Bencsik János (Fidesz)

BENCSIK JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Vezérszónok-kolléga! Valóban, szükség van a nemzeti minimumra nemcsak a gazdaságban, hanem az energetikában is. Az energiaellátásnál nagyon fontos magának az ellátásnak a biztonsága, az ellátásbiztonság, fontos a megfizethetőség és fontos a fenntarthatóság is, ahogy miniszter úr itt megemlítette, össze kell hangolni a klímavédelmet és az energiaellátás biztonságát. Tehát alapvetően minket, fogyasztókat leginkább az ellátásbiztonság, a hozzáférhetőség és megfizethetőség érdekel, de a környezet őreinek is ott kell lenni annak érdekében, hogy a természeti erőforrásokat, azokat a létforrásokat, amelyekben éljük az életünket, a legkevésbé terheljük meg.

Keretbe szeretném helyezni ezt a mostani beruházást, amely reményeink szerint közös döntésünk alapján ténylegesen fizikálisan is elindulhat. 2010-ben, amikor kollégáimmal megírtuk és beterjesztettük ide, az Országgyűlésbe a nemzeti energiastratégiát 2030-as távlattal, akkor ezek a szempontok voltak alapvetően bevésve. Ennek érdekében történtek meg azok az interkonnektor- vagy határkeresztezőkapacitás-bővítések, illetve a még akkor meg nem lévő határkeresztezések kiépítése, amelyek az ellátásbiztonságot tudták növelni, a kiegyenlítő energiakereskedelem számára biztosítottak szabad átjárást a közép-európai térség országai között, és a piaci versenyt is élénkítették.

Itt zárójelben jegyezném meg, hogy ez volt az az időszak, a 2010., ’11. ’12., ’13., amikor részben magyar kezdeményezésre a kelet-közép-európai térség áramtőzsdéje és gáztőzsdéje, a HUPX és a CEEGEX is létrejött, amelyek együttesen a határkeresztező kapacitások kiépítésével, tehát egy integrált hálózati rendszer létrehozásával ebben a geopolitikai térségben lehetőséget biztosítottak arra, hogy valóban több irányból, több piacról ideérkező, úgymond diverzifikált energiaforrás kerülhessen felhasználásra.

Elmondhatjuk gyakorlatilag, hogy mára a villamosenergia-hálózat integrációját tekintve teljes körű, minden szomszédos országgal rendben vagyunk. Szlovéniával volt elmaradásunk a gázhálózat integrálásában; a beruházás gyakorlatilag ott is folyamatban van, ami azt jelenti, hogy a miniszter úr által is említett diverzifikációs útvonalnak egy újabb szakasza nyílhat meg számunkra, és egy új beszerzési forrás válik hozzáférhetővé, hiszen Szlovénián keresztül az olasz cseppfolyós gáz hozzáférhetősége, elérhetősége, beszerezhetősége is biztosított lesz a magyar energiaellátás számára.

Lényeges dolog az, hogy itt egy közép-európai térségi együttműködésről van szó az ellátásbiztonság és a piacszervezés tekintetében is. Ennek a középpontjában ott van a MOL mint magyar nemzeti, mondjuk úgy, régiós vállalat, amelynek voltak akvizíciói ‑ reményeink szerint lesznek is akvizíciói ‑ ebben a térségben, amely nemcsak a rendelkezésre álló tőkenagyság eredményeként alakult így, hanem az ott dolgozó szakemberek felkészültsége, tapasztalata, hozzáértése alapján is. Ez egy óriási kincs.

2010-13 között volt az az időszak, amikor visszavásároltuk a korábban privatizált, eladott földgáztárolókat, felszín alatti természetes földgáztárolókat ‑ Kardoskút, Pusztaederics, Hajdúszoboszló, Szőreg-1.

