Tárkányi Zsolt (TISZA)

TÁRKÁNYI ZSOLT (TISZA): Köszönöm a szót, elnök asszony. Köszönöm a normális hangnemben feltett konstruktív kérdéseket. Isten tartsa meg jó szokásukat! Ennek a szellemében igyekszem képviselő úrnak válaszolni.

Én tíz évig voltam parlamenti tudósító. Nem emlékszem olyanra, hogy egy előterjesztő a vita során nem zárszóként válaszolt volna, de nálunk ez természetes, hogy ha egy vitán veszünk részt, akkor vitatkozni fogunk.

Először Tuzson képviselőtársam felvetésére reagálnék. Ő azt mondta, hogy már jelenleg is ezek a szabályok garantálják, hogy ne legyenek gyűlöletkeltő plakátok az utcáinkon. Ha itt lenne, annyit kérdeznék tőle, hogy akkor hogyan lehettek mégis kint. (Taps a TISZA soraiban.)

Az is felmerült kritikaként, hogy bizonyos társasházak magánjogi szerződéseibe nyúl bele ez a törvényjavaslat. Sajnos az ugyanebben a törvényben érintett Diószegi út kapcsán pontosan ezt tette az előző kormányzat kiemelő rendelettel, és jelenleg ez 850 ezer magyarországi társasházból a legfrissebb reklámkataszter szerint 523-at érint. Nem tudjuk, hogy milyen szerződések vannak most folyamatban, illetve hatályosak, de ez legfeljebb néhány tucat vagy maximum 100-200 társasházat érinthet, ahol valóban indokolt lehet további tárgyalások lefolytatása, erre a jogszabályalkotó nyitott is lesz. Viszont azt azért megjegyezném, hogy a Diószegi úton ennél több családnak okoztak bizonytalanságot, és olyan dolgok sem érdekelték az előző kormányzatot, amelyek egyedül az olyan civileket foglalkoztatták, mint Bódis Kriszta.

Ami Novák Előd kritikáját illeti, túl sok kritikája nem volt, mert mindenről a Pride meg az LMBTQ-jogok jutottak az eszébe, de az, hogy tág a jogértelmezés: ez nem olyan, mint a gyorshajtás, hogy mennyivel szabad menni. A 80 empirikusan mérhető, hogy túllépte vagy nem lépte túl. Erre vannak Magyarországon a független hatóságok, és a jogszabályoknak van betűje és szelleme. És ezek a hatóságok, reméljük, nem jogászkodással fogják tölteni az idejüket, hanem annak a szellemében fogják elbírálni ezeket, ami a magyar társadalom vágyaival is találkozik, és ezt az országjárásaink során többször is láttuk. Nem szeretnék, hogy elcsúfítsák a történelmi belvárosokat egyrészről ezek a hatalmas plakátok vagy reklámhálók; nem szeretnék, ha közlekedési csomópontokban 20-30 teljesen egyforma „háború” feliratú plakátot látnának ők is meg a gyerekek is. És ez az a magasabb rendű közérdek, ami nekünk jogalkotóként a szemünk előtt lebegett, és amit ezek a független hatóságok a reményeink szerint szintén az elbírálás során magukévá fognak tenni.

(14.20)

Dúró Dóra kritikájára: érdekes volt, hogy azt mondta, ők 40 millió forintból szórtak vagy szórtak volna ki szórólapokat országszerte. A mellettem ülő debreceni képviselőtársammal azt beszéltük, hogy nemhogy egész Debrecenben, nemhogy egész Hajdú-Biharban, de szerintem az egész Tiszántúlon nem költöttünk el 40 millió forintot. Mi magunk szórtuk ki. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Januárban, fagyban a csodálatos önkénteseinkkel mi magunk szórtuk ki az összes szórólapunkat. Valószínűleg ezért is nyertünk. Javaslom, hogy próbálják ki. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Az, hogy a kampány során ön szerint Magyar Péter miket csinált, bármit is csinált, azt nem közpénzből óriásplakátokon tette kormányzati tájékoztatásnak álcázva. De ha így próbálná megtenni bármilyen tevékenységét a jövőben, akkor megnyugtatom, hogy ez a jogszabály őt is eltiltja majd tőle. Szerintem neki egyébként nincsen ilyen szándéka, de ha lenne, akkor sem lesz rá lehetősége, és szerintem ez egy támogatandó cél.

Annyit még szeretnék elmondani, hogy jött egy kritika a régészeti helyeken való kiterjesztésről, Tuzson képviselőtől. Itt egy aránytalanságot fogunk megszüntetni, ugyanis jelenleg lakott területen belül is tilos plakátokat kihelyezni, vagy bármilyen reklámhordozót régészeti helyek közelében. Azonban sűrűn beépített városokban ennek semmi értelme, mert városképileg már nem lehet ezeket tovább rombolni.

Összességében mi azt szeretnénk, hogy az a fajta vizuális környezetszennyezés, ami az elmúlt években nemcsak a kormányzati plakátok okán, hanem más reklámhordozók miatt is történt ‑ s nemcsak vizuális, hanem fizikai is, mert a mikroműanyagoktól kezdve mindenféle más környezetszennyezést is okoztak ezek a plakátok ‑, az ne legyen Magyarországon. Ausztriában, Franciaországban és Norvégiában vannak nagyon konkrét szabályok erre, nagyon hasonló szabályok, mint amiket most mi szándékozunk bevezetni. Ennek ez a célja.

S még egy mondat a választási kampányban kihelyezett, politikusok arcképével ellátott komplett utcákról. Szerintem önök sem találkoztak még olyan magyar emberrel, aki azt mondta volna, ő mennyire szereti azt, hogy négyévente nézheti tömegével a politikusokat. Tehát a magyar emberek azt szeretnék, hogy ezek eltűnjenek. Másrészt pedig semmi értelme nincs, ugyanis látszik a választási eredményeken, hogy a DK, amely az országban a legtöbb plakátot helyezte ki, milyen eredményt ért el, illetve a TISZA, amelyik a legkevesebbet helyezte ki, mi milyen eredményt értünk el. (Taps a kormánypárti padsorokban.)