Molnár Zoltán (TISZA)

MOLNÁR ZOLTÁN, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Azzal a meggyőződéssel és egyben a történelmi igazságtétel felelősségével állok ma önök előtt, hogy a mögöttünk hagyott korszak egyik legkárosabb, legfeleslegesebb és leginkább képmutató intézményének, a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak a végleges jogi és fizikai felszámolására kérjem fel önöket. Azért szólalok fel, hogy közösen tegyünk pontot egy olyan fejezet végére, amelyről a józanul gondolkodó magyar állampolgárok már a megalakulása pillanatában tudták: a szuverenitást nem egy pártállami sóhivatal fogja megvédeni.

Amikor az előző rendszer egyetlen tollvonással létrehozta ezt az intézményt, valójában nem a hazát védte, hanem saját politikai hatalmát próbálta meg bebetonozni a társadalmi elégedetlenséggel szemben. Ez a javaslat nemcsak a bürokratikus és ideologikus vízfej megszüntetésére szólít fel, hanem arra is, hogy végre hivatalosan és visszavonhatatlanul térjünk vissza a normális, alkotmányos és tiszta demokratikus állam működéséhez.

Tisztelt Képviselők! Az előző, bukott kormány a nemzeti szuverenitást politikai bunkósbottá silányította. Azt a hazugságot sulykolták, hogy a nemzeti függetlenség egy olyan megfoghatatlan jószág, amelyet egy önkényesen kinevezett hivatal pecsétes papírjaival, titkosított jelentéseivel vagy politikai komisszárjainak dörgedelmes sajtónyilatkozataival lehet megoltalmazni.

De mi, akik most itt ülünk a megújult parlamentben, pontosan tudjuk, hogy egy modern európai nemzet függetlenségét és szuverenitását egészen más tényezők garantálják: garantálja az erős, önálló és versenyképes hazai gazdaság, amely nem szorul rá átláthatatlan keleti hitelekre; garantálja a működőképes, stabil és független intézményrendszer, amelyben a polgárok bízhatnak; garantálja a magas színvonalú oktatás és egészségügy, amely egy nemzet önfenntartó képességének az alapja; és legfőképpen garantálja az az alkotmányos rend, amely biztosítja, hogy a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak.

Ehhez képest mit hagyott ránk örökségül a bukott kormány? Egy ellenőrizhetetlen, homályos jogkörökkel felruházott hivatalt, amelynek egyetlen valós történelmi feladata volt: a politikai és társadalmi megfélemlítés, a kritikus hangok elnémítása és a hatalom védelme a saját állampolgáraival szemben. Ennek a korszaknak vége, és a szimbólumait is le kell bontanunk.

Nézzük meg a dolgok gyakorlati államszervezési oldalát, ami világosan megmutatja, milyen logikai és jogi képtelenség volt ez a szervezet. Magyarországnak megvoltak és megvannak a maga törvényes, világos, alkotmányos felhatalmazással rendelkező szervei a külső befolyásolás elhárítására. Ha valóban nemzetbiztonsági kockázatokról, külföldi beavatkozási kísérletekről vagy tiltott finanszírozásokról lett volna szó, akkor a Magyar Honvédségnek, az Alkotmányvédelmi Hivatalnak, az Információs Hivatalnak, a rendőrségnek és az ügyészségnek kellett volna eljárnia. Nekik megvoltak és megvannak a törvényes eszközeik és a szakképzett állományuk a tényleges veszélyek elhárítására.

Felteszem tehát a kérdést a múltba tekintve: amikor az előző kormány létrehozta ezt a külön sóhivatalt, nem azt ismerte el burkoltan, hogy a saját titkosszolgálatai és rendvédelmi szervei képtelenek voltak ellátni a feladatukat? Dehogynem! Vagy ami még valószínűbb ‑ és a jogállamiság szempontjából sokkal tragikusabb -: a meglévő szakmai alapokon működő szervezeteket nem tudták olyan nyíltan politikai boszorkányüldözésre használni, mint amire ezt a hivatalt berendezték ‑ azért a kampány során már megpróbálták ‑, mert a Szuverenitásvédelmi Hivatal egy hibrid fegyver volt, nem volt nyomozati vagy jogi szankciós joga, mégis vizsgálódhatott, listázhatott, megbélyegezhetett és sárba tiporhatott emberi méltóságokat mindenféle bírói kontroll vagy jogorvoslati lehetőség nélkül. Ez volt az önkényes jogalkotás csúcsterméke.

Beszéljünk a számokról is, hiszen a magyar adófizetők pénzéről van szó, amellyel most már nekünk kell elszámoltatnunk az Orbán-kormányt. Miközben az előző érában a magyar egészségügyet hagyták lezülleni, miközben a kórházak adósságállománya történelmi csúcsot döntött, miközben az iskolákból tömegesen hiányoztak a pedagógusok, addig erre a hivatalra két év alatt 8,7 milliárd forintot szórt el a végrehajtó hatalom.

