Németh Balázs Lajos (Fidesz)

NÉMETH BALÁZS LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Látom, hallom, hogy nagy népszerűségnek örvendek. Lesz szó mesecsatornáról is majd. Köszönöm szépen Tanács miniszter úrnak is, jó menedzserem volt a múlt héten, úgyhogy ez a népszerűség csak tovább nőtt az elmúlt napokban.

Én örülök neki, hogy kiderült a törvényjavaslatból és az itteni felszólalásokból, hogy nem számolják föl a közmédiát, miközben a kampányban még ezt mondták. Örülök neki, hogy hirtelen felindulásból, politikai bosszúból mégsem szántják be azt, ami működik, méghozzá eredményesen működik, és egyáltalán nem igaz az, amit Kulcsár képviselő úr mondott, hogy soha nem volt ilyen rossz állapotban a közmédia, mint amilyen állapotban most van.

Azért merem ezt mondani, mert 1995-ben léptem be először a közmédiának, akkor a Magyar Televíziónak a Szabadság téri épületébe. Aztán 1997-től pedig mint az egyik kereskedelmi televízió munkatársa dolgoztam és figyeltem a teljes médiának, így természetesen a közmédiának is a működését, és sokkal, de sokkal rosszabb állapotban volt, mint most, a Fidesz-KDNP 16 éves kormányzása után.

Egyáltalán nem volt magától értetődő például 1997-ben, amikor elindult a duális médiarendszer és elindultak a kereskedelmi csatornák, hogy 2026-ban még egyáltalán beszélhetünk arról, hogy hogyan kell, hogyan érdemes átalakítani a közmédiát. Egyáltalán nem volt magától értetődő 2010-11 tájékán, amikor Magyarországon is berobbant a Facebook és a Facebook-használat, hogy 2026-ban még lesz miről beszélnünk a közmédiával kapcsolatban, és egyáltalán nem volt magától értetődő a streamingszolgáltatások népszerűségének növekedésével sem az elmúlt években, hogy a közmédia túlélheti ezt a fajta digitális forradalmat. És igen, az elmúlt 16 év eredménye, hogy van miről beszélni, és a közmédia létezik, méghozzá úgy létezik, hogy színes és gazdag tartalmi kínálatot nyújt.

(20.00)

Önök ha a közmédiát említik, akkor rendszerint az M1-ről, a hírcsatornáról, az aktuális csatornáról, a hírszolgáltatásról beszélnek. Melléthei képviselő úr is azt írta a Facebook-bejegyzésében, amelyben indokolta a múlt héten benyújtott törvényjavaslatot (Kulcsár Krisztián: Focimeccsek szüneteiben…), hogy Magyarország alapvető érdeke, hogy legyen olyan közmédiája, amelyben a hírek nem politikai megrendelésre készülnek, és ő is és Tarr miniszter úr is a hírekről, a hírszolgáltatásról beszélnek, és a kampányban is végig ezt mondták, hogy azért kell beszántani, mert a közmédia hazudik.

A közmédia sokkal több az M1-nél, sokkal több az aktuális csatornánál. Zárójeles megjegyzés, hogy miközben 2010 óta azt hallgatjuk, hogy senki nem nézi a közmédiát és senki nem nézi például az M1-et, ehhez képest minden választás után ‑ egészen 2022-ig ‑ azt mondták, hogy valójában az M1 és a közmédia döntötte el a választásokat. Valamelyik nem lehet igaz ezek közül. Igenis a közmédiát nézték, nézik és szeretik az emberek, méghozzá azért, mert, még egyszer mondom, sokkal több egy aktuális csatornánál: tévécsatornák, rádióadók, internetes oldalak és a hírügynökség összessége.

