Dr. Máthé Zsuzsa (KDNP)

DR. MÁTHÉ ZSUZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Nem ezzel akartam kezdeni, csak azért egy kicsit fájdalmas volt hallgatni, amikor önök Phenjant, Észak-Koreát emlegették. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Nekünk is, bizony!) Azért javaslom, hogy ezt a mélyen árnyalatlan megközelítést egy picit moderálják magukban (Nagy Ervin: Mindjárt megvilágítom!), annál is inkább, akár például most gondoljanak arra, hogy a pártállami időszakban ugyanebben a közmédiában, illetve ennek a jogelődjében a Jogi esetek egy nagyszerű műsor volt, és egyébként a miniszterelnök úr azóta is büszke arra, hogy a nagypapája ebben a műsorban egyébként remekül helytállt. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Kiegyensúlyozottabb volt!) Vagy gondoljanak néhány olyan kiváló, ott dolgozó emberre, akire talán nem érdemes ugyanazokat a jelzőket rásütni, amelyeket most egyébként az önök miniszterelnöke megtesz a közmédiában dolgozókkal kapcsolatban ‑ idézem -: „aljas, adófizetői pénzen kitartott propagandisták”. Nem helyes ez a szóhasználat akkor sem, ha megfogalmaznak önök kritikát ezzel kapcsolatban.

Magam is egyébként hadd mondjam el, hogy nagyon szeretem a Kossuth Rádiónak például a délelőtti magazinműsorait, a gyermekeimmel a Vendég a háznál című műsor nagyszerű adásai kapcsán nagyon sok értékes dolgot kaptam. Nagyon szerettem az M5 remek beszélgetőműsorait, a Bartók Rádió adását, a fiaim az M4 Sportot, és a gyermekcsatornákat is néztük.

De hogy most egy kicsit rátérjünk ennél konkrétabban, a benyújtott törvényjavaslat, amely a médiaszolgáltatásról és a tömegkommunikációról szóló törvény gyökeres felforgatását hozza, alapvetően pont az önök által is elmondottak alapján nagymértékben tűnik egy ilyen politikai bosszúhadjáratnak is, hiszen ezek a már idézett és nagyon durva stílusban elhangzott megjegyzések ‑ amelyek az MTVA dolgozóinak szóltak, hogy készítsék elő az életrajzaikat a távozáshoz, és menjenek vissza a munkaerőpiacra ‑, ilyen típusú megjegyzések kísérték.

Emlékszünk rá, hogy egyébként akár a választás után ezeket a dühkitöréseket az is előidézte, hogy szembesítették a miniszterelnököt azzal, hogy egyébként voltak meghívásai a közmédiába, amelyeket ő nem kívánt elismerni. Mindenesetre egy ilyen nagy médiakonglomerátumot lehet hangolni természetesen, viszont nem eshet áldozatául egy teljesen kiépített, jól kiépített és széles portfólió politikai bosszúnak. A hangzatos függetlenség és pluralizmus jelszavai mögött nem lenne jó, ha a politikai érdekek vagy akár egyébként egy európai uniós központi akaratnak megfelelő megfelelési kényszer állna, és nem árt, ha ezzel kapcsolatban erről az irományról, amit magunk előtt látunk, megállapítjuk, hogy egy nagyon kapkodó módon összeállított és improvizáló jogalkotás, illetve az eredmények eltékozlásának a lehetőségét hordozza.

A jelenleg hatályos médiatörvény a Fidesz-KDNP által megszavazott 15 éves jogszabály, és erre rá szokták sütni a baloldalról azt a jelzőt, hogy ez egy expressz gyorsasággal készült jogszabály volt. A mai törvény alapján ez a kritika nem feltétlen áll meg, hiszen 2011-ben, amikor hatályba lépett ez a törvény, ez január 1-je volt, amikor egyébként állítólag megszűnt Magyarországon a sajtószabadság, azóta már többször megszűnt, de hál’ istennek, azért ez nem igaz, de ez a törvény fél évig készült, sőt nem is fél évig, mert már a 2010-es kormányváltás pillanatában is több verziója volt kifejlett állapotban, tehát az akkori ellenzék még a Bajnai-kabinet idején már jelentős munkát tett a törvény előkészítésébe. A jogszabályi hatályosulás pedig több mint fél évvel a kormány megalakulása után történt, tehát jóval több idő maradt a rendelkezések kiérlelésére, mint ami most látható ebből a tervezetből. Egyébként, ha jól emlékszem, akkor 2010 decemberében történt meg, valamikor december végén ennek a jogszabálycsomagnak az elfogadása itt a parlamentben.

Itt viszont egy összecsapott és improvizált dokumentumot látunk. Önök először miniszteri biztost neveztek ki, miközben az MTVA e formájában nem tartozik miniszteri hatáskörbe. Aztán néhány országgyűlési döntéssel kívánják most megoldani az MTVA és a Duna Televízió megbontását, szétbontását, szétcsoportosítását. Nem is tudjuk pontosan, hogy melyik fog történni, melyik döntésük mennyire megalapozott.

