Magyar Péter (TISZA)

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Képviselő asszony, a szuverenitás ott kezdődik, hogy valaki el mer indulni a választáson. Én azt javaslom önöknek, hogy egyszer próbálják ki, milyen érzés elindulni a választáson, és felhatalmazást kérni a magyar emberektől. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Ebben még Toroczkai elnök úr is előrébb jár, ők el mernek indulni a választáson. Egyszer próbálják ki, hogy milyen érzés valóban felhatalmazást kapni a magyar emberektől!

Nem támogatjuk azokat, amiket ön felsorolt, amit az országspecifikus ajánlásokban a Bizottság kér. A Bizottság ezt elég régóta kéri elég sok tagállamtól, és mégsem hajtják végre ezeket a dolgokat, úgyhogy nem kell aggódni. Én azt kérem öntől, hogy ne féljen, ezek nem lesznek végrehajtva. Mi a magyar emberek és a magyar vállalkozások érdekét nézzük.

Köszönöm, hogy felhozta a kárpátaljai magyarok életét jelentősen javító, segítő eredményünket, bár a „gratulálok” szó nem hagyta el az ön száját, és inkább arról beszélt, hogy önök mit tettek. Hát, amit önök tettek, annak az eredménye a nagy semmi volt éveken keresztül, tíz éven keresztül a nagy semmi volt, ugyanolyan jogkorlátozásban éltek a kárpátaljai magyar testvéreink több mint százezren. Az ön ‑ egyébként azóta is bujdokló ‑ miniszterelnöke volt az, aki be se tette a lábát Kárpátaljára. 2015 óta, kedves képviselő asszony, Orbán Viktor gyáva volt, még a háború előtt is gyáva volt Kárpátaljára menni.

Elmondom, hogy mi mit tettünk, és jó is beszélni ezekről az eredményekről, mert több mint százezer magyar ember számára bír hatalmas jelentőséggel. Éveken keresztül azt hallgattuk, hogy az Orbán-kormány keményen harcol a határon túli magyarok jogaiért. Egymást érték a nagykövet-berendelések, a vétók pufogtatása, a nagy, valójában teljesen őszintétlen nekifeszülések. A végeredményt pedig ismerjük: a kárpátaljai magyarok nyelvi, oktatási és kulturális jogai folyamatosan szűkültek az önök kormányzása alatt. Nekünk három – ismétlem: három! ‑ hét alatt sikerült elérnünk azt, amit az önök kormányának egy évtized alatt nem sikerült. Magyarország és Ukrajna megállapodásra jutott a magyar kisebbség, több mint százezer magyar ember jogainak a bővítéséről. Mi erre nagyon-nagyon büszkék vagyunk ‑ remélem, ön is. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Az ukrán kormány vállalta a nemzeti kisebbségi iskolák rendszerének helyreállítását, vállalta, hogy az oktatás és az iskolai élet minden területén biztosítja a magyar nyelv használatát, vállalta a kulturális és nyelvi jogok kiszélesítését. Vállalta, hogy azokon a településeken, ahol a magyar közösség lélekszáma ezt indokolja, a magyar nemzeti jelképek használata is biztosított lesz. Miért nem erről beszél? Vagy ön, Toroczkai elnök úr?

Jogosan merül fel a kérdés még bennem is, hogy hogyan lehetséges az, hogy nekünk három hét alatt sikerült elérnünk azt, amit az előző kormánynak tíz év alatt nem? Szerintem a válasz egyszerű: önök soha nem is akartak megállapodni (Moraj a Fidesz és a KDNP soraiból.), mert valójában egyáltalán nem érdekelte önöket a külhoni magyar testvéreink boldogulása. Az egyetlen dolog, ami önöket érdekelte, hogy Magyarországon hergelni lehessen valós érdeksérelmen alapuló, de mesterségesen életben tartott konfliktusokat meglovagolva. Ez volt az önök érdeke, és ezért nem akartak megállapodni. Mi pedig nagyon-nagyon büszkék vagyunk erre a megállapodásra, és őszinte örömmel tölt el az egyik első nagy diplomáciai sikerünk, a hatezermilliárd forintos uniós forrás hazahozatala mellett a kárpátaljai magyar testvéreink jogainak visszaadása, szélesítése. Remélem, hogy ön is büszke erre, képviselő asszony. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tudja, képviselő asszony, én jártam Kárpátalján, jártam Kijevben is a lebombázott gyerekkórháznál. Ahogyan a megbukott Orbán-kormány és önök, ennek a kormánynak a képviselői, keresztülnéztek a kárpátaljai magyarokon, cserben hagyták őket, az minden valóban hazaszerető magyar embert elborzasztott. Én kívánom a kárpátaljai testvéreinknek, hogy legyen gyógyír számukra ez az első nagyon fontos lépés, és biztosítom őket a TISZA-kormány nevében, hogy soha nem fogunk rájuk politikai csaták játékszereként tekinteni, ahogy az erdélyi, székelyföldi, partiumi, délvidéki, felvidéki magyar testvéreinkre sem fogunk így tekinteni.

Kedves kárpátaljai magyarok, kedves külhoni magyar testvéreink, ti mind a mi nemzettestvéreink vagytok, és mi mindig ott leszünk, ha segíteni kell nektek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)