Tarr Zoltán (TISZA)
2026-06-15 · 8. ülésnap · felszólalás · 11:59 · társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterSzöveg9 073 karakter · 21 bekezdés · JSON
TARR ZOLTÁN társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Elöljáróban hadd mondjam azt, hogy a kormány támogatja a képviselők által beadott törvénymódosítást, az összhangban van a kormány szándékaival, azokkal a tervekkel, amelyeket a programunkban is vállaltunk, és amely egyébként nem az a program, amelyet a leköszönt, elbúcsúztatott kormányoldal az általa működtetett propagandafelületen hozott nyilvánosságra, hanem az a program, amelyet mi hoztunk nyilvánosságra 240 oldalban.
Jelentem, hogy a TISZA képviselői dolgoznak; erről tesz bizonyságot ez a beadvány, amely alaposan kidolgozott és végiggondolt. És jelentem azt is, hogy a TISZA-kormány is dolgozik; erről számolt be miniszterelnök úr is nemrégen, és ehhez tudok én is kapcsolódni ennek a törvényjavaslatnak a vitájával összefüggésben.
A kormány a legfontosabb feladatának tartja azt, hogy a magyar nép felszabaduljon, és gyűlölet nélkül, egységben tekinthessen egymásra. Meggyőződésem, hogy ezen az úton visz tovább a TISZA mostani törvényjavaslata is.
A demokrácia és az európai értékekhez való visszatérés elengedhetetlen, és kiemelkedően fontos lépése a médiaszabadság biztosítása. Ez az, amit az elmúlt közel két évtized folyamatosan bővülő központosítása egész egyszerűen kicsavart az emberek kezéből. És ez különösen igaz volt a közmédiára, amelyet az elmúlt években szabályosan rabul ejtett az orbáni hazugságipar. Ennek a törvénynek egy feladata van: túllépni a központi irányításon, levetkőzni a politikai szervilitást és visszaadni a közmédiát azoknak, akiket megillet, a magyar embereknek. A nép és a magyar sajtó is visszakaphatja ezzel a méltóságát, és elindulhatunk egy olyan médiapiac kialakulása felé, amely ehhez az országhoz hosszú évek óta méltó lett volna.
Mert a rettegő hatalom az elmúlt 16 esztendő alatt lezüllesztette a teljes magyar médiát, vidéki újságok szűntek meg, folyóiratok kerültek a megszűnés szélére, szerkesztőségek zártak be, vagy kényszerű módon alakultak át propagandává. Olyan mostohán bántak Kosztolányi és Ady Endre hagyatékával, a magyar sajtóval, mint amilyen mostohán bántak úgy általában a magyar kultúrával. Ugyanis nagyon bölcsen felismerték, hogy ezek a területek kritikus gondolkodásra tanítanak, és ettől önök ‑ érthető módon ‑ rettegtek.
Azt ráadásul pontosan tudták, hogy a magyar lakosság egy része meg sem engedhette magának azt, hogy más csatornára vagy online lapokra fizessen elő. Önök okozták ezeknek az embereknek a nyomorát, és önök használták ki azt is, hogy a közmédia által rájuk öntött mocsokkal megtéveszthetik őket. Megosztották a magyar népet, gyűlöletet szítottak és riogattak, és ebben önöknek hű csatlósa volt a közmédia.
Holott a közmédia nem erről szól, feladata a közbeszéd alakítása, az objektív tájékoztatás, az informálás. Mert jól működő közmédia nélkül mérgező a közbeszéd. Ha a közmédia nem szabad, végső soron a magyar emberek gondolkodása, maga a nép sem lehet szabad. Egy korrekt közmédia mindannyiunk közös ügye és érdeke, aki ezt nem látja be, az a propagandára szavaz, mint tették ezt önök az elmúlt 16 esztendőben.
Meggyőződésem, hogy a Fidesz-KDNP bűnt követett el a magyar emberek ellen, a magyar emberek, a magyar nép egysége, a magyar nép egésze ellen. Az önök által lerombolt közmédia orwelli szinten istenítette a „vezetőt, a kedves vezetőt”, miközben a hírszolgáltatás öncenzúráját nézve leginkább Moszkvában vagy boldogabb pillanatokban Phenjanban érezhette magát tőle az ember.
(19.40)
Nem tudom, önök nézték‑e a saját közmédiájukat, látták‑e, hogy a nyilvánosság szolgálata helyett hogyan használja saját pártjuk, koalíciójuk holmi egybites agymosógépnek a közmédiát. Mit szól ehhez az önök között ülő Németh Balázs, aki először a közmédia leépítésében vett részt tevékenyen, vagy miután ott jól bizonyított, csatlakozott a Fideszhez képviselőként? Mert ha nézték, biztos emlékeznek, hogy ez volt az az úgynevezett közmédia, amely egy újságíróról azt állította, hogy kérdésekkel provokált, amikor kérdezni merészelt a Fidesztől. Ebben a közmédiában keverték le azt a betelefonálót, aki a sajtószabadság mellett fel mert szólalni, és itt indítottak cikksorozatot hajléktalan emberek nyomoráról.
Talán önök is emlékeznek rá, hogy a Kossuth Rádióban a bukott miniszterelnök hetente hirdethette az igét. Ez volt az úgynevezett gyűlöletfélóra, egy óra negyven perc, miközben az elmúlt években csak a riogatás, háborúzás, ukránozás ment.