Az előkészítés ügyét annyiban még ne hagyjuk, olyan világban élünk, amelyben ‑ ez persze közhelynek is tűnhet ‑ minden nagyon sebesen változik, a digitális platformokra építhető élethelyzetekre ez fokozottan igaz, tehát a multimédiára sokszorosan is. Mire az egyik műsorszolgáltató kitalál egy programrendet, már más trendek jönnek elő, dobhatják ki, vagy vehetik alapos revízió alá. Mire a szociális médiaplatformokon valamilyen formátum meghonosodna, az algoritmus módosul, és eredménytelen lehet a nagy dobás. Ezt a fiataljaink ilyen közkeletű szóval randomnak nevezik. A médiakörnyezet hasonlóképpen nem ad garanciát arra, hogy körültekintés nélkül és csak az elődök építményének a szétszedését vágyva kizárólag olyan döntéseket hozzanak, amelyek jó esetben rossz irányba hatnak.

Önök ebben az esetben nem építkeznek, hanem lebontanak. Ez sok egyéb esetben is látszik. Ahelyett, hogy egy működő struktúrát javítanának meg ‑ biztos, hogy van benne olyan hely, ahol javítani lehet ‑, úgy ab ovo diszfunkcionálisnak tartják az egészet. Önök az azonnali hírszolgáltatási stopot követelték az MTVA-tól, de megtudták azt is, hogy ezt egy gyártóegység nem tudja elrendelni, a műsorszolgáltatás megrendelője ugyanis ennek a 2011-es gyakorlatnak a folyományaként a Duna. Amíg ezzel a médiaintézménnyel sem boldogul könnyen a TISZA, addig nehéz hosszú távú megoldásokhoz jutni.

(20.20)

Ezek után kérdezem, hogy hogyan lehetne egy ilyen sebbel-lobbal előkészített javaslat hosszú távra is érvényes vagy sikeres médiakonglomerátumnak az alapja. Pláne, ha lekapcsolják, és pláne, ha azonnal és döccenés nélkül próbálják megállítani ennek a működését. Vagy esetleg a lengyel példa az, ami önöket motiválja, annak valamiféle honosítása. De egyébként a két ország, sem annak a kiinduló médiaviszonyai nem azonosak, sem a jogrendjük nem az. Tehát mondjuk, nem érdemes Donald Tusknak megfelelve ezekkel a metódusokkal élni.

Nyilván minden részletszabály majd ki fog derülni, ezekben bújik el a kisördög, mert a keretrendszer akár egyébként működhet jól is. Lehet úgy is médiarendszert építeni, hogy különválik a megrendelő a gyártótól ‑ ez a szisztéma egyébként működött az elmúlt másfél évtizedben ‑, de úgy is, hogy mindez egyetlen vagy néhány más csomópontban rendezve szervezi újra magát.

Viszont nagyon fontos, hogy készüljenek műsorok, hogy legyen adás, és ha ez csak egy nagyon vékonyka vállalás, akkor egy-egy csatornával a televízió- és rádióplatformokon ‑ márpedig félő, hogy akkor a minimum irányába megyünk el, és valóban egy-egy lesz ‑ a közmédia elveszít rengeteg mindent, amit az elmúlt másfél évtizedben megteremtett, nemcsak a rugalmasságát, de a gazdagságát is, amellyel képes volt rétegenként összeszedni a nézőit, a hallgatóit és az olvasóit.

A közmédia tucatnyi csatornája nélkül nincs valódi közszolgálat. Gyermekcsatorna, sport, kultúra, klasszikus zene, tudományos ismeretterjesztés, szórványmagyarság, országimázs, turisztika, jazz, operett, magyar nóta. Nagyon sokszínű ez a paletta. Ha ezek a tartalmak egyetlen műsorfolyamba torlódnak, akkor nem vagy nem érzékelhetően lesznek jelen a magyar társadalomban, és közszolgálat enélkül nem elképzelhető.

A Kereszténydemokrata Néppárt világnézeti alapon működő egyetlen párt, és természetes módon aggódik azon, hogy például a vallási műsorok tekintetében mi fog történni. Ugye, kaptak ott dolgozó munkatársak erre irányuló fenyegetéseket, és hát nagyon aggasztó lenne az, ahogy egyébként az M5 kulturális csatornának a megszűnése is nagyon nagy kárt jelentene.

A magyar nemzet ‑ ezt is már elmondtuk itt a Házban ‑ nyelvében él, és tágabb értelemben a kultúrájában, de ebben biztosan egyet is tudunk itt érteni. Viszont ennek megőrzéséhez szükségesek azok a platformok, mint például az épp tíz éve létrehozott M5 kulturális csatorna is, de végigmehetnénk mind a 14 programfolyamon. Ha esetleg nem is kívánnak hírtelevízió jellegű adást fenntartani, egyetlen csatorna biztosan nem elegendő a megszüntetendő tartalmaknak.

