Nacsa Lőrinc (KDNP)

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztő Képviselő Asszony! Beszélek a konkrét javaslatról is; mondott egy-két számot a képviselő asszony. Én is szeretem a számokat, nem lettem matektanár, de nagyon szeretem a matematikát, és jó, ha beszélünk a számokról. 24 000 milliárd forintot említett a 2004-es európai uniós csatlakozás óta. Ez egyrészt egy óriási pénz, óriási összeg, ha így nézzük, másrészt viszont nem éri el a magyar költségvetés egyévi kiadási összegét ‑ tehát mindent lehet nézni felülnézetből is és alulnézetből is. Sok pénz, a magyar költségvetés éves kiadási összege 31 000 milliárd forint.

És hogy mire költötte kormányokon keresztül Magyarország ezt a pénzt, vagy milyen fejlődést ért el ezen túl, arra is hadd hozzak önnek egy-két számot! 2010-ben a magyar GDP 26 748 milliárd forint volt ‑ óriási számokról beszélünk ‑, ez körülbelül majdnem megfelel annak az összegnek, ami a 22 éves európai uniós tagságunk alatt érkezett Magyarországra, tehát az egyévi nemzeti össztermék 2010-ben 26 748 milliárd forint volt. 2025-ben, az utolsó teljes évben a mi kormányunk alatt, 89 000 milliárd forint volt.

(18.00)

Tehát 15 év alatt 26 ezerről majdnem 90 000 milliárd forintra nőtt a GDP. Tehát például, hogy mire költöttük, mire költötte Magyarország ezeket a fejlesztési pénzeket, hogyan ment a gazdaságba nem csak európai uniós forrás, hazai forrás, fontos ezeket a nagyságrendeket látni: 26 000 milliárd forint volt a GDP 2010-ben és 90 000 milliárd 2025-ben.

De vásárlóerő-paritáson az egy főre eső GDP-t is megnézhetjük. Megnéztem az európai uniós csatlakozásunkat. Ugye, 2004. május 1-jén csatlakozott Magyarország az Európai Közösséghez. Akkor 16 200 dollár volt vásárlóerő-paritáson az egy főre eső nominális GDP. 2025-ben 51 ezer dollár volt vásárlóerő-paritáson az egy főre eső GDP. Tehát itt is egy jelentős ugrás történt, szerintem helyesen. A minimálbér-emelésről is beszélhetnék, az átlagbér-emelkedésről is beszélhetnék, itt ezeket a számokat akartam kontextusba helyezni, mert ezek vannak olyan nagyságrendben, amiket ön is mondott. Ön szerintem kicsit túlfutott a beszédében; értékelem a számokat, csak mintha nem történt volna a huszonezer-milliárd forintból semmi.

Az európai uniós pénzek a magyar emberek pénze, a magyar embereknek járnak, de nem csoda, nem valamiféle égi manna, hanem fontos eleme a gazdaságpolitikának, ha gazdaságfejlesztésre, közútfejlesztésre, valamiféleképpen olyan társadalmasított projektekre lehet költeni, ami segíti a magyar emberek életét, segíti a gazdaságot, segíti például az egészségügyet. Csak hogy mondjak egy példát, az elmúlt 16 évben 18 darab vidéki kórház újult meg európai uniós forrásból, illetve hazai forrásból is, főleg vidéki, megyei jogú városokban lévő kórház. Ezek mind-mind hozzájárultak a gazdaság ilyen mértékű növekedéséhez is. Még egyszer: 2010-ben 26 000 milliárd forint volt az éves GDP, 2025-ben pedig 90 000 milliárd forint volt az éves GDP. Ez egy szemmel látható növekmény.

Hogy van hova növekedni? Természetesen! Hogy van még kit magunk mögött hagyni az országok rangsorában? Hát hogyne! Ez szerintem ennek a parlamentnek is feladata, mint ahogy minden parlamentnek és a mindenkori kormánynak, teljesen mindegy, hogy milyen pártállású, ez feladata. Csak azt akartam mondani, hogy a képviselő asszony felszólalásából olybá tűnhetett egy külső hallgatónak, mintha visszafelé fejlődött volna a GDP Magyarországon, nem pedig növekedett volna.

Tehát alapvetően az európai uniós források erre is valók, gazdaságfejlesztésre, de nem csak az európai uniós források, mert még egyszer mondom, 22 év alatt kevesebb európai uniós forrás érkezett Magyarországra, mint a magyarországi költségvetés. Amikor majd a Pénzügyminisztérium beterjeszti a jövő évi költségvetést, akkor mindenki látni fogja, hogy a kiadási főösszege ennél nagyobb a magyar költségvetésnek.

Azt akartam kérdezni képviselő asszonytól, hogy miért pont ennyi, miért pont ilyen időre, hogy hogyan jutott ön, az önálló indítvány előterjesztője arra ‑ gondolom, az ön ötlete volt a törvényjavaslat, ön ezt kidolgozta egyedül otthon, és ideterjesztette a parlament elé ‑, hogy miért pont ennyi. Miért pont ilyen számokra emelte, miért pont december 31-éig? Ha ennek a mélységéről vagy mögöttes adatairól tudna majd nekünk segítséget nyújtani, akkor azt megköszönöm, mert ez fontos, hogy az európai uniós forrásokhoz kapcsolja ön ezt a történetet, ezt a határozatiházszabály-módosítást. Én hajlamos vagyok azt mondani, hogy a hátralévő európai uniós források megszerzése érdekében tegyünk meg mindent, akár ezt is. Ez szerintem rendben van. Tehát tegyünk meg mindent, akár ezt is. Ha ez szükséges ehhez önök szerint, önök úgy látják törvényalkotási részről vagy esetleg a kormányzatból sugalmazták önnek, hogy szükség lehet ilyen eszközre, akkor az is szerintem teljesen helyénvaló.