Mire ment el a magyar emberek pénze? A hivatali működésnek az egyik legnagyobb tétele a kommunikáció és a PR-kampányok voltak. A nyilvános adatok szerint a hivatal fennállása óta több mint 2,1 milliárd forintot, a teljes büdzsé mintegy negyedét költötték el Rogán Antal, akarom mondani Balásy Gyula kormányközeli üzletember érdekeltségeinél. Olyan pamfletek és jelentések legyártására költötték az adófizetők forintjait, amelyek szakmai színvonala a legrosszabb pártállami időket, a koncepciós eljárások előkészítését idézte, és ment a pénzből luxusirodák bérlésére és fenntartására, ment kiemelt csillagászati összegű fizetésekre a lojális pártkatonáknak és az udvari beszélőknek.

Ez a hivatal civil szervezeteket, környezetvédőket, független újságírókat és a korábbi kormánnyal egyet nem értő kutatókat vegzált; nem a magyar állam szuverenitását védte a külső hatalmaktól, hanem az Orbán-kormányt védte a belső kritikáktól. Ez színtiszta, közpénzből finanszírozott politikai propaganda és megfélemlítés volt ‑ egy fillért sem szabad tovább erre a célra fordítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez a hivatal valóban a magyar nemzet érdekeit védte volna, akkor nem azon fáradozott volna, hogy vidéki alapítványok és független szerkesztőségek működését firtassa, akkor a figyelmét a valódi, húsba vágó szuverenitási kockázatokra fordította volna, amelyek éppen a bukott Orbán-kormány politikája miatt alakultak ki.

Miért hallgatott ez a hivatal mélyen arról, hogyan rendelte alá az ország érdekeit keleti autoriter rendszerek gazdasági és politikai akaratának? Miért nem vizsgálták a gigantikus, titkosított külföldi hiteleket, amelyek generációkra adósították el gyermekeinket? Miért nem tettek fel kérdéseket a kritikus infrastruktúrák, az energiaszektor és a vasútfejlesztés orosz és kínai kézre történő átjátszásáról? Hol volt a szuverenitásunk akkor, amikor a legtehetségesebb diplomás fiataljaink tízezrei hagyták el az országot az akkori kilátástalanság miatt?

Egy ország, amely elveszíti a jövő generációit, elveszíti a szuverenitását is ‑ de ezekről a kérdésekről a hivatal mélyen hallgatott. Hallgatott, mert a valódi szuverenitási kockázatot maga az akkori kormányzati politika teremtette meg, a hivatal feladata csupán a figyelemelterelés és a bűnbakképzés volt.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, amit ez az intézmény hazánk nemzetközi megítélésével tett. Ennek a hivatalnak a működése, a szuverenitásvédelemnek csúfolt jogszabályi környezet kötelezettségszegési eljárásokat, nemzetközi bírósági pereket és diplomáciai elszigetelődést hozott a fejünkre; elérték, hogy Európában Magyarország nevét a demokrácia leépítésével és a jog bitorlásával azonosítsák.

(11.20)

Ez a hivatal nemhogy védte, hanem aktívan rombolta Magyarország gazdasági és diplomáciai mozgásterét. Most, hogy a nemzet új kormányt választott, és megkezdjük a jogállam újjáépítését, az első és legfontosabb dolgunk az, hogy eltakarítsuk ezeket a romokat, és egyértelmű jelzést küldjünk a magyar polgároknak és a világnak. Magyarország újra a jog, a szabadság és a kiszámíthatóság országa.

Tisztelt Ház! A történelem arra tanít minket, hogy a hangzatos nevű, ellenőrizhetetlenül működő, belső ellenséget kereső hivatalok soha, sehol a világon nem a nép szabadságát és a haza függetlenségét szolgálták, azok mindig az elnyomás és a korrupció elfedésének eszközei voltak.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal az előző rendszer drága, káros és felesleges politikai torzszülöttje. Nincs szükségünk rá. A magyar nemzet elég erős, érett és bölcs ahhoz, hogy megvédje önmagát és függetlenségét anélkül is, hogy egy politikai komisszárokból álló, mesterséges intézmény mondja meg, ki a jó hazafi, és ki a külföldi ügynök.

Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy mutassunk egységet ebben a kérdésben. Szavazzuk meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetéséről szóló előterjesztést! Zárjuk be végleg ezt a sóhivatalt! Az ingatlanait és a megmaradt forrásait pedig fordítsuk a magyar egészségügy és az oktatás újjáépítésére. Adjuk vissza a szuverenitás védelmét oda, ahova valójában tartozik, a független magyar bíróságok, a törvényes hatóságok és a szabad, felelős magyar polgárok kezébe. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a TISZA padsoraiban.)