Dr. Bóka János (Fidesz)

DR. BÓKA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ott folytatnám, ahol miniszterelnök úr abbahagyta. Úgy látom, hogy a beszéde végére teljesen a saját maga hatása alá került. Ez talán nem szerencsés, jobb, ha a miniszterelnök a tények és nem a saját maga hatása alatt kormányoz.

Miniszterelnök úr tájékoztatott bennünket arról, hogy szakértői szinten megállapodás született a kárpátaljai magyar közösség jogainak a kiterjesztéséről, illetve helyreállításáról egész pontosan; nyelvi, kulturális, politikai jogokról, egyéni és kollektív jogokról van szó. Ez jó hír. (Magyar Péter tapsol.) Ha ez a megállapodás azon a 11 ponton alapszik, amelyről az előző kormány is tárgyalt, akkor kifejezetten üdvözlendő, bár erről tényleges tudomásunk még nincsen. Ha ez a 11 pont valóban megvalósul, az jelentős javulás a magyar közösség életében Kárpátalján, és valóban új fejezetet nyithat Magyarország és Ukrajna kétoldalú kapcsolataiban is. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy Ukrajnában egy magyar anyanyelvű háziorvos és betege az ukrán szabályozás értelmében csak ukránul beszélgethet egymással a vizsgálóteremben. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy egy olyan községi tanácsban, amelynek kizárólag magyar anyanyelvű tagjai vannak, elvileg csak ukránul lehetne tanácskozni. Ezek egyértelműen ellentétesek az uniós standardokkal, függetlenül attól, hogy milyenek a kétoldalú kapcsolataink.

Ha a 11 pont teljesül, akkor nem az igazgatók fogják eldönteni, hogy mely tárgyakat lehet oktatni magyarul az iskolákban, visszaállnak a nemzetiségi oktatási intézmények, kiteljesedik a kulturális autonómia; a törvény erejénél fogva és nem hatósági döntéssel lehet használni az anyanyelvet az igazgatásban és a közéletben, és a kisebbség politikai képviselete is megvalósul.

Miniszterelnök úr azt mondta, hogy ezekre az ígéretekre határidőket és megfelelő garanciákat kapott. Ez nagyon fontos, mert semmi olyat nem kértünk a 11 pontban, amit 2014 előtt a magyarok Kárpátalján ne élveztek volna. Semmi olyat nem kértünk a 11 pontban, amire Ukrajna két- és többoldalú nemzetközi szerződések alapján a mai nap is ne lenne köteles. Tehát amikor arról beszélünk, hogy milyen garanciákat kapott a magyar kormány, azt látnunk kell, hogy az ukrán saját belső jogrendszer és Ukrajna eddigi nemzetközi kötelezettségvállalásai sem voltak elégséges garanciák ahhoz, hogy mindezek Ukrajnában megvalósuljanak.

Azt a stratégiát, amit ma a magyar kormány követ, hogy adunk valamit az ukránoknak most, és majd azt várjuk, hogy ezért Ukrajna a jövőben tesz valamit, próbáltuk mi is, és próbálta az Európai Unió is, és eddig sohasem működött. Ezt próbáltuk, amikor társulási megállapodást kötöttünk Ukrajnával. Ezt próbáltuk akkor, amikor Ukrajna tagjelölti státuszt kapott azért, hogy a kisebbségi jogait utólagosan kiszélesíti. Ez nem történt meg, és Ukrajnával a csatlakozási tárgyalások formális megkezdése megtörtént anélkül, hogy ezeket a kötelezettségeket, ezeket a vállalásokat Ukrajna teljesítette volna. Arról van szó, hogy az ukránok sikerrel alkalmazzák azt a stratégiát, hogy vitatottá tesznek valamit, ami egyébként jog alapján a kötelezettségük lenne, és ezért cserébe kérnek valamit.

Ezért az előző magyar kormány azt a stratégiát választotta, hogy semmilyen engedményt nem teszünk Ukrajnának mindaddig, amíg ezeknek az egyébként már korábban megtett vállalásoknak a becikkelyezése az ukrán jogrendszerbe nem történik meg. Ez a mai napig nem történt meg.

(14.50)

Magyarország viszont hozott döntést arról, hogy fölszabadítja az európai békekeretből az ukrán fegyverkezést szolgáló forrásokat, és ‑ úgy tűnik ‑ június 15-én azt a döntést is meg fogja hozni, hogy az első tárgyalási klasztert Ukrajna esetében meg lehet nyitni. Ezért cserébe azt kéri, hogy Ukrajna módosítsa azt a kisebbségi akciótervet, ami ennek a klaszternek nyitó feltétele.

Ha ezt a klasztert megnyitjuk, és utána a Bizottság elvárása szerint az év végéig az összeset, akkor arra a kérdésre, hogy az ukrán fél végrehajtotta‑e a kisebbségi akciótervben foglaltakat, a csatlakozási tárgyalás legvégén fogunk visszatérni, ugyanis az első klaszter, amit először nyitunk meg, lesz az utolsó, amit le fogunk zárni, vagyis egészen a csatlakozási tárgyalások utolsó döntéséig sem az Európai Unió, sem Magyarország nem lesz abban a helyzetben, hogy ezeket a vállalásokat Ukrajnával szemben kikényszerítse. Vagyis a kérdés valójában az, hogy maradt‑e egyáltalán eszközünk arra, hogy Ukrajnával szemben ezeket a kötelezettségvállalásokat kikényszerítsük.

Én nem látok ilyet, ezért a kormánytól tájékoztatást szeretnék kérni arról, hogy milyen garanciákról beszélünk, egész pontosan ki és milyen garanciákat adott a magyar kormánynak arra, hogy Ukrajna ezeket a vállalásokat valóban végre fogja hajtani, mint ahogy eddig nem hajtotta végre, és abban az esetben, ha a ’26-ra és ’27-re tervezett vállalásokat nem hajtják végre, milyen eszközök vannak a kormány kezében arra, hogy ezeket kikényszerítse. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)