárulják. Különösen súlyosak voltak Orbán Balázs 1956-ról szóló mondatai, mert akik 1956 kapcsán nem a bátorságot, hanem a megadást és önfeladást tartják követendőnek, azok nem értik, sőt elárulják mindazt, amire közösen kellene büszkének lennünk. A valódi ’56-osok és örököseik mély megvetéssel tekintenek az ilyen politikusokra.

Az elmúlt években túl sokszor láttuk ugyanezt a gondolkodást, a közérdek helyett az önérdek, a haza helyett a hatalom szolgálatát, a magyar emberek ügye helyett saját köreik gyarapítását. Ezt utasították el a választók, és ezért nagyobb ma a felelősségünk, mint valaha. Ez az az igazság, tisztelt fideszes és KDNP-s képviselőtársaim, amelyet önök közül sokan mindmáig nem képesek belátni, és amire újra csak újra tagadással, pökhendiséggel válaszolnak.

Én konzervatív, keresztyén családból származom; büszke vagyok a gyermekeimre, rájuk nézve értettem meg, hogy nem lehet tovább hallgatni, hogy tenni kell a hazánkért és a jövő generációiért. Ezért azt javaslom önöknek, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, tegyenek így önök is: ne a saját érdeküket, ne a saját hatalmi köreik érdekét, hanem végre a köz érdekét tekintsék elsődlegesnek! A mai vitákban is ebből induljanak ki, abból, hogy mi szolgálja a magyar emberek érdekét és a gyermekeink jövőjét, mi szolgálja a nemzet egészét. Mert ’56 üzenete ma is világos: a haza nem magántulajdon. Mi, a TISZA-frakció tagjai e felelősségünk tudatában kezdjük meg a mai munkát, azok nevében, akik ’56-ban kiálltak, akik ’89-ben újratemették a mártírokat, és azok nevében is, akik ma azt várják tőlünk, hogy végre valódi rendszerváltást, működő országot és emberséges Magyarországot építsünk. Jó munkát kívánok mindannyiunknak! (A TISZA-frakció tagjai felállva, dr. Szabó Alexandra felé fordulva hosszan tapsolnak. Berki Ákos jegyző a pulpituson állva tapsol.)