(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

És ezért van az, hogy ha önök arról beszélnek, valamelyik TISZA-s képviselő hölgy is az egyik bizottsági ülésen, hogy az RTL költségvetésével érdemes összehasonlítani a közmédia költségvetését, akkor az vagy félretájékozottságra utal, vagy rosszindulatra utal, hiszen az RTL költségvetését nem lehet összehasonlítani a közmédiának, a közszolgálati médiába tartozó felületeknek és a teljes működésnek a költségvetésével. M1, M2, M3, M4 Sport, M5, Duna TV, Duna World, Kossuth Rádió, Petőfi Rádió, Bartók Rádió, Dankó Rádió, Nemzeti Sportrádió, Szakcsi jazzrádió, Csukás Meserádió, ezek mind-mind a közmédiához tartoznak, és lehet, hogy így már a 17 ezer forint/fő évente nem is sok, de mostantól már az önök felelőssége lesz majd, hogy egészen pontosan mennyi pénzt szánnak a közmédia működésére.

Viszont félő az, hogy sajnos… (Tarr Zoltán felé.) A miniszter úr ezek szerint lehet, hogy tévét nézni megy. Viszont félő az, hogy nem tartják meg ezt a színes programkínálatot, hiszen a benyújtott javaslatban, ha jól értem, akkor az van benne, hogy a közszolgálati médiának egy darab országos tévécsatornát, egy darab országos rádiócsatornát és egy darab online felületet kell megtölteni tartalommal. Ha ez így van, akkor ami most készül, az egy óriási visszavágása mindannak a tartalomnak, ami most látható, illetve hallható a közmédia előbb felsorolt csatornáin. És ha ez valóban így van, akkor az elfogadhatatlan számunkra, és szűkíti a nézők és hallgatók választási lehetőségét.

Kérem, fontolják meg, hogy politikai bosszúból vagy hirtelen felindulásból érdemes‑e ezt a fajta kínálatot szűkíteni. Higgyék el, még egyszer mondom, ismerem a közszolgálati médiának és a kereskedelmi médiumoknak a működését is. Kereskedelmi alapon senki nem fog kulturális műsorokat gyártani, senki nem fog vallási műsorokat gyártani, nemzetiségi műsorokat, tudományos és ismeretterjesztő műsorokat, értelmes ifjúsági műsorokat gyártani. Ezek nem lesznek soha a kereskedelmi médiumokban, csak a közszolgálati média és egy ország, egy állam az, amelyik áldoz ilyen célokra.

Ha már a sportműsoroknál tartunk, mert ez jól példázza, hogy mi a különbség a kereskedelmi gondolkodás és a közszolgálatiság között: lesz olyan, hogy mondjuk, Forma-1-et vagy Bajnokok Ligáját, labdarúgó-mérkőzéseket közvetít egy kereskedelmi médium, de olyan soha nem lesz, hogy kajak-kenu-Európa-bajnokságot vagy úszó-Európa-bajnokságot vagy -világbajnokságot nem közszolgálati televízió vagy rádió fog közvetíteni itt Magyarországon.

Ha nézik majd a közmédia költségvetését, és majd azon gondolkodnak, hogy mennyit szánnak erre az önök által sokallt 17 ezer forint/fő/év szerint, akkor erre is gondoljanak majd, hogy akarjuk‑e, hogy a magyar fiatalok például sportpéldaképeket lássanak a tévében, és a közvetítéseket hallják akár a rádióban is. Ha nincsen közmédia, akkor nem lesznek olyan műsorok, amelyek a fogyatékossággal élőket segítik, vagy éppen bemutatják a hazai tájakat, esetleg a külhoni magyarokhoz szólnak. Ha nincsen közmédia, akkor nem lesz olyan rádiócsatorna, amelyik küldetésének tartja a komolyzene közvetítését és megőrzését, ahogy azt például a Bartók Rádió teszi. Igen, a Bartók Rádió is, illetve a Dankó Rádió is pénzbe kerül. Bent van ebben a 17 ezer forintban, vagy ha a teljes összeget nézzük, a képviselő úr által említett 150 milliárdban vagy a miniszter úr által említett nagyjából 160 milliárd forintban. A Dankó és a Bartók is pénzbe kerül. Mindkettő más-más réteget szolgál ki, mindkettő értéket ment, értéket őriz, de senki más nem fogja elvégezni ezt a feladatot akkor, hogyha a magyar állam nem költ a közszolgálati médiára.