(15.20)

Összességében több mint 6 milliárd, 6,4 milliárd köbméter gáz tárolására van lehetőség. Ez megint az energiabiztonságot szolgálja, és ennek az egységes közép-európai hálózatnak gyakorlatilag egy nagyon fontos háttérkiszolgáló létesítménye, amely, mondhatjuk azt, hogy nemzeti tulajdonba került.

Csak zárójelben, kérés ‑ nemzeti minimum ‑, hogy ezek a tárolók maradjanak is nemzeti tulajdonban, tehát semmiképpen ne merüljön fel az, hogy ezt az elkövetkezendő években bárki is privatizálni szeretné.

A Szurgutnyeftyegaztól visszavásárlásra került ebben az időszakban a MOL 21,2 százalékos részvénycsomagja, ami nem az én asztalom, de jegyezzük meg, hogy ennek a felét gyakorlatilag a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány, KEKVA-alapítvány kapta meg, közvagyon továbbra is. Ez a közvagyon visszavehető, önök visszaveszik. Rendben van, én ezen vitatkozni nem fogok, de ha a MOL-részvények privatizációjára kerülne sor, tehát értékesíteni szeretnék a magyar állami tulajdonban lévő MOL-részvényeket, én arról igyekeznék lebeszélni mindenkit. Éppen azért, mert az a szakmai tudás és az a piacszervezési erő és a térségi, regionális, kelet-közép-európai szintű energiaellátási biztonság, amit tud nyújtani ez a portfólió összességében, azzal az infrastruktúrával, ami kiépült, óriási vétek, meggondolatlanság lenne, ha kiengednénk részben a magyar nemzeti tulajdonból.

A hálózati rugalmasságról is beszéljünk, mert azt gondolom, hogy ez is nemzeti minimum kell hogy legyen. Ami eltérés volt a 2010-es nemzeti energiastratégiához képest 2019 után, amikor módosította az Országgyűlés, az az volt, hogy a megújuló energiaforrásokat a villamosenergia-termelésben, megítélésem szerint, bátrabban és gyorsabban engedte be az energiapolitika, mint amennyire felkészült volt az a hálózati elosztórendszer, amely azt befogadhatta és tovább vihette.

Én azt is vállalom, hogy én voltam az egyike azoknak, akik két esztendővel ezelőtt fölvetették, hogy átmenetileg a betáplálási lehetőséget állítsuk meg, mert rendszerbiztonsági kockázatok merültek fel, a meglévő hálózatok, trafókörzetek nem tudták olyan mértékben befogadni a fotovoltaikus berendezések által letermelt villamos energiát, mint amilyen mértékben ez az időjárásfüggő energia előállításra került. Tehát gyorsan futott föl ez a napelemfotovoltaika-kapacitás.

2025-ben volt Spanyolországban, Portugáliában egy fejreállás, amikor ott is a rendszer rugalmatlanságát figyelembe nem véve, elképesztő mennyiségű, fotovoltaika által, megújulóenergia-termelő berendezések által betáplált villamos energia került be, amely kaszkádhatásként gyakorlatilag padlóra tette a teljes spanyolországi és portugáliai ellátást, és nem órák, hanem gyakorlatilag egy nap kellett ahhoz, amíg újra lehetett éleszteni, fel lehetett állítani ezt a rendszert.

Éppen ezért nagyon fontos ebben a kérdéskörben az, hogy a megújuló energiaforrásokon alapuló energiarendszerek megbízható működéséhez egyrészt, ha nem is túltermelésre, de túlkapacitásra van szükség, éppen a hatásfok korlátozottsága miatt; kettő: hosszú távú energiatárolás feltételeinek megteremtésére; három: megnövelt összekapcsolási kapacitásra, tehát hálózati integrációkra; négy: szabályozható tartalék erőforrásokra, szabályozható erőművekre van szükség.

