Bódis Kriszta (TISZA)

BÓDIS KRISZTA (TISZA), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A következő módosítási javaslat is az emberekről fog szólni. Arról, hogy az Orbán-kormány hogyan bánik az emberekkel. (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Olyan családokról fogok beszélni, akik évek óta bizonytalanságban élnek, akik valós információk hiányában, hol reménykedve, hol elkeseredve várják, hogy mi lesz az otthonukkal, és akiknek az életét egyetlen tollvonással tette függővé az állam egy olyan döntéstől, amelynek meghozatalába még beleszólásuk sem lehetett. Ezért szeretnék most a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről szóló törvény módosításáról beszélni, amely a Budapest Józsefváros Önkormányzatának tulajdonában álló lakóépületeket érinti.

A történet 2024 áprilisában kezdődött, amikor az Országgyűlés az érintett józsefvárosi önkormányzat előzetes meghallgatása és érdemi egyeztetés nélkül törvénybe iktatta nyolc, a Diószegi Sámuel utcában és közvetlen környezetében található önkormányzati lakóépület állami tulajdonba vételét. A lakók is a sajtóból értesültek. Nem kopogtak be hozzájuk, nem hívták őket tárgyalóasztalhoz. Véletlenül tudták meg, hogy az otthonuk, amelyben évek vagy évtizedek óta élnek, egyik napról a másikra az állam célpontjává vált. Az akkori törvény szerint 2024 nyarán kerültek volna állami tulajdonba az ingatlanok. 2024 júniusában született új módosítás, akkor az új határidő 2025. július lett volna. Aztán harmadjára is módosította az állam a határidőt, így a tulajdonátszállás 2026. június 30-án következne be.

Az érintett épületekben a döntés meghozatalakor közel 155 háztartás volt; ez több száz embert érintett. Én folyamatosan beszélgetek a lakókkal. Nem statisztikát látok, hanem embereket; embereket, akiket évek óta bizonytalanságban tartanak, és akiket újra és újra olyan ígéretekkel hitegetett az Orbán-kormány, amelyek mögött nem állt sem valós megvalósítási terv, sem rendelkezésre álló lakásállomány, sem a tulajdonelvonás esetére járó kártalanítás biztosított fedezete. De ők erről mit sem tudtak mind ez idáig.

Találkoztam egy egyedülálló nyugdíjassal, aki már két éve dobozban tartja a holmijait, mert bármelyik nap költözésre számít. Sok családdal beszéltem, akik 30 négyzetméteren, egy szoba-konyhás lakásban élnek. És megismertem többek között egy olyan édesapát és édesanyát is, akik egyetlen szobácskában laknak autista gyermekükkel, kamasz lányukkal, és semmilyen információjuk nincs arról, hogy a jövőben hova fognak költözni, mi lesz velük. Rendszeresen beszélgetek egy fiatalemberrel, aki stroke következtében féloldali bénulással és látásvesztéssel él; egy második emeleti szoba-konyhában lakik, a mellékhelyiség a folyosón van. Hónapokon át nem tudta eldönteni, hogy elfogadja‑e a józsefvárosi önkormányzat által felajánlott, valós lehetőséget jelentő lakást, vagy tovább várjon arra az ajánlatra, amellyel az állam képviselői hitegették két éven át.

A választásokat megelőző utolsó hetekben az állam megbízásából ugyanis megjelentek szociális munkások a házakban, és arról kérdezték a lakókat, milyen lakást szeretnének és hová kívánnak költözni. Mindezt úgy, hogy a háttérben nem álltak rendelkezésre konkrét, finanszírozott és teljesíthető ingatlanajánlatok. Megjelenésük óhatatlanul azt a benyomást keltette, hogy a lakók költözése rövid időn belül megtörténik, és oda költözhetnek, olyan lakást kérhetnek, amilyet szeretnének ‑ miközben az egyetlen szereplő, amely ténylegesen dolgozott a lakhatásuk biztosításán, a józsefvárosi önkormányzat volt. Mindez természetesen a kampányidőszakban zajlott. Különösen problematikus, hogy ebben az időszakban a Fidesz jelöltje, Ferencz Orsolya ‑ aki most nem lehet itt ‑ az állami ígéretekre épített kommunikációjának egy részét és a kiszolgáltatott helyzetben lévő közösségeket tovább hitegette azzal, hogy majd valamikor kapnak kártalanítást és új lakásokat.