Értem én, hogy a kampányban eredményesen lehetett hergelni azzal, hogy beszántják, megszüntetik, mert itt mindenki hamisít és mindenki propagandista, és a magyar emberek pénze inkább egészségügyre, oktatásra menjen, de ez csak hergelés volt. Ha megnézik az egy főre jutó költséget, ha megnézzük a különböző célokra szánt költségeket, ha megnézik, hogy milyen gazdag programkínálatot és csatornakínálatot soroltam én is az imént, illetve melyek azok a területek, amelyeket más nem végez el, csak a közszolgálati média, akkor erre a célra igenis áldoznia kell Magyarországnak.

Egy másik ügy még, ami a közmédia szervezetének és talán a munkájának a felborításáról is szól. Ha már a sport is szóba került, remélem, hogy tudják, vagy ha nem, akkor tolmácsolom az ott dolgozók üzenetét. Sok területen a világ legjobbjai dolgoznak most a közmédiában. Ha csak a sportközvetítéseket nézzük, akkor azok a csapatok, amelyek a sportközvetítéseket gyártják, készítik és magyarok, ők a világ legjobbjai. De más területeken is vannak olyanok, akik szakmai, kiváló szakmai munkát végeztek és végeznek ezekben a napokban is. Úgyhogy én óva inteném attól a TISZA-s többséget, hogy mindenkit kirúgjanak akár bosszúból, mert ebben az esetben nemcsak a közmédia, hanem a nézők, a hallgatók, az olvasók is a rombolás kárvallottjai lennének.

Én sok sikert szeretnék kívánni a közmédia modernizálásához, hiszen az valóban egy komoly kihívás. Elképesztő gyorsasággal változik a digitális világ, a kommunikációs tér, az emberek közötti kommunikáció, kapcsolattartás és a híráramlás, a szórakoztatóipar. És igen, az elmúlt 16 évben forradalmi változások történtek ezen a területen, és nem tudjuk megjósolni, egyikünk sem tudja megjósolni, hogy mi vár még ránk a következő években. Az egy óriási feladat, hogy az új közmédiának vagy az önök által működtetett, fenntartott és modernizált közmédiának ezeknek a kihívásoknak is meg kell felelnie. Őszintén mondom, hogy sok sikert kívánok ehhez.

Kiegyensúlyozottság, függetlenség, objektivitás, szerkesztői szabadság kérdése. Mindezek, ahogy hallhattuk, hiányoztak a közmédiából az elmúlt években, és emiatt mondták el többször is a kampányban, hogy meg kell szüntetni. Van egy rossz hírem ezzel kapcsolatban, mint a médiában élő, aki az elmúlt most már három évtizedet a médiában töltötte: amikor azt mondják önöknek, hogy jöjjön a BBC-sztenderd, jöjjenek a nyugati sztenderdek, és végre kiegyensúlyozott lesz a közmédia, az egy óriási kamu. A BBC, az ORF, a ZDF, a francia közszolgálati tévé, a skandináv közszolgálati médiumok, a cseh közmédia mind-mind legalább annyira elfogultak a globalista-liberális irányba (Moraj a TISZA soraiból. Taps és közbeszólások ugyanonnan, többek között: Jaj!), mint amilyen mértékben a magyar közmédia, a közszolgálati média védi a patrióta értékeket, a magyar értékeket és a magyar érdekeket. Elég csak a BBC-nél a Trump-botrányra gondolni, de akár a múlt hétről is hozhatok egy példát önöknek… (Közbeszólások a TISZA soraiból. Halmai Ferenc a plafonra nézve: Leszakad!) A múlt hétről is hozhatok egy példát önöknek, hogy a francia közmédia, a francia közszolgálati média hogyan trükközött például a Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés párttal szemben. (Zsigó Róbert: Csak nyugalom! Nem szóltunk bele, amikor beszéltetek. ‑ Egy hang a TISZA soraiból: Igaz. Mondjad csak!) Szóval, hogy trükköztek például a franciák… (Az elnök csenget.) Köszönöm szépen. Hogy trükköztek a franciák például a Nemzeti Tömörüléssel szemben. Úgy trükköztek, hogy bár meg van szabva, hogy a pártok támogatottságához kell viszonyítani azt, hogy a francia közmédiában melyik pártnak, melyik politikai oldalnak mennyi megszólalási lehetősége van, a franciák úgy jártak el, hogy a Nemzeti Tömörülés megszólalói mindig az éjszakai műsorsávban kaptak néhány percet arra, hogy elmondják a véleményüket. (Dr. Bódis Péter: Mi annyit sem kaptunk…)