No, így a fotovoltaikus kapacitások felfutásával párhuzamosan, egy kicsit késve, de elindultak a megújulók integrálását segítő kiegyenlítő erőműfejlesztések is, gyakorlatilag a kombinált ciklusú CCGT-blokkokkal. Itt is kulcsszerepben van a MOL mint nemzeti vállalat. Tiszaújvárosban kétszer 499 megawattos fejlesztés indulhatott el, a Magyar Villamos Művek beruházásában pedig a Mátrai Erőmű meglévő telephelyén egy 650 megawattos CCGT, kombinált ciklusú erőmű. Ezek nagyon fontosak. Bízunk benne, hogy ezek a beruházások végigfutnak, ez is egy nemzeti minimum kell hogy legyen az elkövetkező időszakban.

A hálózati rugalmasság növelése érdekében pályázatokat írt ki az előző kormány egyrészt ipari energiatárolók építésére. Győrben így valósulhatott meg egy kisebb, 50 megawattos ipari akkumulátorpark, Nyíregyházán egy 100 megawattos. Én látom azt, hogy a jelenlegi kormány, miniszter úr is már nyilatkozott arról, hogy egy nagyobb keretösszeggel további európai uniós források rendelkezésre állásával folytatódik ez a program, tehát az ipari mértékű akkumulátor-, villamosenergia-tároló kapacitásnak a kiépítése megint csak azokban a térségekben, ahol legnagyobb probléma van a rendszer rugalmasságában és befogadóképességében.

Okosmérőeszközök telepítése, mérőszenzorok, feszültségszabályozók beépítése, mintaprogramok már lezárultak több szolgáltatónál is, az E.ON-nál, a Villamos Műveknél és az Opus TITÁSZ-nál is. Tudatos fogyasztói magatartás kialakítását is elősegíti, de a meglévő hálózati rendszerünknek az ellátásbiztonsági, rugalmassági képességeit is növeli. A Magyar Villamos Művek hálózatfejlesztéséből szeretném kiemelni a Dél-Magyarországon, Szeged környékén megvalósult, megvalósuló beruházást; egy jelentősebb, 42 milliárdos beruházás, amelynek a tapasztalatait érdemes figyelembe venni a következő fejlesztéseknél is.

Ebbe a rendszerbe illeszkedik bele az új szénhidrogéntermék-vezeték kiépítése, amely egy szintugrás. Tehát eddig gyakorlatilag primer energiaforrások hozzáférhetőségét biztosító vezetékeknek a közép-európai szintű kiépítése és integrálása történt meg. Itt viszont már egy magasabb szintű termékvezeték-kiépítésre kerül sor két olyan telephely között, ami gyakorlatilag két országban, de egy gazdasági érdekeltségbe tartozik. Erre lehetne ráfűzni a következő akvizíciót, ami egy reménybeli akvizíció. A MOL szerbiai akvizíciójára gondolok, a NIS esetében. Én csak azt szeretném kívánni mindannyiunk számára, hogy a kormány diplomáciai, külügyi diplomáciai és energiadiplomáciai vonala ezt tovább tudja erősíteni, és ez is létrejöhessen. Nem azért csupán, mert a MOL egy nemzetstratégiai szempontból fontos nemzeti vállalatunk, hanem azért is, mert az az integráció, amely létrejöhet kelet-közép-európai regionális szinten, ez ténylegesen egy újabb és magasabb szintre tudja emelni az egész térség energiaellátásának a biztonságát. Ez egy közös érdekünk egy ilyen időszakban, amikor háborúk vannak, feszültségek vannak, beszerzési problémák vannak. Ha ezek az integrációk tovább tudnak haladni, akkor azt gondolom, hogy ezen a területen a nemzeti minimumot tudtuk teljesíteni.

Kívánok ehhez sok erőt mindannyiunk számára, a miniszter úr és kollégái számára is. Aztán ahogy haladunk előre, akkor időközönként úgyis jönnek ide mindenféle előterjesztések, meg fogjuk vitatni, hogy hogyan és miként sikerült ezt a nemzeti minimumot közösen vagy külön-külön teljesíteni. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)