Arra az egyre válaszoljon, képviselő asszony, hogy az augusztus 31-éig tervezett európai uniós források lehívása és a jogszabályok rögzítése és a december 31-ei lejáró határidő között mi fog történni. Engem ez az időszak érdekel, mert még egyszer mondom, ma június 16-a van, augusztus 31-éig én ezt el is tudom fogadni. Azt is el tudom mondani, hogy ha idekerül egy sürgősségi javaslat, ha olyan törvény van benne, ami az én értékrendemmel, elveimmel nem ellenkezik, akkor a sürgősséghez is hozzá fogok járulni, meg fogom szavazni, még akkor is, ha a mostani házszabályi kereteket ez átlépi, és több sürgősségi javaslat lesz vagy több kivételes eljárású javaslat lesz.

De augusztus 31‑e és december 31‑e között mi fog történni? Azt nagyon fontos lenne látni, mert szerintem itt van a kutya elásva ‑ ha fogalmazhatok meg negatívumot a határozatiházszabály-módosítással kapcsolatban ‑, hogy ön ki szeretné terjeszteni ezt a fajta jóval nagyobb rapid jogalkotást és jóval nagyobb felhatalmazást az európai uniós források lehívása utáni időszakra is, hiszen az indoklásban egyértelműen és világosan egy célhoz kötött ez a határozatiházszabály-módosítás, ez pedig az európai uniós források lehívásának a mikéntje, a gyorsasága, a szükségessége. Még egyszer mondom, ezt én el tudom fogadni, és ezt én tudom támogatni. Az a kérdés, hogy szeptember 1-je és december 31‑e között mi fog történni.

Én szeretnék benyújtani, képviselő asszony, egy módosítót, a módosító pedig az, hogy szeptember 1-jén álljon vissza minden. Addig adjuk meg ezt a lehetőséget a kormánynak, adjuk meg ezt a lehetőséget a parlamentnek, de szeptember 1-jén álljon vissza a mostani rendszer. Itt fog kiderülni igazából, hogy önök terveznek‑e valamit, amit most nem osztanak meg a nyilvánossággal, szeptember 1-je és december 31‑e között, amihez semmi köze nincsen az európai uniós forrásoknak. (Jelzésre:) Csontos Bence államtitkár úr integet, hogy nem, készséggel elhiszem önnek, de itt a lehetőség, hogy akár egy ilyen módosítót közösen is benyújtsunk. (Porcher Áron felé:) Én szívesen veszem, ha képviselő úr csatlakozik a módosítómhoz, és együtt nyújtjuk be. Ez is lehetséges. Az előző ciklusban is volt olyan törvényjavaslat, amit én ellenzéki képviselőtársammal közösen nyújtottam be, és elfogadta a parlament. Ennek van precedense, nyugodtan lehet ilyet csinálni.

Tehát nyugodtan próbálják meg azt megnézni, hogy van‑e erre szükség szeptember 1-je és december 31‑e között, mert ha nincsen, akkor fogadjuk el ezt a módosítót, akkor tárgyaljunk úgy, és akkor mi is hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy a határozati házszabály ilyen módon erre a hátralévő két és fél hónapra, ami augusztus 31-éig van, ami szükséges az európai uniós források lehívásához, itt legyen egy eltérés a határozati házszabály normális működése és e között a rapid jogalkotás között. Mert szerintem erre az önök indoklása, én elhiszem, erre lehet indokolt. Utána ezt nem látom. Nem látom, hogy miért, nem látom, hogy hogyan, és nem látom, hogy erre miért nem tér ki az indoklás, hiszen önök augusztus 31-ét tűzték ki deadline-nak, határidőnek, és december 31-ét írtak a házszabályi módosításban. Itt azért van négy hónap, ami nincs lefedve indoklással, nincs lefedve a jogalkotó, a benyújtó által valamiféleképpen érveléssel. Én azt szeretném kérni, hogy ezt itt, a vitában tisztázzuk, és akkor, ha ebben egyezségre tudunk jutni, úgy mi is könnyebben ki tudjuk alakítani az álláspontunkat, mert közös nemzeti érdek, hogy az európai uniós források megérkezzenek, közös nemzeti érdek az, hogy ezek a magyarokat megillető források oda kerüljenek, ahol a legtöbb jót tudják szolgálni a magyar családok, a magyar vállalkozások fejlődése és fejlesztése érdekében.

Ebben nem lesz köztünk vita. Tőlem soha nem fogják azt hallani, hogy miért jönnek EU-s források vagy miért próbáljuk megszerezni az EU-s forrásokat. Szerintem ez egy jó dolog, egy jó ügy, mint ahogy eddig ebben a ciklusban 12 milliárd euró már megérkezett, és 16,4 milliárd euró még hátravan.

Úgyhogy, képviselő asszony, ha a vitában tud erre nekünk válaszolni, nem a zárszóban, hanem akár most, a vitában, és akkor tudunk erről beszélgetni, azt gondolom, hogy mindenki számára sokkal megnyugtatóbb lenne, mert első olvasatra és aztán második és harmadik olvasatra is ezt a négy hónapos pluszlaufot egy kicsit olyan ingoványos talajnak érzem. Az indoklás sem tér ki erre, úgyhogy megköszönöm, ha erre válaszol. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)