Természetesen veszteség érné azzal is a magyar televíziózást, hogy a csatornák, tematikák megszüntetése óhatatlanul együtt járna a szakemberek, a magyar közmédiában dolgozó munkavállalók elbocsátásával, munkahelyek megszűnésével is. Kérem, ezt is gondolják át, mert a meseműsorok, a sportközvetítések, a történelmi dokumentumok és a szentmisék vagy istentiszteletek közvetítése ugyanúgy része a köz szolgálatának.

A javaslat nyíltan kimondja azt is, hogy elsődleges célja az Európai Unió és a Tanács médiaszabadságról szóló rendelkezéseinek való megfelelés. A tervezet a Médiatanács feladataként nevesíti, hogy közvetlenül hajtsa végre a brüsszeli rendelet jogalkalmazási feladatait, és képviselje hazánkat a médiaszolgáltatások európai testületében.

Itt érdemes még feltenni azt a kérdést is, hogy mit mond ez a javaslat a szuverenitásról. Pontosan látjuk azt, hogy hogyan működik a fősodratú nyugat-európai média. A keresztény értékrendet, a hagyományos családmodellt és a nemzetállami kereteket védő hangokat szisztematikusan lehalkítja vagy megbélyegzi. Ha a magyar médiahatóság feletti ellenőrzést és az elveket a brüsszeli rendeletekhez láncoljuk, akkor nagy eséllyel a mainstream liberális doktrínáknak engedünk közvetlen utat a hazai nyilvánosságban. Mi a KDNP részéről ezt természetesen nem érezzük a magyar társadalomra nézve hasznosnak.

De nézzük meg még egy picit közelebbről ‑ nem tudom, mennyi időm van ‑, hogy kikre bízná a javaslat a közmédia társadalmi felügyeletét! Az 1. számú mellékletben a Közszolgálati Tanács delegáló szervezetei között szép számmal találni olyan kategóriákat, mint a gyermekek jogait és jóllétét védő vagy jogvédő civil szervezetek kategóriája. A delegálás javasolt mechanizmusa azonban egy kicsit a jogalkotásnak ilyen paródiaformája, ugyanis a javaslat kimondja, hogy ha egyazon pont alatti civil szervezetek nem tudnak megállapodni a delegált személyéről, akkor a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság hivatala sorsolással dönt. Nemzetünk első számú tájékoztató rendszerének a felügyelete esetén ez nem lenne talán szerencsés. Ráadásul a sorsolásos rendszer már az MSZP-SZDSZ kormányzása alatt többször befuccsolt, és a médiaügyek megítélésére teljesen alkalmatlan civil szervezeti vezetők ültek fél-egy évekig az asztalnál.

Ráadásul azt is tudjuk, hogy a magukat jogvédőnek vagy független gyermekvédőnek nevezett civil szervezetek mögött sokszor nemzetközi hálózatos finanszírozás áll. Ez a törvény pedig tágra nyitja a kaput az előtt, hogy akár kifejezetten ideologikus álcivilek is közvetlen felügyeleti jogot kapjanak a magyar közmédia felett.

Pár szó valóban a BBC-standardokról A mai angol közszolgálati média szinte megegyező szövegű etikai kódexszel bír, mint a klasszikus időszaké, az 1980-as, 90-es időszaké, viszont az biztos, hogy a jelenlegi brit közszolgálati média egyértelműen és rendkívül pártos. Tehát nem volna célszerű őket kopírozni, lehet nyugodtan saját szabályozást alkotni.

Viszont azokat az elveket, amelyek régen jellemezték a BBC-t, azokat fontos megtartani. Nem az egyes műsorok kiegyensúlyozottak, hanem a teljes műsorfolyamnak kell annak lenni. A hírszolgáltatás nem tűr, nem is kaphat véleményt, ezért a kommentárok és jegyzetek külön hellyel és jelzéssel kell hogy megjelenjenek.

Látva ezt a jogalkotást, azért van gyanú arra vagy legalábbis kétség, hogy képes lesz‑e a TISZA Párt egy erős garanciákkal körülbástyázott médiaszabályozást létrehozni.

Tisztelt Ház! Összefoglalásképpen azt tudom mondani, hogy a törvényjavaslat jelen formájában nem kifejezetten vagy nem cizelláltan szolgálja a sajtószabadságot, és a Kereszténydemokrata Néppárt, amely a családok és a hagyományos értékek, a kereszténység és hazánk szuverenitása mellett áll, nem kívánja ezt a javaslatot támogatni, és arra kérjük a képviselőtársakat, hogy fontolják meg, és egy kicsit dolgozzanak tovább ezen a javaslaton. Mindazonáltal kívánunk ennek megvalósításához, mármint egy még jobb közmédia megvalósításához mindenkinek sok erőt és jó egészséget. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)