Tehát még egyszer mondom… (Közbeszólások és zaj a TISZA soraiból.) Még egyszer mondom, az, hogy BBC, az, hogy ORF, az, hogy ZDF, hogy francia közmédia, azok legalább olyan szinten elfogultak a liberális-globalista irányba, mint amilyen szinten a magyar közmédia védi a patrióta értékeket és a magyar érdekeket.

Itt van ez a sajtóalap nevezetű dolog. Azt mondják, hogy létrejön a sajtóalap, amely nem a közmédia működését, hanem a független médiatartalom-szolgáltatókat fogja támogatni.

(20.10)

Az a gyanúm, hogy ezzel fogják kifizetni majd azokat az egyáltalán nem független szerkesztőségeket, amelyek segítették a TISZA kampányát. Valószínűleg ez lesz a Telexnek (Felzúdulás és derültség a kormánypárti sorokban.) és a többi liberális médiának, médiumnak a kifizetőhelye (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Ne magadból indulj ki!), legalábbis a mostani szabályozás ezt egyáltalán nem zárja ki.

Aztán néhány dolog, ami itt érdekességként felmerül a törvényjavaslattal kapcsolatban. Vannak, ugye, az alkotmányossági aggályok. A törvényjavaslat a Médiatanács elnökének és a tagjainak a megbízatását megszünteti, és az NMHH elnökének is. Ugyanaz a probléma, mint ami a többi közjogi tisztségviselő mandátumának a megszüntetésével: meghatározott időre szól a mandátumuk, önök egy tollvonással ezeket a mandátumokat meg akarják szüntetni. Vajon hogyan fog működni az átmeneti állapot, amikor még az új struktúra nem áll fel, de a mostani vezetőket már leváltják? Hogy lesz akkor független a közmédia, ha a kormányhoz kerül az irányítása?

Abban sem vagyunk biztosak, hogy kiszámítható lesz úgy a finanszírozása a közszolgálati médiának, hogy ’28-tól hároméves költségvetési ciklusokról szól a javaslat. Szerintünk ez nem a kiszámíthatóságot, hanem inkább a bizonytalanságot erősíti és jelenti. És hát a társadalmi egyeztetés ‑ mivelhogy egyéni képviselői jelöltek nyújtották be a javaslatot ‑ ezúttal is elmaradt és elmarad, miközben Tarr Zoltán is megígérte, hogy a közmédia átalakításával kapcsolatban mindenképpen és minden szinten egyeztetni fognak majd.

Láttam a 444-en a hétvégén ‑ talán önök is látták ‑ egy felháborodott cikket, amely azt kérte számon önökön, egészen pontosan Magyar Péteren, hogy miért nem teljesítette azt az ígéretét, hogy elsötétíti a választás után a képernyőt, hiszen a 444 szerzője szerint ez része lett volna a nagy örömmámornak és a felszabadulásnak. Én csak megismételni szeretném azt, amit már elmondtam néhányszor itt a felszólalásban, hogy nem javasolnám, hogy elsötétítsék, ne verjék szét a közmédiát, akkor sem, ha ez elsőre egyébként népszerű intézkedésnek tűnik, esetleg lájkokat is hozhat.

Még egyszer sok sikert szeretnék kívánni a közmédia további működtetéséhez, fenntartásához, modernizálásához! Őrizzék meg az elmúlt évek, az elmúlt másfél évtized eredményeit! (Velkey György László: Jaj! Mindenben!) Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)