Én megígértem az ott élőknek, hogy nem hagyjuk annyiban az ügyet, hogy minden rendelkezésre álló dokumentumot megvizsgálunk, utánajárunk a döntések hátterének, átvilágítjuk az egész folyamatot, és feltárjuk, milyen valós tervek, források és garanciák állnak vagy nem állnak a hangzatos kijelentések mögött. Ezt az ígéretet teljesítjük most is ezzel a törvényjavaslattal. Azért dolgozunk, hogy ne bizonytalanság, hanem jogbiztonság, ne üres ígéretek, hanem valódi megoldások szolgálják az emberek életét.

(12.30)

Hozzáteszem, hogy az állami beavatkozások előtt már volt egy terv a lakók helyzetének megoldására, a Diószegi Sámuel utca és közvetlen környezete az elmúlt évtizedekben Józsefváros városrehabilitációjának egyik kiemelt területe volt. Az önkormányzat Dió2030 néven átfogó fenntarthatósági és közösségi fejlesztési koncepciót dolgozott ki, amely a meglévő bérlők kerületen belüli elhelyezése mellett a terület rendezését tartalmazza.

Az állam ezzel szemben két év alatt egyetlen konkrét finanszírozott és végrehajtható tervet sem tudott felmutatni arra vonatkozóan, hogy mi történik kisajátítás után az ott élő emberekkel és magukkal az ingatlanokkal. Nem született az NKE bővítéséről szóló végrehajtható döntés, nem épült ki a bérlők elhelyezésének szükséges intézményi kerete, nem derült ki, milyen ütemben bontanák le a kiválasztott ingatlanokat, és a kártalanítás fedezete sem vált egyértelművé. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a tulajdonátszállás határideje, mint már említettem, többször módosult. Az ott lakók és az önkormányzat aggodalma is jogos. Elrettentő példa ugyanis a kisajátítás megalapozatlanságára, hogy ugyanebben a városrészben korábban kisajátított Dugonics utcai iskola épületének állapota katasztrofálissá vált, mert nem történt benne semmilyen változás, egyszerűen kisajátították, otthagyták, az ellátatlan, sérülékeny csoportok célpontjává vált, és a közbiztonság drasztikusan romlott ebben a városrészben.

A józsefvárosi önkormányzat eközben nem várt, saját forrásból, saját bérlakásállományának felújításával kezdte meg az érintett családok kerületen belüli elhelyezését, vállalva az állami kártalanítás összegével és időpontjával kapcsolatos bizonytalanságot is. 2026. május végéig mintegy 38 háztartás elhelyezése valósult meg.

A törvény elfogadása azért indokolt, mert megelőzi, hogy a kisajátítás egy rendezetlen helyzetben következzen be. Ezzel egyszerre biztosítja az érintett lakók jogbiztonságát, és lehetőséget teremt arra, hogy a kérdés rendezése átlátható, kiszámítható és minden érintett számára méltányos módon történjék. Ezért javasoljuk, hogy a törvény erejénél fogva bekövetkező tulajdonátszállás jogalapja szűnjön meg, és a józsefvárosi önkormányzat folytathassa azt a felelős és emberséges munkát, amelyet már korábban megkezdett.

Végezetül önökhöz szeretnék szólni, hozzátok, kedves Diószegi utcai lakók és környékbeliek. Innen üzenem, hogy ez a Ház nem arra szolgál, hogy itt egymással beszélgessünk, hanem hogy a ti hangotokat is visszhangozza. Ígértem, hogy minden lehetséges fórumon felemelem az emberekért a szavam, utánajárok a döntések hátterének, és mindent megteszünk azért, hogy ne a bizonytalanság, ne a kiszolgáltatottság, hanem a jogbiztonság és a méltányosság érvényesüljön. Hiszek abban, hogy az ország erejét nem az mutatja meg, hogy mi egymással hogyan beszélgetünk, hanem az ország erejét az mutatja meg, hogy hogyan bánunk az elesettekkel, azokkal, akiknek a legnagyobb védelemre van szüksége. Hiszem azt is, hogy önök, Diószegi utcai lakók, és máshol is azok az emberek, akik nem születtek olyan körülmények közé, amelyek lehetőséget adnak a jobb életre, hogy ti is ugyanolyan polgárai vagytok ennek az országnak, mint bárki más. Kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot támogassa. Köszönöm a figyelmet. (Taps a TISZA padsoraiból.)