Számtalan helyreigazítási pert kapott és még többet bukott a Fidesz-féle közmédia. Az alapműködés az volt, hogy a dolgozók felülről várták, felülről kellett hogy várják az ukázt, hogy miről számolhatnak be és miről kell hallgassanak. Így történhetett meg, hogy a kormánypropagandában nem jutott hely a köztévében a Pegasus-botránynak, pedig elég komoly hírverése volt, nem jutott hely az MNB-botrányról való beszámolásnak, nem nagyon lehetett hallani a kegyelmi ügyről és nagyon sok más vérlázító esetről sem.
Jelentem, hogy új korszakhoz értünk, egy új korszak következik. A közmédia viszont nem úgy fog megújulni, mint a Fidesz, hogy ugyanazokkal a problémákkal, ugyanazzal a vezetéssel, végül nagy erőbedobással ugyanaz marad. Pedig a Fidesz mindent megtett azért, hogy a közmédiában ne változhasson semmi. Igyekezett bebetonozni a közmédia működését az általa favorizált vezetők megerősítésével. A mostani törvényjavaslat ezt a rendszert szabadítja fel. Azt a közmédiát hagyja működni majd, amely a közszolgálatiság helyett eddig csak a gyűlöletben volt éllovas.
A közmédia feladata hatalmas, a helyzet viszont igen súlyos. Azért is, mert az európai médiaszabályozással teljesen ellenpontban működött a közmédia, de azért is ‑ mint ahogy hallottuk az előterjesztőtől ‑, mert átláthatatlan, hova és mire ment el a beleöntött rengeteg állami pénz.
Jelenleg mintegy 165 milliárd forintot költünk a közmédiára. Hogy segítsek kicsit a matekban, ez több mint 17 ezer forint minden magyar ember után; 17 ezer forint per capita az, amit hozzátesz a közös költségvetésünk, az adófizetők, a közmédia működéséhez. Ez GDP-arányosan jóval több, mint amennyit sok más európai ország költ, ehhez képest a minőséget inkább nem jellemzem.
Mégsem a bizalom, a hitelesség vagy az elérés európai élvonalában vagyunk ‑ sőt. A probléma nem az, hogy van közmédiánk, hanem az, hogy túl sokat fizetünk túl kevés közszolgálati teljesítményért. Olyan elvek mentén fog a jövő közmédiája működni, amelyeket 16 éven át még hallomásból sem ismertek, és nyilván ebből adódóan ez némi zavart fog okozni. Sorolom, melyek ezek: objektivitás, korrektség, kiegyensúlyozott tájékoztatás, dezinformáció elleni harc ‑ tehát nem a dezinformáció fokozása, hanem a dezinformáció elleni küzdelem. Csupa olyan dolgot tart majd be Magyarország új közmédiája, ami eddig is elvárt minimum lett volna.
Ahogy hallottuk az előterjesztőtől, a törvényjavaslat egy újabb mérföldkő a közmédia átalakítása felé, amelyet a javaslat elfogadása után a miniszteri biztos koordinációja mellett egy ideiglenes vezetés vesz majd át. Nekik kiemelt feladatuk az lesz, hogy szakmai és pénzügyi auditot hajtsanak végre, és biztosítsák ebben az átmeneti időben is a korrekt hírszolgáltatást. S mielőtt félreértelmezik a törvényt, megismétlem azt, amit az előterjesztő már elmondott: a közmédia átalakításában az ellenzéki képviselők is részt vehetnek, tehát önök, akik szemben ülnek velem.
A javaslat a jelenlegi vezetők lemondatását teszi lehetővé, ami után létrejön a független közmédia-testület, és ebben, ahogy hallottuk, kormánypárti és ellenzéki képviselők is lesznek. Ahogy azt is hallottuk, már, képviselteti magát ebben a testületben az önök által számtalanszor elfelejtett és elnyomott szakma is. Az átalakulást a közmédia működési átvilágítása követi, megszűnik a politikai propaganda, helyette valódi hírszolgáltatás jön.
A közmédiát nem a kormány, nem a minisztérium, nem a politikusok fogják irányítani, hanem társadalmi és szakmai egyeztetések mentén az emberek jelölhetik ki, milyen utat várnak el. Ezt pedig már majd a nyilvános pályázaton megválasztott, független vezető alakítja majd ki, egyetlenegy fő szempont mentén, hogy egy korrekt közmédiát hozzon létre. Egy olyat, amit hosszú éveken át elvettek a magyaroktól.
A közmédia feladata viszont nemcsak a függetlenség és az objektivitás lesz, hanem a kultúra segítése is, ahogy ezt szintén hallottuk. Fájóan hiányzik az átpolitizált, lebutított közmédiából a Fidesz által elhanyagolt magyar kortárs irodalom, a népművelés, a kulturális értékek. Ezekből alig maradt valami a magyar közmédiában.
Kedves Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat tehát felszabadítja káoszos rendszeréből a közmédiát, hogy egy új úton indulhasson el ezzel a magyar sajtó is. Hosszú távon pedig valami igazán fontosat kapunk vissza: országunk demokratikus önbecsülését, amely begyógyítja a sebeket, újra gondolkodásra, beszélgetésre és vitákra tud sarkallni embereket, végső soron pedig egy olyan Magyarországot ad az embereknek, amit már nagyon régen megérdemeltek volna. Köszönöm szépen. (Taps a TISZA soraiban.)
HivatkozásJSON
karzat: Tarr Zoltán — 2026-06-15, felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 12:40. https://ogykarzat.hu/ckl43/felszolalas/8-229.html
BibTeX
@misc{karzat-43-felszolalas-8-229,
title = {Tarr Zoltán — 2026-06-15, felszólalás},
howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl43/felszolalas/8-229.html}},
note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 12:40},
year = {2026}
}